Az örömhír Máté szerint
capítulo 26
verso 1
Történt, hogy mikor Jézus mindezeket a beszédeket befejezte, így szólt tanítványaihoz:
verso 2
„Tudjátok, hogy két nap múlva lesz a pászka ünnepe, és az ember Fiát kiszolgáltatják majd, hogy megfeszítsék.”
verso 3
Ekkoriban annak a főpapnak udvarába, akit Kajafásnak hívnak, összegyűltek a főpapok és a nép vénei
verso 4
és tanácsot tartottak, hogy hogyan foghatnák el Jézust csellel, és hogyan ölhetnék meg.
verso 5
„De – azt mondták ne az ünnepen, hogy a nép között zavargás ne támadjon.”
verso 6
Mialatt Jézus Betániában a poklos Simon házában volt,
verso 7
hozzálépett egy asszony, akinél alabástrom korsócska volt, tele nagy értékű kenettel. Ezt, mikor éppen az asztalnál feküdt, a fejére töltötte.
verso 8
A tanítványok, ahogy ezt meglátták, bosszankodtak és ily szavakra fakadtak: „Mire ez a pazarlás?
verso 9
Nem lehetett volna ezt drága pénzen eladni, és a szegényeknek juttatni?”
verso 10
Jézus azonban, amikor észrevette, mit akarnak, így szólt hozzájuk: „Miért zaklatjátok ezt az asszonyt? Hiszen nemesen cselekedett velem.
verso 11
A szegények ugyanis mindenkor veletek lesznek, én azonban nem leszek mindig veletek.
verso 12
Hiszen azzal, hogy testemre öntötte ezt a kenetet, már a temetésemre készülődött.
verso 13
Bizony azt mondom nektek, hogy ahol csak az egész világon hirdetni fogják az örömhírt, őróla is megemlékeznek, elbeszélve azt, amit ő tett.”
verso 14
Ekkor a tizenkettő közül az egyik, akit Júdásnak, a karióti férfinak neveznek, elment a főpapokhoz
verso 15
és így szólt: „Mit szándékoztok nekem adni? Én átadom őt nektek.” Azok harminc ezüstöt rendeltek neki.
verso 16
Akkortól kezdve kereste a kedvező alkalmat, hogy átadhassa őt.
verso 17
A kovásztalan kenyerek ünnepének első napján a tanítványok Jézushoz mentek és megkérdezték: „Mit akarsz, hol készítsük el a pászkát, hogy aztán megehesd?”
verso 18
Ő ezt felelte: „Menjetek el a városba ehhez meg ahhoz és mondjátok meg neki: A tanító üzeni: Időm közel! Tanítványaimmal együtt nálad ülöm meg a pászkát.”
verso 19
A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus rendelte nekik és elkészítették a pászkát.
verso 20
Mikor aztán este lett, Jézus a tizenkét tanítvánnyal együtt asztalhoz dőlt.
verso 21
Mialatt ettek, így szólt: „Bizony azt mondom nektek, hogy közületek egy el fog engem árulni.”
verso 22
Igen elszomorodtak, s egyenként kérdezgették tőle: „Csak nem én Uram?”
verso 23
Mire ő azt felelte: „Aki velem együtt mártotta kezét a tálba, az fog engem elárulni.
verso 24
Az embernek Fia elmegy ugyan, ahogy róla írva van, de jaj annak az embernek, akivel az embernek Fiát elárultatják. Jobb volna annak, ha nem született volna.”
verso 25
Megszólalt Júdás is, aki őt elárulta: „Csak nem én vagyok az Mester?” Mire Jézus ezt mondta neki: „Te mondtad.”
verso 26
Mialatt ettek, Jézus fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte s ily szóval adta oda a tanítványoknak: „Fogjátok, egyétek, ez az én testem!”
verso 27
Aztán a poharat fogta kezébe, hálát adott, odaadta nekik, s ezt mondta: „Igyatok belőle mindnyájan!
verso 28
Mert ez az én vérem, a szövetség vére – mely a vétkek megbocsátása végett –, sokakért ömlik ki.
verso 29
De azt is mondom nektek, hogy mostantól fogva a szőlőnek ebből a terméséből nem fogok inni addig a napig, melyen majd veletek együtt annak új terméséből fogok inni Atyám királyságában.”
verso 30
Énekeltek s aztán kimentek az Olajfák hegyére. Akkor mondotta nekik ezt Jézus: „Ezen az éjszakán valamennyien megbotlotok bennem és tőrbe estek.
verso 31
Hiszen megírták: Megverem majd a pásztort és szétszóródnak a nyájnak juhai.
verso 32
Feltámadásom után azonban előttetek megyek Galileába.”
verso 33
Ámde megszólalt Péter: „Ha mindannyian megütköznek is benned, én soha meg nem ütközöm.”
verso 34
„Bizony azt mondom neked – felelte neki Jézus –, ezen az éjszakán, még mielőtt a kakas megszólalna, háromszor megtagadsz engem.”
verso 35
„Még, ha veled együtt kellene meghalnom is – mondta neki Péter –, én meg nem tagadlak téged.” Hasonlóképpen szóltak a tanítványok mind.
verso 36
Ekkor Jézus arra a telekre ment, melyet Gecsemánénak hívnak. Ott így szólt a tanítványokhoz: „Üljetek itt le, míg én elmegyek amoda, hogy imádkozzam.”
verso 37
Magával vitte Pétert és Zebedeus két fiát s aztán bánat, és otthontalanság kezdték gyötörni.
verso 38
Így szólt hozzájuk: „Bánat fogja körül lelkemet, míg csak a halál el nem jön. Maradjatok itt és legyetek velem ébren.”
verso 39
Kicsit előbbre ment, arcára borulva imádkozott és ezt mondta: „Atyám, ha lehetséges, távozzék tőlem ez a pohár!”
verso 40
Aztán odament a tanítványokhoz, de őket szunnyadva találta.” Hát ennyire nem volt erőtök arra, hogy egy óráig ébren legyetek velem? – szólt Péterhez.
verso 41
Maradjatok ébren és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne jussatok! A szellem hajlandó ugyan, de a hús erőtlen.”
verso 42
Újra másodszor is elment és ily szóval imádkozott: „Atyám, ha nem lehet, hogy ez eltávozzék tőlem, hogy ki ne igyam: Legyen meg akaratod!”
verso 43
Mikor odament, megint szunnyadva találta őket, mert szemükre álom súlya nehezedett.
verso 44
Aztán újra elhagyta őket, elment és harmadszor is imádkozott és megint ugyanazt mondotta.
verso 45
Ekkor tanítványaihoz ment és ezt mondta nekik: „Most már szunnyadhattok! Csak nyugodjatok! Ím eljött már az óra, hogy az embernek Fiát odaadják a vétkezők kezébe.
verso 46
Keljetek fel, menjünk! Lám, itt van már az, aki elárul engem.”
verso 47
Még szólt, mikor a tizenkettő közül az egyik, Júdás, odaérkezett és vele nagy tömeg, mely kardokkal és botokkal felfegyverkezve a főpapoktól és a nép véneitől jött.
verso 48
Az, aki elárulta őt, jelt adott nekik: „Az lesz az, akit meg fogok csókolni. Ragadjátok meg!”
verso 49
Tüstént oda is lépett Jézushoz és így szólt: „Örvendj Rabbi!” – s azzal összecsókolta.
verso 50
„Társam – mondta neki Jézus –, ezért vagy hát itt!” Akkor a fegyveresek hozzáléptek, rávetették kezüket és elfogták őt.
verso 51
Egyszer csak azok közül egy, akik Jézussal voltak, karját kinyújtva, kihúzta a kardját és rásújtott a főpap rabszolgájára. Leszelte annak fülét.
verso 52
De Jézus rászólt: „Tedd vissza kardodat a helyére, mert kardtól vesznek el mindazok, akik kardot fognak.
verso 53
Hát úgy véled, hogy nincs nekem hatalmam rá, hogy magam mellé szólítsam Atyámat, hogy Ő tizenkét légió angyalnál is többet állítson mellém?
verso 54
De hát akkor hogyan teljesülnének be az írások, melyek szerint a történetnek így kell bekövetkeznie?”
verso 55
Ugyanabban az órában Jézus így szólt a tömeghez: „Mint egy haramiára úgy törtök rám, hogy megfogjatok, kardokkal és botokkal felfegyverkezve? Napról-napra ott ültem a templomban és tanítottam, de ott nem tartóztattatok le.
verso 56
Ez az egész azért történt így, hogy beteljesedjenek a próféták írásai.” Ekkor tanítványai mind magára hagyták őt és elfutottak.
verso 57
Akik Jézust letartóztatták, Kajafás főpaphoz vezették el, hová az írástudók és vének is összegyűltek.
verso 58
Péter távolról követte őt egész a főpap udvaráig, ott bement s leült a szolgák közé, hogy lássa a végét.
verso 59
A főpapok, valamint az egész nagytanács hamis tanúkat kerestek Jézus ellen, hogy megölhessék,
verso 60
de bár sok hamis tanú jött, nem találtak megfelelő vallomást. Végre jött két tanú,
verso 61
akik így szóltak: „Azt mondotta, hatalmam van arra, hogy az Isten templomát leromboljam, és három nap alatt felépítsem.”
verso 62
Erre a főpap felállt és megkérdezte tőle: „Semmit sem felelsz? Micsoda tanúságot tesznek ezek ellened?”
verso 63
De Jézus hallgatott. Ám szólt a főpap: „Az élő Istenre kényszerítelek, mondd meg nekünk: Te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia?”
verso 64
„Te mondtad – felelte Jézus. Ezen felül még azt is mondom nektek: Mostantól fogva majd a hatalomnak jobbján látjátok ülni az embernek Fiát, és látni fogjátok őt az ég felhőin eljönni.”
verso 65
Erre a főpap megszaggatta köpenyét és így szólt: „Káromolt! Mi szükségünk van még tanúkra? Íme most hallottátok a káromlást.
verso 66
Mi az ítéletetek?” „Halálra méltó” – felelték azok.
verso 67
Ekkor szembe köpdösték, arcul verték, bottal ütötték
verso 68
és azt kérdezték: „Prófétáld meg nekünk Krisztus, ki volt, aki megütött?”
verso 69
Péter ez alatt az udvarban ült. Hozzálépett az egyik rabszolgáló s megszólította: „Te is a galileai Jézussal voltál.”
verso 70
Ő azonban mindenki előtt letagadta, s azt mondta: „Nem tudom, mit beszélsz.”
verso 71
Kiment a kapuba, ott meglátta egy másik szolgáló és így szólt az ott levőkhöz: „Ez is a názáreti Jézussal volt.”
verso 72
Ekkor újra esküvel tagadta: „Nem ismerem azt az embert.”
verso 73
Kis idő múlva az ott állók hozzáléptek, és ezt mondták Péternek: „Való igaz, hogy te is közülük való vagy. Beszéded is elárul téged.”
verso 74
Erre átkozódni és esküdözni kezdett: „Nem ismerem ezt az embert.” És azonnal megszólalt a kakas.
verso 75
Péter pedig ráemlékezett Jézus beszédére, hogy azt mondotta: „Mielőtt a kakas megszólalna, háromszor megtagadsz engem.” Ekkor kiment és keservesen sírt.
Libros
