Pál második levele korinthusiakhoz

chapter 11


Chapters:


verse #1

Bárcsak tőlem is elviselnétek valami kis esztelenséget. De hiszen el is viseltek.


verse #2

Mert Isten buzgóságával buzgólkodom értetek. Mert egy férfival jegyeztelek el titeket, hogy majd szent, tiszta szűzként állítsalak benneteket a Krisztus mellé.


verse #3

Félek azonban, hogy mint ahogy a kígyó csalárdságával rászedte Évát, a ti szándékaitokat is megrontja azzal, hogy eltérít titeket a Krisztus iránt való őszinteségtől és tisztaságtól.


verse #4

Mert ha egy jövevény más Jézust hirdet, akit mi nem hirdettünk, vagy más szellemet kaptok, akit nem kaptatok, vagy más örömüzenetet, melyet nem fogadtatok el, szépen elviselitek.


verse #5

Úgy számítom, hogy semmivel sem vagyok hátrább a fő-főapostoloknál.


verse #6

Ha pedig járatlan vagyok is a beszédben, de nem az ismeretben, sőt azt közöttetek minden tekintetben és mindenben nyilvánvalóvá is tettük.


verse #7

Vagy vétket követtem el, mikor megaláztam magam, hogy ti felemelkedjetek, hogy ingyen hirdettem nektek az Isten örömüzenetét?


verse #8

Más egyházakat kifosztottam, zsoldot fogadván el, hogy titeket szolgálhassalak.


verse #9

Mikor nálatok voltam és szükséget szenvedtem, senkinek sem voltam terhére. Hiányomat azok a testvérek töltötték be, akik Macedóniából érkeztek. Mindenben megtartottam és meg fogom tartani, hogy ne legyek nektek terhes.


verse #10

A Krisztus igazsága bennem, hogy ezt a dicsekvésemet Ahája vidékein nem fogják elhallgattatni.


verse #11

Miért? Mert nem szeretlek titeket? Isten tudja.


verse #12

Amit teszek, tenni is fogom, hogy elvágjam az alkalmat az alkalomkeresőktől, hogy mialatt dicsekesznek, olyanoknak tűnjenek fel, amilyenek mi vagyunk.


verse #13

Hamis apostolok, cselszövő munkások az ilyenek, kik a Krisztus apostolaihoz hasonlóvá változtatják a külsejüket.


verse #14

Nem is csoda. Hiszen még maga a sátán is a világosság angyalának képére változik át.


verse #15

Nem nagy dolog hát, ha kiszolgálói is olyanokra változtatják át magukat, mintha az igazságosság szolgái volnának. Ezeknek vége meg fog felelni tetteiknek.


verse #16

Újra mondom, senki se tartson engem esztelennek. Ha pedig mégis annak vélnétek, akkor esztelenként fogadjatok el, hogy egy kicsit én is dicsekedhessem.


verse #17

Amit beszélek, nem az Úr módján beszélem, hanem mintegy bolondul, ha már a dicsekvésre vállalkoztam.


verse #18

Miután sokan dicsekednek hús módjára, dicsekszem én is.


verse #19

Okos létetekre ugyanis szívesen elviselitek a bolondokat.


verse #20

Elviselitek, ha valaki titeket rabszolgává tesz, ha felzabál, ha valaki fülön ragad titeket, ha valaki fölétek emelkedik, ha valaki arcul ver titeket.


verse #21

Megszégyenítésül mondom, minthogy mi magunk erőtlenségben élünk. Abban azonban, ami némelyeket merészségre csábít – esztelenül szólok – én is merész vagyok.


verse #22

Héberek ők? Én is. Izráeliták? Én is. Ábrahám magva? Én is.


verse #23

A Krisztus szolgái? Eszemen kívül mondom: Sokkal inkább én. Az voltam bőségesebben fáradozásokban, bőségesebben a börtönökben, túláradóan megbotoztatásokban, az voltam sokszor halálos veszedelmekben.


verse #24

A zsidóktól ötször kaptam egy híján negyvenet,


verse #25

háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor hajótörött voltam, egy éjen és napon a mély vízen hánykódtam.


verse #26

Az voltam sokszor utazásokkal, folyók veszedelmeivel, rablók veszedelmeivel, saját fajom részéről érő veszedelmekkel, nemzetektől támasztott veszedelmekkel, városban keletkező veszedelmekkel, sivatagban érő veszedelmekkel, tengeri veszedelmekkel, hamis testvérek közt támadó veszedelmekkel,


verse #27

fáradsággal és vesződéssel, sokszoros virrasztással, éhezéssel és szomjazással, sokszoros böjtöléssel, hidegben és meztelenséggel,


verse #28

nem számítva mindennapi megtámadtatásomat, az összes eklézsiákért viselt gondot.


verse #29

Ki volna erőtelen, hogy én ne élnék erőtelenségben?! Ki gyötrődnék tőrbe jutva, hogy én nem égnék?


verse #30

Ha dicsekednem kell, erőtlenségeimmel fogok dicsekedni.


verse #31

Az Úrnak, Jézusnak Istene és Atyja, ki áldott az örök korokig, tudja, hogy nem hazudom.


verse #32

Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy engem elfoghasson,


verse #33

és ablakból gyümölcskosárba eresztettek alá a falon, úgy menekültem ki a kezéből.

Chapters:


Books