Pál második levele korinthusiakhoz

chapter 5


Chapters:


verse #1

Tudjuk ugyanis, hogy ha a sátor, mely a mi földi házunk, felbomol, Istentől való lakásunk van, nem kézzel csinált örök épület a mennyekben.


verse #2

Hiszen éppen az kelti fel sóhajtozásunkat, hogy epekedünk azért, hogy mennyei lakásunkat ráhúzhassuk a földire,


verse #3

ha ugyan bár felöltözötten, nem fogunk mezíteleneknek találtatni.


verse #4

Mert már azalatt, amíg a földi sátorban vagyunk, megterhelten sóhajtozunk, amennyiben nem levetkőzni vágyunk, – hanem a szennyből valót a földire ráölteni, hogy azt, ami halandó, elnyelje az élet.


verse #5

Ugyanaz az Isten készített el minket erre, aki a Szellemet is foglalóul adta nekünk.


verse #6

Mivel tehát mindenkor bizakodunk és tudjuk, hogy amikor a testben otthon vagyunk, az Úrtól elszakítva idegenben vagyunk,


verse #7

– s mert a hit vezet járásunkban és nem a látás,


verse #8

bízunk, és inkább tetszenék, hogy kiköltözzünk a testből és otthon legyünk az Úrnál.


verse #9

Ezért becsvágyunkat is abba helyezzük, hogy akár otthon vagyunk, akár távol vagyunk, neki tessünk.


verse #10

Mert mindannyiunknak láthatókká kell lennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki aszerint kapja meg jutalmát, amit a testén át művelt, a jót is, a hitványat is.


verse #11

Mivel tehát az Úr félelmét ismerjük, embereket meggyőzni igyekszünk, de az Isten előtt láthatók vagyunk, remélem, hogy lelkiismeretetek előtt is láthatók vagyunk.


verse #12

Nem ajánljuk magunkat ismét nektek, hanem alkalmat adunk nektek arra, hogy velünk dicsekedhessetek, hogy ez támaszul szolgáljon néktek azokkal szemben, akik külső megjelenéssel dicsekednek és nem szívvel.


verse #13

Hiszen, ha magunkon kívül vagyunk, Istennek tárulunk fel, ha eszünknél vagyunk, nektek.


verse #14

Mert a Krisztus szerelme szorongat minket, mikor azt a döntést hozzuk, hogy ha egy mindenkiért meghalt, következőleg mindenki meghalt.


verse #15

S az az egy azért halt meg mindenkiért, hogy azok, akik élnek, ne magukért éljenek, hanem annak, aki meghalt és feltámadt értük.


verse #16

Így hát, mi mostantól kezdve senkit sem ismerünk hús szerint. Ha a Krisztust ismertük is hús szerint, most már többé nem ismerjük.


verse #17

Így hát, ha valaki a Krisztusban van, új teremtés, a régiek elmúltak, íme új állt elő.


verse #18

De mindez Istenből támadt, aki a Krisztuson keresztül minket magával kibékített és a kibékítés szolgálatát ránk bízta.


verse #19

Isten volt a Krisztusban, amikor a világot magával kibékítette, amikor nem számította fel nekik az eleséseket, sőt belénk helyezte a kibékítés igéjét.


verse #20

A Krisztus helyett járunk tehát követségben, mintha Isten kérlelne titeket rajtunk keresztül, a Krisztus helyett kérlelünk titeket: Béküljetek ki Istennel!


verse #21

Azt, aki vétket nem ismert, helyettünk vétekké tette, hogy benne Isten igazságosságává legyünk.

Chapters:


Books