Pál második levele korinthusiakhoz

chapter 4


Chapters:


verse #1

Ezért, minthogy ezt a szolgálatot ahhoz a könyörülethez mérten végezzük, amelyben mi részesültünk, nem restelkedünk,


verse #2

ellenkezőleg, lemondunk a szégyellni való titkokról, sem nem járunk ravaszkodva, sem az Isten igéjét meg nem hamisítjuk, hanem az igazságnak láthatóvá tételével ajánljuk magunkat Isten előtt minden ember lelkiismeretének.


verse #3

De, még ha leplezett volna is a mi örömüzenetünk, az elveszők között leplezett,


verse #4

akikben e kor istene vakká tette a hitetlen gondolkodást, hogy a Krisztus dicsőséges örömüzenetének fénye, aki Istennek képe, rájuk ne ragyoghasson.


verse #5

Mert nem magunkat hirdetjük, hanem a Krisztus Jézus Urat, magunkat legfeljebb úgy, mint Jézusért a ti rabszolgáitokat.


verse #6

Mert az Isten volt az, aki azt mondta, hogy a sötétségből fény ragyogjon elő, aki szívünkben is világosságot gyújtott annak a dicsőséges felismerésnek sugároztatására, mely Istennek a Krisztus orcáján megjelenő fénye.


verse #7

Ezt a kincset azonban cserépedényekben bírjuk, hogy annak mindent felülmúló hatalma Istentől eredőnek tűnjék fel, s ne belőlünk eredőnek.


verse #8

Amikor mindenben nyomorgatnak minket, de meg nem szorítanak, zavarba hoznak, de kétségbe nem ejtenek,


verse #9

üldöznek, de cserbenhagyottakká nem leszünk, levernek, de el nem veszítenek,


verse #10

Jézus elhaltságát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is látható legyen testünkben.


verse #11

Minket, kik bár élünk, szüntelenül halálra adnak Jézusért, hogy halandó húsunkon Jézus élete is látható legyen.


verse #12

Úgyhogy a halál bennünk munkálkodik, az élet meg bennetek.


verse #13

Mivel azonban bennünk is a hitnek ugyanaz a szelleme van, ennek az írásnak megfelelően: „Hittem, azért szóltam”, mi is hiszünk, s annak megfelelően szólunk is.


verse #14

Mert tudjuk, hogy aki az Urat, Jézust feltámasztotta, Jézussal együtt minket is fel fog támasztani.


verse #15

Veletek együtt, mert minden értetek van, hogy a kegyelem, mely sokakon általmenve megsokasodik, Isten dicsőségére a hálát is túláradóvá tegye.


verse #16

Innen van az, hogy nem csüggedünk el, hanem, ha külső emberünk megromlik is, belső emberünk napról napra megújul.


verse #17

Mert egy pillanatig tartó könnyű nyomorúság mindent felülmúló örök súlyú dicsőséget munkál ki számunkra,


verse #18

kik nem a láthatókon tartjuk szemünket, hanem a láthatatlanokon. A láthatók tudniillik ideig tartók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.

Chapters:


Books