Pál második levele korinthusiakhoz

chapter 3


Chapters:


verse #1

Újra ajánlgatni kezdjük magunkat? Vagy talán ajánlólevelekre van szükségünk hozzátok vagy tőletek, mint ahogy némelyeknek szükségük van ilyesmire.


verse #2

A mi levelünk ti vagytok saját szívünkbe írva, melyet minden ember ismer és olvas,


verse #3

nyilvánvalóvá lévén, hogy a Krisztus levele vagytok a mi szolgálatunkkal, nem tintával, hanem élő Isten Szellemével írva, nem kőtáblákra, hanem hússzív táblákra.


verse #4

Ekkora bizalmunk a Krisztus által van Isten irányában.


verse #5

Nem mintha a magunk rátermettsége alapján ébredhetnének ilyen gondolataink, ellenkezőleg a mi rátermettségünk Istentől való,


verse #6

aki bennünket elégségeseknek talált arra, hogy új szövetségnek, nem betűnek, hanem szellemnek kiszolgálóivá legyünk, hiszen a betű megöl, a szellem ellenben megelevenít.


verse #7

Ha pedig a halál szolgálatát, melyet betűkkel kövekbe véstek, dicsőség vette körül, úgyhogy arcának elmúló dicsősége miatt Izráel fiai nem tudtak merőn Mózes arcába nézni,


verse #8

mennyivel inkább dicsőség övezi a Szellem szolgálatát.


verse #9

Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőség, mennyivel gazdagabb dicsőségben az igazságosság szolgálata.


verse #10

Mert hiszen e szempontból nem is lehet dicsőíteni a megdicsőültet az őt felülhaladó dicsőség miatt.


verse #11

Mert ha az elvesző dicsőségen át jő, mennyivel több dicsőség veszi körül a megmaradót.


verse #12

Ily nagy reménység birtokában nagy szabadsággal élünk,


verse #13

nem úgy, mint Mózes, aki lepelt borított arcára, hogy Izráel fiai az elmúló dicsőségnek még a végére se tekinthessenek.


verse #14

De bele is kövesedtek gondolkodásukba. Mert az ószövetség olvasásakor a mai napig rajtuk van a lepel, s nem hull le róluk, mert csak a Krisztusban veszti hatályát.


verse #15

Sőt a mai napig, valahányszor csak Mózest olvassák, lepel van a szívükön.


verse #16

De amikor megtér valamelyikük az Úrhoz, lehull körüle a lepel.


verse #17

Az Úr a Szellem, s ahol az Úr Szelleme, ott szabadság van.


verse #18

Mi pedig mindannyian, míg felfedett arccal visszatükrözzük az Úr dicsőségét, dicsőségről dicsőségre átváltozunk úgy, ahogy az Úr Szelleme hat.

Chapters:


Books