Pál második levele korinthusiakhoz

capítulo 3


Capítulos:


verso 1

Újra ajánlgatni kezdjük magunkat? Vagy talán ajánlólevelekre van szükségünk hozzátok vagy tőletek, mint ahogy némelyeknek szükségük van ilyesmire.


verso 2

A mi levelünk ti vagytok saját szívünkbe írva, melyet minden ember ismer és olvas,


verso 3

nyilvánvalóvá lévén, hogy a Krisztus levele vagytok a mi szolgálatunkkal, nem tintával, hanem élő Isten Szellemével írva, nem kőtáblákra, hanem hússzív táblákra.


verso 4

Ekkora bizalmunk a Krisztus által van Isten irányában.


verso 5

Nem mintha a magunk rátermettsége alapján ébredhetnének ilyen gondolataink, ellenkezőleg a mi rátermettségünk Istentől való,


verso 6

aki bennünket elégségeseknek talált arra, hogy új szövetségnek, nem betűnek, hanem szellemnek kiszolgálóivá legyünk, hiszen a betű megöl, a szellem ellenben megelevenít.


verso 7

Ha pedig a halál szolgálatát, melyet betűkkel kövekbe véstek, dicsőség vette körül, úgyhogy arcának elmúló dicsősége miatt Izráel fiai nem tudtak merőn Mózes arcába nézni,


verso 8

mennyivel inkább dicsőség övezi a Szellem szolgálatát.


verso 9

Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőség, mennyivel gazdagabb dicsőségben az igazságosság szolgálata.


verso 10

Mert hiszen e szempontból nem is lehet dicsőíteni a megdicsőültet az őt felülhaladó dicsőség miatt.


verso 11

Mert ha az elvesző dicsőségen át jő, mennyivel több dicsőség veszi körül a megmaradót.


verso 12

Ily nagy reménység birtokában nagy szabadsággal élünk,


verso 13

nem úgy, mint Mózes, aki lepelt borított arcára, hogy Izráel fiai az elmúló dicsőségnek még a végére se tekinthessenek.


verso 14

De bele is kövesedtek gondolkodásukba. Mert az ószövetség olvasásakor a mai napig rajtuk van a lepel, s nem hull le róluk, mert csak a Krisztusban veszti hatályát.


verso 15

Sőt a mai napig, valahányszor csak Mózest olvassák, lepel van a szívükön.


verso 16

De amikor megtér valamelyikük az Úrhoz, lehull körüle a lepel.


verso 17

Az Úr a Szellem, s ahol az Úr Szelleme, ott szabadság van.


verso 18

Mi pedig mindannyian, míg felfedett arccal visszatükrözzük az Úr dicsőségét, dicsőségről dicsőségre átváltozunk úgy, ahogy az Úr Szelleme hat.

Capítulos:


Libros