Pál második levele korinthusiakhoz

3. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Újra ajánlgatni kezdjük magunkat? Vagy talán ajánlólevelekre van szükségünk hozzátok vagy tőletek, mint ahogy némelyeknek szükségük van ilyesmire.


2. vers

A mi levelünk ti vagytok saját szívünkbe írva, melyet minden ember ismer és olvas,


3. vers

nyilvánvalóvá lévén, hogy a Krisztus levele vagytok a mi szolgálatunkkal, nem tintával, hanem élő Isten Szellemével írva, nem kőtáblákra, hanem hússzív táblákra.


4. vers

Ekkora bizalmunk a Krisztus által van Isten irányában.


5. vers

Nem mintha a magunk rátermettsége alapján ébredhetnének ilyen gondolataink, ellenkezőleg a mi rátermettségünk Istentől való,


6. vers

aki bennünket elégségeseknek talált arra, hogy új szövetségnek, nem betűnek, hanem szellemnek kiszolgálóivá legyünk, hiszen a betű megöl, a szellem ellenben megelevenít.


7. vers

Ha pedig a halál szolgálatát, melyet betűkkel kövekbe véstek, dicsőség vette körül, úgyhogy arcának elmúló dicsősége miatt Izráel fiai nem tudtak merőn Mózes arcába nézni,


8. vers

mennyivel inkább dicsőség övezi a Szellem szolgálatát.


9. vers

Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőség, mennyivel gazdagabb dicsőségben az igazságosság szolgálata.


10. vers

Mert hiszen e szempontból nem is lehet dicsőíteni a megdicsőültet az őt felülhaladó dicsőség miatt.


11. vers

Mert ha az elvesző dicsőségen át jő, mennyivel több dicsőség veszi körül a megmaradót.


12. vers

Ily nagy reménység birtokában nagy szabadsággal élünk,


13. vers

nem úgy, mint Mózes, aki lepelt borított arcára, hogy Izráel fiai az elmúló dicsőségnek még a végére se tekinthessenek.


14. vers

De bele is kövesedtek gondolkodásukba. Mert az ószövetség olvasásakor a mai napig rajtuk van a lepel, s nem hull le róluk, mert csak a Krisztusban veszti hatályát.


15. vers

Sőt a mai napig, valahányszor csak Mózest olvassák, lepel van a szívükön.


16. vers

De amikor megtér valamelyikük az Úrhoz, lehull körüle a lepel.


17. vers

Az Úr a Szellem, s ahol az Úr Szelleme, ott szabadság van.


18. vers

Mi pedig mindannyian, míg felfedett arccal visszatükrözzük az Úr dicsőségét, dicsőségről dicsőségre átváltozunk úgy, ahogy az Úr Szelleme hat.

Fejezetek:


Könyvek