Pál második levele korinthusiakhoz
11. fejezet
1. vers
Bárcsak tőlem is elviselnétek valami kis esztelenséget. De hiszen el is viseltek.
2. vers
Mert Isten buzgóságával buzgólkodom értetek. Mert egy férfival jegyeztelek el titeket, hogy majd szent, tiszta szűzként állítsalak benneteket a Krisztus mellé.
3. vers
Félek azonban, hogy mint ahogy a kígyó csalárdságával rászedte Évát, a ti szándékaitokat is megrontja azzal, hogy eltérít titeket a Krisztus iránt való őszinteségtől és tisztaságtól.
4. vers
Mert ha egy jövevény más Jézust hirdet, akit mi nem hirdettünk, vagy más szellemet kaptok, akit nem kaptatok, vagy más örömüzenetet, melyet nem fogadtatok el, szépen elviselitek.
5. vers
Úgy számítom, hogy semmivel sem vagyok hátrább a fő-főapostoloknál.
6. vers
Ha pedig járatlan vagyok is a beszédben, de nem az ismeretben, sőt azt közöttetek minden tekintetben és mindenben nyilvánvalóvá is tettük.
7. vers
Vagy vétket követtem el, mikor megaláztam magam, hogy ti felemelkedjetek, hogy ingyen hirdettem nektek az Isten örömüzenetét?
8. vers
Más egyházakat kifosztottam, zsoldot fogadván el, hogy titeket szolgálhassalak.
9. vers
Mikor nálatok voltam és szükséget szenvedtem, senkinek sem voltam terhére. Hiányomat azok a testvérek töltötték be, akik Macedóniából érkeztek. Mindenben megtartottam és meg fogom tartani, hogy ne legyek nektek terhes.
10. vers
A Krisztus igazsága bennem, hogy ezt a dicsekvésemet Ahája vidékein nem fogják elhallgattatni.
11. vers
Miért? Mert nem szeretlek titeket? Isten tudja.
12. vers
Amit teszek, tenni is fogom, hogy elvágjam az alkalmat az alkalomkeresőktől, hogy mialatt dicsekesznek, olyanoknak tűnjenek fel, amilyenek mi vagyunk.
13. vers
Hamis apostolok, cselszövő munkások az ilyenek, kik a Krisztus apostolaihoz hasonlóvá változtatják a külsejüket.
14. vers
Nem is csoda. Hiszen még maga a sátán is a világosság angyalának képére változik át.
15. vers
Nem nagy dolog hát, ha kiszolgálói is olyanokra változtatják át magukat, mintha az igazságosság szolgái volnának. Ezeknek vége meg fog felelni tetteiknek.
16. vers
Újra mondom, senki se tartson engem esztelennek. Ha pedig mégis annak vélnétek, akkor esztelenként fogadjatok el, hogy egy kicsit én is dicsekedhessem.
17. vers
Amit beszélek, nem az Úr módján beszélem, hanem mintegy bolondul, ha már a dicsekvésre vállalkoztam.
18. vers
Miután sokan dicsekednek hús módjára, dicsekszem én is.
19. vers
Okos létetekre ugyanis szívesen elviselitek a bolondokat.
20. vers
Elviselitek, ha valaki titeket rabszolgává tesz, ha felzabál, ha valaki fülön ragad titeket, ha valaki fölétek emelkedik, ha valaki arcul ver titeket.
21. vers
Megszégyenítésül mondom, minthogy mi magunk erőtlenségben élünk. Abban azonban, ami némelyeket merészségre csábít – esztelenül szólok – én is merész vagyok.
22. vers
Héberek ők? Én is. Izráeliták? Én is. Ábrahám magva? Én is.
23. vers
A Krisztus szolgái? Eszemen kívül mondom: Sokkal inkább én. Az voltam bőségesebben fáradozásokban, bőségesebben a börtönökben, túláradóan megbotoztatásokban, az voltam sokszor halálos veszedelmekben.
24. vers
A zsidóktól ötször kaptam egy híján negyvenet,
25. vers
háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor hajótörött voltam, egy éjen és napon a mély vízen hánykódtam.
26. vers
Az voltam sokszor utazásokkal, folyók veszedelmeivel, rablók veszedelmeivel, saját fajom részéről érő veszedelmekkel, nemzetektől támasztott veszedelmekkel, városban keletkező veszedelmekkel, sivatagban érő veszedelmekkel, tengeri veszedelmekkel, hamis testvérek közt támadó veszedelmekkel,
27. vers
fáradsággal és vesződéssel, sokszoros virrasztással, éhezéssel és szomjazással, sokszoros böjtöléssel, hidegben és meztelenséggel,
28. vers
nem számítva mindennapi megtámadtatásomat, az összes eklézsiákért viselt gondot.
29. vers
Ki volna erőtelen, hogy én ne élnék erőtelenségben?! Ki gyötrődnék tőrbe jutva, hogy én nem égnék?
30. vers
Ha dicsekednem kell, erőtlenségeimmel fogok dicsekedni.
31. vers
Az Úrnak, Jézusnak Istene és Atyja, ki áldott az örök korokig, tudja, hogy nem hazudom.
32. vers
Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy engem elfoghasson,
33. vers
és ablakból gyümölcskosárba eresztettek alá a falon, úgy menekültem ki a kezéből.
Könyvek
