Pál második levele korinthusiakhoz
capítulo 12
verso 1
Dicsekednem kell. Nem hasznos az nekem. Áttérek a látomásokra és az Úr lelepleződéseire.
verso 2
A Krisztusban ismerek egy embert, akit tizennégy évvel ezelőtt – hogy testben-e, nem tudom, hogy testen kívül-e, nem tudom, Isten tudja – elragadták a harmadik égig.
verso 3
Ismerem ezt az embert, – hogy testben-e, testen kívül-e, nem tudom, Isten tudja –
verso 4
akit elragadtak a paradicsomba, s ott kibeszélhetetlen szavakat hallott, melyeket nem szabad elbeszélnie embernek.
verso 5
Ilyesmivel fogok dicsekedni. Magamat illetőleg pedig nem fogok mással dicsekedni, csak erőtlenségeimmel.
verso 6
De még ha dicsekedni akarnék is, nem lennék esztelenné, mert az igazságot mondanám.
verso 7
De vonakodom ezt tenni, hogy valaki a leleplezések túl nagy volta miatt is többet ne tulajdonítson nekem, mint amit lát vagy hall tőlem. Hogy fel ne fuvalkodjam, azért hegyes karót helyeztek húsomba, sátán angyalát, hogy ököllel verjen engem, hogy fel ne fuvalkodjam.
verso 8
Emiatt háromszor kértem meg az Urat, hogy távozzék el tőlem,
verso 9
de azt mondotta nekem: „Kegyelmem elég neked, mert hatalmam erőtlenségben lesz teljessé.” Nagy örömmel dicsekszem hát erőtlenségeimmel, hogy a Krisztus hatalma sátorozhassék rajtam.
verso 10
Ezért gyönyörködöm a Krisztusért szenvedett erőtlenségekben, bántalmazásokban, kényszerítésekben, üldöztetésekben, szorult helyzetekben, mikor ugyanis erőtlen vagyok, akkor vagyok hatalmas.
verso 11
Esztelenné váltam. Ti kényszerítetek rá. Tinéktek kellett volna engem ajánlanotok. Mert semmivel sem állok hátrább a fő-főapostoloknál, még ha semmi vagyok is.
verso 12
Az apostolság jeleit teljesítettem közöttetek teljes állhatatossággal, jelekkel is, csodákkal is, hatalmas erőkkel is.
verso 13
Mi az, amiben a többi eklézsiákhoz képest megrövidültetek, ha csak nem abban, hogy én nem voltam terhetekre? Bocsássátok meg nekem ezt az igazságtalanságot.
verso 14
Lám, kész vagyok harmadszor menni hozzátok, és nem leszek terhetekre, mert nem a tiéteket keresem, hanem titeket. Mert nem a gyermekek tartoznak a szülőknek vagyont gyűjteni, hanem a szülők a gyermekeknek.
verso 15
Én pedig örömest költök rátok, és magamat is elköltöm a ti lelketekért. Ha jobban szeretlek titeket, én kevesebb szeretetet kapok?
verso 16
De legyen: nem raktam rátok terheket, hanem ravasz ember létemre ármánnyal fogtalak meg titeket.
verso 17
Vajon azok közül, akiket hozzátok küldtem, valaki által megzsaroltalak titeket?
verso 18
Megkértem Tituszt, vele küldöttem el a testvért: vajon megzsarolt titeket Titusz? Nem ugyanabban a Szellemben jártunk-e? Nem ugyanazokon a nyomokon?
verso 19
Már régen úgy tűnhetik fel nektek, hogy védekezünk veletek szemben. Isten előtt a Krisztusban beszélünk. És mindent a ti épüléstekért, szeretteim.
verso 20
Mert félek, hogy mikor odamegyek hozzátok, nem olyanoknak talállak titeket, amilyeneknek akarlak, s ti sem olyannak fogtok találni engem, mint amilyennek akartok, hogy valami módon civakodás, irigység, indulatok, veszekedések, megszólások, sugdosások, felfuvalkodások, felfordulás ne támadjanak köztetek,
verso 21
hogy mikor ismét hozzátok megyek, meg fog alázni engem az én Istenem nálatok, és én sokakat meg fogok gyászolni azok közül, kik korábban vétkeztek, de nem tértek más felismerésre, amiatt a tisztátalanság, paráznaság és kicsapongás miatt, amelyet elkövettek.
Libros
