chapter 10
A Krisztusnak szelídsége és nyájassága által vezettetve én Pál magam intelek titeket, ki köztetek való jelenlétemben alázatos vagyok, távollétemben azonban bizakodva állok veletek szemben,
kérlek, hogy jelenlétemben ne kelljen majd bizakodónak lennem annak a bizalomnak az alapján, amellyel úgy számítom, vakmerő is lehetek némelyekkel szemben, kik úgy tekintenek bennünket, hogy hús szerint járunk.
Mert ha húsban járunk is, nem a hús módjára viseljük a harcot.
Mert a mi harcviselésünk fegyverei nem a húsból valók. Ellenkezőleg! Isten által hatnak és arra képesek, hogy erősségeket romboljanak le, okoskodásokat bontsanak le,
továbbá minden magaslatot lerontsanak, amely Isten ismerete ellen felemelkedik, sőt fogollyá tesznek minden gondolatot, hogy a Krisztusnak engedelmeskedjék,
amellett készen állunk megtorolni minden engedetlenséget, mikor majd a ti engedelmességetek teljessé lesz.
Ti a látszatra néztek. Ha valaki elhitte magáról, hogy a Krisztusé, következtessen tovább magából, hogy amint ő a Krisztusé, úgy mi is.
Mert ha kissé túlságosan dicsekedném is azzal a felhatalmazással, melyet az Úr avégre adott nekünk, hogy építsünk titeket és nem azért, hogy romboljunk, nem fogok megszégyenülni,
hogy úgy ne tűnjek fel, mint aki csak levelein keresztül akar titeket ijesztgetni.
Mert úgy mondják: Levelei súlyosak és erősek, de testi jelenléte erőtelen és szava megvetendő.
Az ilyen bíráló számoljon azonban azzal, hogy amilyenek vagyunk távollétünkben a leveleken át szóval, olyanok leszünk jelenlétünkben tettel is.
Mert nem vagyunk oly vakmerők, hogy azok közé számítsuk magunkat, vagy azokkal vessük össze magunkat, akik maguk ajánlják magukat. Sőt, mikor ezek magukat magukkal mérik, és magukat magukkal hasonlítják össze, értelmetlenek.
Mi azonban nem fogunk mértéktelenségig dicsekedni, hanem csak annak a mérővesszőnek mértékéig, amelyet Isten osztott ki nekünk akkor, amikor hozzátok is eljutottunk.
Mert nem feszítjük túl magunkat, mint tennők, ha nem értünk volna el hozzátok. Mert hiszen egészen hozzátok vittük a Krisztus örömüzenetét.
Mi nem dicsekszünk mértéktelenségig a mások fáradságának gyümölcsével, ellenkezőleg az a reménységünk, hogy hitetek növekedésével közöttetek a mi mérővesszőnkhöz képest még igen nagyra nőhetünk,
hogy még rajtatok túl is fogjuk az örömüzenetet hirdetni, és nem fogunk másnak a mértékével, a már késszel dicsekedni.
Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.
Mert nem az a kipróbált, aki magát ajánlgatja, hanem az, akit az Úr ajánl.