Példabeszédek

Fejezetek:

… 24 25 26 27 28 …   ⇤ ← 26 → ⇥

1. vers

Mint hó a nyárhoz és eső az aratáshoz,
úgy nem illik az ostobához, hogy tisztelet övezze.

2. vers

Ahogy okkal menekül a madár és repül el a fecske,
úgy az átok sem jön ok nélkül.

3. vers

Az ostor a lónak való, a zabla a szamárnak,
a bot pedig az ostoba hátának.

4. vers

Ne felelj az ostobának az ő butasága szerint,
nehogy egy szintre kerülj vele.

5. vers

Felelj csak az ostobának az ő butasága szerint,
nehogy azt gondolja magáról, hogy bölcs.

6. vers

Mint aki megnyomorítja lábát, és kárt okoz magának,
olyan az, aki ostobára bíz valamit.

7. vers

Mint a sánta rossz lába,
olyan a példabeszéd az ostoba szájában.

8. vers

Mint belekötni a követ a parittyába,
olyan dicsőséget adni az ostobának.

9. vers

Mint a töviskóró, mely a részeg ember kezébe kerül,
olyan a példabeszéd az ostoba szájában.

10. vers

Mint az íjász, aki találomra lő és sebez meg másokat,
olyan az, aki felfogadja az ostobát vagy az épp arra járót.

11. vers

Ahogy a kutya visszatér a hányásához,
úgy az ostoba is megismétli a butaságát.

12. vers

Láttál már olyan embert, aki bölcsnek gondolja magát?
Több reményt lehet fűzni az ostobához, mint hozzá.

13. vers

Azt mondja a lusta: „Fiatal oroszlán van az úton,
oroszlán van a köztéren!”

14. vers

Az ajtó forog a sarkán,
a lusta meg az ágyában.

15. vers

A lusta belenyúl a tálba,
de túl fáradt ahhoz, hogy a szájához emelje a kezét.

16. vers

Azt gondolja a lusta, hogy bölcsebb,
mint hét olyan ember, aki értelmes választ ad.

17. vers

Mint aki fülön ragad egy kutyát,
olyan az, aki meghall egy veszekedést, mikor arra jár, és dühbe gurul, pedig nincs is hozzá köze.

18. vers

Mint az őrült, aki tüzes dárdát hajít, nyilat és halált lő,

19. vers

olyan az, aki becsapja embertársát, és azt mondja: „Csak vicceltem!”

20. vers

Ahol nincs fa, kialszik a tűz,
és ahol nincs rágalmazó, elcsitul a veszekedés.

21. vers

Mint faszén a parazsat és fa a tüzet,
úgy szítja a vitát a veszekedős ember.

22. vers

A rágalmazó szavai finom falatok,
lenyelik őket, és egyenesen a gyomorba kerülnek.

23. vers

Mint ezüstmáz a cserépdarabon,
olyan a gonosz szívből fakadó gyengéd szó.

24. vers

Aki gyűlöl másokat, leplezi ezt az ajkaival,
belül azonban rosszat forral.

25. vers

Noha kedvesen szól, ne higgy neki,
mert hét utálatosság van a szívében.

26. vers

Bár cselesen leplezi a gyűlöletét,
gonoszsága kitudódik a gyülekezetben.

27. vers

Aki vermet ás, beleesik abba,
és aki elhengeríti a követ, arra visszagurul.

28. vers

A hazug nyelv gyűlöli azt, akit összetör,
és a hízelgő száj bukást okoz.

Fejezetek:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31