⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Dániel
4. fejezet
1. vers
„Nabukodonozor király szava minden néphez, nemzethez és nyelvi csoporthoz, amelyek az egész földön laknak: Legyen békétek bőséges!
2. vers
Örömmel hirdetem ki, hogy milyen jeleket és csodákat tett velem a legfelségesebb Isten.
3. vers
Milyen nagyok a jelei, és milyen hatalmasak a csodái! Királysága örök királyság, és uralma nemzedékeken át fennáll.
4. vers
Én, Nabukodonozor, gondtalanul éltem a házamban, és jómódban a palotámban.
5. vers
Álmot láttam, amely félelmet keltett bennem. Ahogy az ágyamban feküdtem, a képek és a látomások, amelyeket láttam, megrémítettek.
6. vers
Parancsot adtam, hogy hozzák elém Babilon valamennyi bölcsét, és tudassák velem az álom megfejtését.
7. vers
Ekkor a mágiát űző papok, mágusok, káldeusok és asztrológusok elém járultak. Amikor elmondtam nekik, mi volt az álom, nem tudták megfejteni.
8. vers
Végül elém járult Dániel, akinek a neve Baltazár az én istenem neve után, és akiben a szent istenek szelleme van, és elmondtam neki, mi volt az álom:
9. vers
»Ó, Baltazár, a mágiát űző papok feje! Jól tudom, hogy a szent istenek szelleme van benned, és hogy nincs olyan titok, melyet nehéz lenne megfejtened. Mondd el hát, mi a megfejtése a látomásoknak, melyeket álmomban láttam.
10. vers
A látomásokban, melyeket ágyamban fekve láttam, egy rendkívül magas fa állt a föld közepén.
11. vers
A fa megnőtt, erős lett, és a teteje az égig ért. Látható volt az egész földön.
12. vers
Lombozata szép volt, gyümölcse bőséges, és volt rajta eledel mindenkinek. Alatta kerestek árnyékot a mező vadjai, ágain laktak az ég madarai, és arról táplálkozott minden teremtmény.
13. vers
Az ágyamban látott látomásokban aztán egy őrt, egy szentet láttam lejönni az égből.
14. vers
Hangosan ezt mondta: ’Vágjátok ki a fát, és vagdaljátok le az ágait! Rázzátok le róla a leveleit, és szórjátok szét a gyümölcsét! Meneküljenek a vadak alóla és a madarak az ágairól!
15. vers
De a tövét a gyökereivel együtt hagyjátok a földben, és legyen vas- és rézbilincsbe verve a mezőn a fűben. Az ég harmata öntözze, és a vadállatokkal együtt legyen a föld növényei között.
16. vers
Emberi szíve változzon át, és vadállat szívét kapja, és hét idő múljon el felette.
17. vers
Ezt az őrök jelentették be, és ezt a kérést a szentek hirdették ki, hogy megtudják az élők, hogy a legfelségesebb Isten uralkodik az emberek királyságán, és annak adja azt, akinek akarja, és az emberek közül a legalacsonyabb rangút állítja az élére.’
18. vers
Ezt az álmot láttam én, Nabukodonozor király. Te pedig Baltazár, mondd el, mi a megfejtése, ugyanis királyságom egyetlen bölcse sem képes tudatni velem a megfejtését. De te képes vagy rá, mert a szent istenek szelleme van benned.«
19. vers
Dániel, akinek a neve Baltazár, ekkor megijedt egy pillanatra, és a gondolatai megrémítették.
A király ezt mondta: »Ó, Baltazár, ne rémítsen meg az álom és az értelme!«
Baltazár erre így válaszolt: »Ó, uram, bár azokon teljesedne az álom, akik gyűlölnek téged, az értelme pedig az ellenségeiden!
20. vers
A fa, melyet láttál, amely nagyra nőtt, erős lett, a teteje az égig ért, és látható volt az egész földön,
21. vers
amelynek a lombozata szép volt, gyümölcse bőséges, és volt rajta eledel mindenkinek, amely alatt a mező vadjai laktak, ágain pedig az ég madarai fészkeltek,
22. vers
te vagy az, ó, király, mivel naggyá lettél, megerősödtél, és nagyságod az égig ér, uralmad pedig kiterjed a föld legvégső határáig.
23. vers
És a király látott egy őrt, egy szentet lejönni az égből, aki ezt mondta: ’Vágjátok ki a fát, és pusztítsátok el! A tövét azonban a gyökereivel együtt hagyjátok a földben, legyen vas- és rézbilincsbe verve a mezőn a fűben. Az ég harmata öntözze, és a vadállatokkal együtt legyen, míg hét idő múlik el felette.’
24. vers
Ez a megfejtés, ó, király, és ez a legfelségesebb Isten rendelete, amelynek be kell teljesednie uramon, a királyon:
25. vers
Elűznek téged az emberek közül, a mező vadjaival fogsz lakni, és növényeket adnak enned, mint a bikának. Az ég harmata öntöz, és hét idő múlik el feletted, míg fel nem ismered, hogy a legfelségesebb Isten uralkodik az emberek királyságán, és annak adja azt, akinek akarja.
26. vers
De mivel azt mondták, hogy a fa tövét meghagyják a gyökereivel együtt, a királyságod újra a tied lesz, amint felismered, hogy az ég uralkodik.
27. vers
Ezért, ó, király, bárcsak jónak tartanád a tanácsomat! Fordíts hátat a bűneidnek, és tedd azt, ami jó. Ne legyél többé igazságtalan, hanem bánj irgalmasan a szegényekkel. Hátha tovább tart jóléted.«”
28. vers
Mindez meg is történt Nabukodonozor királlyal.
29. vers
Tizenkét hónap elteltével, amikor a király épp Babilon királyi palotájának a tetején sétált,
30. vers
ezt mondta: „Hát nem ez az a nagy Babilon, amelyet én építettem királyi székhelynek saját erőmmel és hatalmammal fenségem dicsőségére?”
31. vers
Alig hagyta el a szó a király száját, amikor hang hallatszott az égből: „Neked szól ez, Nabukodonozor király: »A királyságot elveszik tőled,
32. vers
elűznek téged az emberek közül, és a mező vadjaival fogsz lakni. Növényeket adnak enned, mint a bikának, és hét idő múlik el feletted, míg fel nem ismered, hogy a legfelségesebb Isten uralkodik az emberek királyságán, és annak adja azt, akinek akarja.«”
33. vers
Ez abban a pillanatban beteljesedett Nabukodonozoron. Kiűzték az emberek közül, növényeket kezdett enni, mint a bika, és az ég harmata öntözte a testét, míg a haja hosszú nem lett, mint a sas tollazata, körmei pedig, mint a madarak karma.
34. vers
„Miután letelt ez az idő, én, Nabukodonozor, felnéztem az égre, és visszatért az értelmem. Áldottam a legfelségesebb Istent, dicsértem és dicsőítettem azt, aki örökké él, mert uralma örökké tartó uralom, és királysága nemzedékeken át fennáll.
35. vers
A föld valamennyi lakója semmi hozzá képest, és azt tesz az ég seregével és a föld lakóival, amit akar. Nincs, aki megállíthatná, vagy azt mondhatná neki: »Mit tettél?«
36. vers
Ekkor visszatért az értelmem, és visszakaptam királyságom dicsőségét, nagyságomat és fenségemet. Magas rangú hivatalnokaim és főrangú embereim buzgón megkerestek, visszahelyeztek a királyságomba, és még nagyobb lett a dicsőségem.
37. vers
Most én, Nabukodonozor, dicsérem, magasztalom és dicsőítem az ég királyát, mert minden, amit tesz, helyes és igazságos, és meg tudja alázni azokat, akik büszkék.”
Könyvek
