⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Dániel
8. fejezet
1. vers
Belsazár király uralkodásának a harmadik évében nekem, Dánielnek, látomásom volt a korábbi látomás után.
2. vers
Miközben néztem a látomást, az Elám tartományban lévő Susán fellegvárában voltam. Majd figyeltem tovább a látomást, és az Ulai folyónál találtam magam.
3. vers
Amikor felnéztem, egy kost láttam, mely a folyó előtt állt, és két szarva volt. Bár mindkét szarv nagy volt, az egyik nagyobb volt, mint a másik, és a nagyobbik tűnt elő később.
4. vers
Láttam, hogy a kos nyugat, észak és dél felé öklelt, és egyetlen vadállat sem tudott megállni vele szemben, és senki sem volt, aki ki tudott volna szabadítani valakit a hatalma alól. Azt tette, amit akart, és felmagasztalta magát.
5. vers
Én pedig tovább figyeltem, és azt láttam, hogy egy kecskebak jött nyugat felől áthaladva az egész földön, és nem érintette a földet. A kecskebak szemei között egy feltűnő szarv volt.
6. vers
A kecskebak a kétszarvú kos felé ment, amelyet a folyó előtt láttam állni. Nagy haraggal futott felé.
7. vers
Láttam, amint a közelébe ért a kosnak, és nagyon dühös volt rá. Leütötte, letörte a két szarvát, a kosban pedig nem volt erő, hogy megálljon előtte. Az tehát leterítette a kost a földre, összetaposta, és nem volt, aki kiszabadította volna a kost a hatalma alól.
8. vers
A kecskebak pedig nagyon felmagasztalta magát. De amint hatalmassá vált, a nagy szarva letört, és négy feltűnő szarv nőtt a helyébe az ég négy szelének irányába.
9. vers
És az egyikből egy másik, egy kis szarv jött elő, ami nagyon nagyra nőtt dél, kelet és a dicsőség földje felé.
10. vers
Olyan nagyra nőtt, hogy elért egészen az ég seregéig, és némelyeket a seregből és a csillagokból a földre vetett, majd összetaposta őket.
11. vers
Felmagasztalta magát egészen a sereg fejedelméig, akitől elvették az állandó áldozatot, és lerombolták a szentélyét, melyet megszilárdított.
12. vers
És a törvényszegés miatt kiszolgáltattak neki egy sereget az állandó áldozattal együtt. Folyton a földre vetette az igazságot, és sikeres volt abban, amit tett.
13. vers
És hallottam, amint egy szent beszélt, és egy másik szent a következőket kérdezte tőle: „Meddig tart a látomás az állandó áldozatról, a pusztító törvényszegésről, és arról, hogy hagyják tiporni a szent helyet és a sereget?”
14. vers
Így hát ezt mondta nekem: „2300 estig és reggelig. És a szent helyet minden kétséget kizáróan újra a megfelelő állapotba fogják hozni.”
15. vers
Miközben én, Dániel, ezt a látomást figyeltem, és szerettem volna megérteni, hirtelen megjelent előttem valaki, aki úgy nézett ki, mint egy ember.
16. vers
És egy férfi hangját hallottam az Ulai közepéből, aki így kiáltott: „Gábriel, magyarázd meg neki a látottakat!”
17. vers
Ő tehát odajött, ahol álltam, de amikor odajött, úgy megrémültem, hogy arccal a földre borultam. Ezt mondta nekem: „Értsd meg, ó, embernek fia, hogy a látomás a vég idejére vonatkozik.”
18. vers
Miközben beszélt hozzám, arccal a földön fekve mély álomba merültem. Ezért megérintett, és felállított oda, ahol korábban álltam.
19. vers
Így folytatta: „Most tudatom veled, hogy mi fog történni az ítélethirdetés befejező szakaszában, mert mindez a vég meghatározott idejére vonatkozik.
20. vers
A kétszarvú kos, melyet láttál, Médiának és Perzsiának a királyait jelenti.
21. vers
A szőrös kecskebak Görögország királya, a nagy szarv pedig, mely a szemei között volt, az első király.
22. vers
És hogy az letört úgy, hogy végül négy másik került a helyébe, az azt jelenti, hogy négy királyság lesz a nemzetéből, de nem az ő hatalmával.
23. vers
Királyságuk befejező szakaszában, amikor a törvényszegők tetteit már nem lehet tovább fokozni, hatalomra jut egy könyörtelen kinézetű király, aki érti a kétértelmű beszédet.
24. vers
Hatalmas erejű lesz, bár nem a saját erejéből. Rendkívüli módon fog pusztítani, sikeres és hatékony lesz. A hatalmasokat elpusztítja, még a szentekből álló népet is.
25. vers
Úgy lesz sikeres, hogy ravaszul megtéveszt másokat. Szívében felmagasztalja magát, és nyugalmas időben sokakat elpusztít. Még a fejedelmek fejedelmével is szembeszegül, de összetörik kéz érintése nélkül.
26. vers
Ami elhangzott az estékről és reggelekről szóló látomásban, igaz. Te azonban tartsd titokban a látomást, mert olyan időre vonatkozik, amely sok nap múlva jön el.”
27. vers
És én, Dániel, kimerültnek éreztem magam, és lebetegedtem néhány napra. Majd felkeltem, és végeztem a király munkáját, de állandóan kábult voltam amiatt, amit láttam, és amit senki nem értett.
Könyvek
