Józsué könyve

capítulo 24


Capítulos:


verso 1

Józsué pedig összegyűjtötte Izráel minden nemzetségét Sikembe, és előhívta Izráel véneit, fejeit, bíráit és elöljáróit, és odaálltak az Isten színe elé.


verso 2

Józsué ekkor azt mondta az egész népnek: Így szól az Úr, Izráel Istene: Régen a folyón túl laktak atyáitok: Ábrahám, Náhór és atyjuk, Táré, akik idegen isteneknek szolgáltak.


verso 3

De áthoztam atyátokat, Ábrahámot a folyó túlsó oldaláról, és végigvittem egész Kánaán földjén, és megsokasítottam utódait, és Izsákot adtam neki.


verso 4

Izsáknak pedig Jákóbot és É­zsaut adtam. Ézsaunak a Széír-hegységet adtam birtokul, Jákób és fiai pedig lementek Egyiptomba.


verso 5

Majd elküldtem Mózest és Áront, és megvertem Egyiptomot az által, amit köztük cselekedtem. Azután pedig kihoztalak benneteket.


verso 6

Kihoztam atyáitokat Egyiptomból, és eljutottak a tengerig. Az egyiptomiak üldözték atyáitokat harci szekerekkel és lovasokkal a Vörös-tengerig.


verso 7

Akkor az Úrhoz kiáltottak, és ő sötétséget bocsátott közétek és az egyiptomiak közé, és rájuk vitte a tengert, és az elborította őket. Szemetekkel láttátok, amit az egyiptomiakkal cselekedtem. Aztán sokáig a pusztában laktatok.


verso 8

Majd elhoztalak titeket az emóriak földjére, akik a Jordánon túl laktak, és harcoltak ellenetek. De a kezetekbe adtam őket, birtokba vettétek a földjüket, őket pedig eltöröltem előletek.


verso 9

Majd fölkelt Bálák, Cippór fia, Móáb királya, és harcolt Izráel ellen. Elküldött, és hívatta Bálámot, Beór fiát, hogy megátkozzon titeket.


verso 10

De nem akartam meghallgatni Bálámot, ezért meg kellett áldania benneteket, és így megszabadítottalak titeket a kezéből.


verso 11

Majd átkeltetek a Jordánon, és Jerikóhoz érkeztetek. Jerikó urai, az emóriak, perizziek, kánaániak, hettiták, girgásiak, hivviek és a jebúsziak harcoltak ellenetek, de a kezetekbe adtam őket.


verso 12

Darazsakat küldtem előttetek, azok űzték el előletek az emóriak két királyát, nem a te kardod és nem a te íjad!


verso 13

Földet adtam nektek, amelyen nem ti dolgoztatok, és városokat, amelyeket nem ti építettetek, mégis bennük laktok; szőlőket és olajfákat, amelyeket nem ti ültettetek, de esztek róluk.


verso 14

Azért hát féljétek az Urat, és szolgáljatok neki tökéletesen és hűségesen. Vessétek el azokat az isteneket, akiknek atyáitok szolgáltak a folyamon túl és Egyiptomban, és szolgáljatok az Úrnak!


verso 15

Ha pedig rossznak látjátok azt, hogy az Úrnak szolgáljatok, válasszatok még ma, hogy kit akartok szolgálni. Akár azokat az isteneket, akiknek atyáitok szolgáltak, amíg a folyamon túl voltak, vagy az emóriak isteneit, akiknek a földjén laktok. Én azonban és az én házam népe az Úrnak szolgálunk.


verso 16

A nép pedig így felelt: Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat, és idegen isteneknek szolgáljunk!


verso 17

Mert az Úr, a mi Istenünk az, aki kihozott minket és atyáinkat Egyiptom földjéről, a szolgaság házából, és aki ezeket a nagy jeleket tette szemünk előtt, és megtartott minket minden utunkon, amelyen jártunk, és minden nép között, amelyek között átjöttünk.


verso 18

Kiűzött előlünk az Úr minden népet, az emóriakat, e föld lakóit is. Mi is az Urat akarjuk szolgálni, mert ő a mi Istenünk!


verso 19

Józsué pedig azt mondta a népnek: Nem szolgálhattok az Úrnak, mert szent Isten ő, féltőn szerető Isten: nem bocsátja meg vétkeiteket és bűneiteket.


verso 20

Ha elhagyjátok az Urat, és idegen isteneknek szolgáltok, akkor elfordul tőletek, és megbüntet benneteket és megemészt, ha azelőtt jót tett is veletek.


verso 21

Akkor azt mondta a nép Józsuénak: Nem! Mi az Úrnak akarunk szolgálni!


verso 22

Józsué pedig azt mondta a népnek: Tanúk vagytok magatok ellen, hogy ti választottátok magatoknak az Urat, hogy neki szolgáljatok. Ők azt mondták: Tanúk vagyunk!


verso 23

Most azért vessétek el az idegen isteneket, akik köztetek vannak, és hajtsátok szíveteket az Úrhoz, Izráel Istenéhez!


verso 24

A nép azt válaszolta Józsuénak: Az Úrnak, a mi Istenünknek szolgálunk, és az ő szavára hallgatunk.


verso 25

Így kötött Józsué szövetséget a néppel azon a napon, és rendelkezéseket és törvényt adott nekik Sikemben.


verso 26

Azután beírta Józsué ezeket a dolgokat Isten törvénykönyvébe, vett egy nagy követ, és odahelyezte a tölgyfa alá, amely az Úr szentélyénél volt.


verso 27

És ezt mondta Józsué az egész népnek: Íme, ez a kő lesz tanúbizonyságul ellenünk. Mert ez hallotta az Úr minden beszédét, amelyet szólt nekünk. Tanúbizonyságul lesz ellenetek, ha megtagadjátok Isteneteket.


verso 28

És elbocsátotta Józsué a népet, mindenkit a maga örökségébe.


verso 29

Ezek után meghalt Józsué, Nún fia, az Úr szolgája száztíz esztendős korában.


verso 30

Öröksége határában temették el Timnat-Szerahban, amely az Efraim hegyvidékén van, a Gaas-hegytől északra.


verso 31

Izráel pedig az Urat szolgálta Józsué egész idejében és a vének egész idejében, akik hosszú ideig éltek Józsué után, és ismerték az Úrnak minden tettét, amelyet Izráellel cselekedett.


verso 32

József csontjait pedig, amelyeket Izráel fiai fölhoztak Egyiptomból, Sikemben temették el, a mezőnek azon a részén, amelyet Jákób vett meg Hamórnak, Sikem atyjának a fiaitól száz pénzen. Ez József fiainak öröksége lett.


verso 33

Meghalt Eleázár, Áron fia is, és eltemették fiának, Fineásnak a városában, Gibeában, amelyet Efraim hegyvidékén kapott.

Capítulos:


Libros