Bírák könyve
capítulo 6
verso 1
Gonoszul cselekedtek Izráel fiai az Úr szeme előtt, ezért Midján kezébe adta őket hét esztendeig.
verso 2
Midján keze súlyosan nehezedett Izráelre. Midjántól való félelmükben készítették maguknak Izráel fiai azokat a barlangokat, rejtekhelyeket és erősségeket, amelyek a hegységekben vannak.
verso 3
Mert ha vetett Izráel, mindjárt ott termettek a midjániak, az amálékiek és kelet fiai, és rájuk törtek.
verso 4
Táborba szálltak ellenük, és pusztították földjük termését egészen a Gázába vivő útig, és nem hagytak élelmet Izráelben, sőt egyetlen juhot, ökröt vagy szamarat sem.
verso 5
Mert jószágaikkal és sátraikkal vonultak föl, csapatosan jöttek, mint a sáskák. Maguknak és tevéiknek száma sem volt, és ellepték a földet, hogy elpusztítsák.
verso 6
Mikor azért igen megnyomorodott Izráel a midjániak miatt, az Úrhoz kiáltottak Izráel fiai.
verso 7
Mikor pedig Midján miatt Izráel fiai az Úrhoz kiáltottak,
verso 8
prófétát küldött az Úr Izráel fiaihoz, aki ezt mondta nekik: Így szól az Úr, Izráel Istene: Én vezettelek ki titeket Egyiptomból, és én hoztalak ki titeket a szolgaság házából.
verso 9
Én mentettelek meg benneteket az egyiptomiak kezéből és minden nyomorgatótok kezéből, kiűztem őket előletek, és nektek adtam földjüket.
verso 10
És ezt mondtam nektek: Én, az Úr vagyok a ti Istenetek, ne féljétek az emóriak isteneit, akiknek a földjén laktok. De ti nem hallgattatok szavamra.
verso 11
Azután eljött az Úr angyala, és leült a tölgyfa alatt, amely Ofrában van, amely az Abíezer nemzetségéből való Jóásé volt. Fia, Gedeon éppen búzát csépelt a pajtában, hogy megmentse a midjániak elől.
verso 12
Ekkor megjelent neki az Úr angyala, és ezt mondta: Az Úr veled, erős férfiú!
verso 13
Gedeon azonban így felelt neki: Kérlek, Uram, ha velünk van az Úr, miért ért bennünket mindez? Hol van mindaz a csoda, amelyekről atyáink beszéltek nekünk, amikor ezt mondták: Nem az Úr hozott-e ki minket Egyiptomból? Most pedig elhagyott minket az Úr és a midjániak kezébe adott.
verso 14
Ekkor az Úr hozzá fordult, és azt mondta: Menj el, és a te erőddel szabadítsd meg Izráelt Midján markából! Én küldelek téged!
verso 15
Erre azt mondta Gedeon: Kérlek, Uram, hogyan szabadítsam meg Izráelt? Íme, az én nemzetségem a legszegényebb Manasséban, és én vagyok a legkisebb atyám házában.
verso 16
Az Úr így válaszolt neki: Én veled leszek, és úgy megvered Midjánt, mintha csak egy ember volna!
verso 17
Ő pedig így válaszolt: Ha kegyelmet találtam a szemedben, kérlek, adj nekem valamilyen jelt, hogy valóban te beszélsz velem.
verso 18
Kérlek, el ne menj innen, míg vissza nem jövök hozzád, ki nem hozom az áldozatomat, és le nem teszem eléd. Ő pedig azt mondta: Itt maradok, míg vissza nem térsz.
verso 19
Gedeon pedig elment, elkészített egy kecskegödölyét és egy efa lisztből kovásztalan pogácsákat. A húst egy kosárba tette, a levét meg egy fazékba, azután kivitte hozzá a tölgyfa alá, és odatette eléje.
verso 20
Isten angyala ekkor azt mondta neki: Vedd a húst és a kovásztalan kenyereket, rakd erre a kősziklára, és a hús levét öntsd rá! És úgy cselekedett.
verso 21
Ekkor kinyújtotta az Úr angyala a kezében levő pálcát, és a végével megérintette a húst és a kovásztalan kenyeret. Erre tűz csapott ki a kősziklából, és megemésztette a húst és a kovásztalan kenyereket. Az Úr angyala pedig eltűnt a szeme elől.
verso 22
Amikor látta Gedeon, hogy az Úr angyala volt az, ezt mondta: Jaj nekem, Uram, Istenem, mert az Úr angyalát láttam színről színre!
verso 23
Az Úr azonban ezt mondta neki: Békesség neked! Ne félj, nem halsz meg!
verso 24
Ezért Gedeon oltárt épített ott az Úrnak, és Jehova-Sálómnak nevezte (amely azt jelenti: „az Úr a békesség”); s ez mindmáig megvan Abíezer nemzetségének földjén, Ofrában.
verso 25
Ugyanazon az éjjelen ezt mondta neki az Úr: Végy egy bikát apád barmai közül, és egy másik hétéves bikát is, és rontsd le apád Baal-oltárát. A mellette lévő Asérát is vágd ki.
verso 26
Azután építs oltárt az Úrnak, a te Istenednek ennek a megerősített helynek a tetején, alkalmas helyen, és vedd a másik bikát, és áldozd fel égőáldozatul az Asérá kivágott fájával.
verso 27
Ekkor Gedeon tíz férfit vett maga mellé szolgái közül, és úgy cselekedett, ahogy megmondta neki az Úr. De mivel félt apja háza népétől és a város férfiaitól, nem merte nappal cselekedni ezt, hanem éjszaka tette meg.
verso 28
Mikor másnap reggel fölkeltek a város férfiai, íme, már össze volt törve a Baal oltára, és kivágva a mellette levő Asérá, és ott volt a második bika a fölépített oltáron.
verso 29
Ekkor ezt mondogatták egymásnak: Vajon ki cselekedte ezt? Amikor utánakérdeztek és érdeklődtek, azt mondták: Gedeon, Jóás fia tette ezt.
verso 30
Ekkor azt mondták a városbeli férfiak Jóásnak: Add ki a fiadat, meg kell halnia, mert lerontotta a Baal oltárát, és kivágta mellőle az Asérát.
verso 31
Jóás azonban ezt mondta mindazoknak, akik vele szemben álltak: Baalért pereltek? Hát ti oltalmazzátok meg őt? Aki perel érte, az haljon meg reggelig. Ha isten ő, hát pereljen ő maga, hogy lerontották az oltárát!
verso 32
Azon a napon elnevezték őt Jerubbaalnak, mert ezt mondták: Pereljen vele a Baal, mert lerontotta az oltárát!
verso 33
Amikor az egész Midján és Amálék és a kelet fiai összegyűltek, és átkeltek a Jordánon, és tábort ütöttek Jezréel völgyében,
verso 34
az Úr lelke megszállta Gedeont, megfúvatta a harsonákat, és egybehívta Abíezer házát, hogy kövesse őt.
verso 35
Követeket küldött egész Manasséba, és az is mögéje sereglett. Követeket küldött Ásérba és Zebulonba és Naftáliba, és ők is fölvonultak.
verso 36
Ekkor Gedeon ezt mondta Istennek: Ha csakugyan az én kezem által akarod megszabadítani Izráelt, ahogy megígérted,
verso 37
íme, egy fürt gyapjat teszek a szérűre, és ha csak maga a gyapjú lesz harmatos, az egész föld pedig száraz lesz: erről megtudom, hogy valóban az én kezem által szabadítod meg Izráelt, ahogy megígérted.
verso 38
És úgy lett. Mert amikor másnap reggel fölkelt, és megszorította a gyapjat, harmatot facsart ki a gyapjúból, egy tele csészényi vizet.
verso 39
Majd Gedeon így szólt Istenhez: Ne gerjedjen föl haragod ellenem, hogy még egyszer szólok. Hadd tegyek próbát, kérlek, még egyszer e gyapjúval. Kérlek, legyen száraz csupán a gyapjú, és az egész föld harmatos.
verso 40
És úgy cselekedett Isten azon az éjszakán: csak maga a gyapjú volt száraz, míg az egész föld harmatos volt.
Libros
