Bírák könyve
capítulo 21
verso 1
Izráel fiai megesküdtek Micpában: Senki sem adja közülünk a leányát feleségül benjámininak.
verso 2
És a nép elment Bételbe, és ott volt egész estig Isten színe előtt, és fennhangon, nagy sírással sírt.
verso 3
Ezt mondták: Ó, Uram, Izráel Istene! Miért van Izráelben, hogy ma Izráelből egy nemzetség hiányzik?
verso 4
S másnap reggel fölkelt a nép, oltárt épített ott, és egészen elégő áldozatot és hálaadó áldozatot mutatott be.
verso 5
Majd azt mondták Izráel fiai: Van-e valaki, aki nem jött föl a gyülekezetbe Izráel törzsei közül az Úrhoz? Mert egykor nagy esküvéssel fogadták meg, hogy aki nem jön föl az Úrhoz Micpába, az mindenképp haljon meg.
verso 6
Izráel fiai ugyanis megszánták testvérüket, Benjámint, és azt mondták: Kivágatott ma egy törzs Izráelből.
verso 7
Mit cselekedjünk azokkal, akik megmaradtak, hogy feleséget kaphassanak? Mert mi megesküdtünk az Úrra, hogy nem adjuk nekik feleségül a leányainkat.
verso 8
Ekkor ezt mondták: Van-e valaki Izráel törzsei közül, aki nem jött föl az Úrhoz Micpába? És íme, Jábés-Gileádból nem jött föl senki a gyülekezet táborába.
verso 9
Mert mikor számba vették a népet, kitűnt, hogy nem volt ott senki Jábés-Gileád lakosai közül.
verso 10
Ekkor elküldött a gyülekezet oda tizenkétezer harcban edzett férfit, és ezt parancsolták nekik: Menjetek el, és hányjátok kardélre Jábés-Gileád lakóit, még az asszonyokat és a gyermekeket is!
verso 11
Ezt tegyétek: minden férfit és minden olyan asszonyt, aki már férfival hált, öljetek meg.
verso 12
Találtak azonban Jábés-Gileád lakói között négyszáz szűz leányt, akik még nem ismertek férfit, nem háltak senkivel, és ezeket elvitték a táborba, Silóba, amely Kánaán földjén volt.
verso 13
És követeket küldött az egész gyülekezet, és üzent Benjámin fiainak, akik a Rimmón szikláján voltak, és békességet ígértek nekik.
verso 14
Így tért vissza abban az időben Benjámin, és nekik adták feleségül azokat, akiket meghagytak a jábés-gileádi nők közül. De így sem jutott nekik elég.
verso 15
A nép bánkódott Benjámin miatt, hogy az Úr ilyen rést ütött Izráel törzsein.
verso 16
Akkor azt mondták a gyülekezet vénei: Mit tegyünk, hogy a többiek is feleséget kapjanak? Mert Benjáminból kipusztultak az asszonyok.
verso 17
Ezt mondták: Benjámin birtoka örökség szerint azoké, akik megmaradtak, mert nem szabad Izráelben egy törzsnek sem eltöröltetnie.
verso 18
De mi nem adhatunk nekik feleséget leányaink közül, mert így esküdtek meg Izráel fiai: Átkozott, aki feleséget ad egy benjámininak!
verso 19
Ekkor ezt mondták: Íme, az Úrnak esztendőnként való ünnepnapja lesz most Silóban, amely északra van Bételtől, kelet felé a Bételtől Sikem felé vivő országút mellett, Lebónától pedig délre.
verso 20
Ezt parancsolták tehát Benjámin fiainak: Menjetek el, és leselkedjetek a szőlőkben.
verso 21
Ha látjátok, hogy jönnek Siló leányai, hogy táncoljanak a körtáncban, jöjjetek elő a szőlőkből, és ragadjon el magának mindenki feleséget Siló leányai közül, és menjetek el Benjámin földjére.
verso 22
Ha aztán apjuk vagy testvéreik hozzánk jönnek perelni, akkor azt mondjuk nekik: Könyörüljetek rajtuk érettünk, hiszen nem hozhattunk mindegyiknek feleséget a háborúból, és mivel nem ti adtátok nekik, most nem terhel vétek benneteket.*
verso 23
Így is cselekedtek Benjámin fiai, és feleséget szereztek számuknak megfelelően a táncolók közül úgy, hogy elrabolták őket. Azután elmentek, hazatértek örökségükbe, fölépítették a városokat, és azokban laktak.
verso 24
Izráel fiai pedig eltávoztak onnan abban az időben, mindegyik a maga törzséhez és háznépéhez. Elment onnan mindenki a maga örökségébe.
verso 25
Ebben az időben nem volt király Izráelben, azért mindenki azt tette, ami jónak tűnt neki a maga szemében.
Libros
