Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt első levele

chapter 15


Chapters:


verse #1

Eszetekbe juttatom továbbá, atyámfiai, az evangyéliomot, melyet hirdettem néktek, melyet be is vettetek, melyben állotok is,


verse #2

A mely által üdvözültök is, ha megtartjátok, a minémű beszéddel hirdettem néktek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké.


verse #3

Mert azt adtam előtökbe főképen, a mit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint;


verse #4

És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint;


verse #5

És hogy megjelent Kéfásnak; azután a tizenkettőnek;


verse #6

Azután megjelent több mint ötszáz atyafinak egyszerre, kik közül a legtöbben mind máig élnek, némelyek azonban el is aludtak;


verse #7

Azután megjelent Jakabnak; azután mind az apostoloknak;


verse #8

Legutolszor pedig mindenek között, mint egy idétlennek, nékem is megjelent.


verse #9

Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert háborgattam az Istennek anyaszentegyházát.


verse #10

De Isten kegyelme által vagyok, a mi vagyok; és az ő hozzám való kegyelme nem lőn hiábavaló; sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme.


verse #11

Akár én azért, akár azok, így prédikálunk, és így lettetek ti hívőkké.


verse #12

Ha azért Krisztusról hirdettetik, hogy a halottak közül feltámadott, mimódon mondják némelyek ti köztetek, hogy nincsen halottak feltámadása?


verse #13

Mert ha nincsen halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadott fel.


verse #14

Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is.


verse #15

Sőt az Isten hamis bizonyságtevőinek is találtatunk, mivelhogy az Isten felől bizonyságot tettünk, hogy feltámasztotta a Krisztust; a kit nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak.


verse #16

Mert ha a halottak fel nem támadnak, a Krisztus sem támadott fel.


verse #17

Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek; még bűneitekben vagytok.


verse #18

A kik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek tehát.


verse #19

Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.


verse #20

Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak.


verse #21

Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is.


verse #22

Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.


verse #23

Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus; azután a kik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor.


verse #24

Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; a mikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt.


verse #25

Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti.


verse #26

Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.


verse #27

Mert mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, a ki neki mindent alávetett.


verse #28

Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, a ki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.


verse #29

Különben mit cselekesznek azok, a kik a halottakért keresztelkednek meg, a halottak teljességgel nem támadnak fel? Miért is keresztelkednek meg a halottakért?


verse #30

Mi is miért veszélyeztetjük magunkat minden pillanatban?


verse #31

Naponként halál révén állok. A veletek való dicsekedésre mondom, mely van nékem a Krisztus Jézusban a mi Urunkban.


verse #32

Ha csak emberi módon viaskodtam Efézusban a fenevadakkal, mi a hasznom abból, ha a halottak fel nem támadnak? Együnk és igyunk, holnap úgyis meghalunk!


verse #33

Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok.


verse #34

Serkenjetek fel igazán és ne vétkezzetek; mert némelyek nem ismerik Istent; megszégyenítéstekre mondom.


verse #35

De mondhatná valaki: Mi módon támadnak fel a halottak? és minémű testtel jönnek ki?


verse #36

Balgatag! a mit te vetsz, nem elevenedik meg, hanemha megrothadánd.


verse #37

És abban, a mit elvetsz, nem azt a testet veted el, a mely majd kikél, hanem puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébet.


verse #38

Az Isten pedig testet ád annak, a mint akarta, és pedig mindenféle magnak az ő saját testét.


verse #39

Nem minden test azon egy test, hanem más az embernek teste, más a barmoknak teste, más a halaké, más a madaraké.


verse #40

És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké.


verse #41

Más a napnak dicsősége és más a holdnak dicsősége és más a csillagok dicsősége; mert csillag a csillagtól különbözik dicsőségre nézve.


verse #42

Épenígy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban;


verse #43

Elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtelenségben, feltámasztatik erőben.


verse #44

Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is.


verse #45

Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.


verse #46

De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki.


verse #47

Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való.


verse #48

A milyen ama földi, olyanok a földiek is; és a milyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is.


verse #49

És a miképen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is.


verse #50

Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.


verse #51

Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk.


verse #52

Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.


verse #53

Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.


verse #54

Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva. Elnyeletett a halál diadalra.


verse #55

Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?


verse #56

A halál fullánkja pedig a bűn; a bűn ereje pedig a törvény.


verse #57

De hála az Istennek, a ki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.


verse #58

Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.

Chapters:


Books