Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt első levele

chapter 14


Chapters:


verse #1

Kövessétek a szeretetet, kívánjátok a lelki ajándékokat, leginkább pedig, hogy prófétáljatok.


verse #2

Mert a ki nyelveken szól, nem embernek szól, hanem az Istennek; mert senki sem érti, hanem lélekben beszél titkos dolgokat.


verse #3

A ki pedig prófétál, embereknek beszél épülésére, intésre és vígasztalásra.


verse #4

A ki nyelveken szól, magát építi; de a ki prófétál, a gyülekezetet építi.


verse #5

Szeretném ugyanis, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de inkább, hogy prófétálnátok; mert nagyobb a próféta, mint nyelveken szóló, kivévén, ha megmagyarázza, hogy a gyülekezet épüljön.


verse #6

Ha már most, atyámfiai, hozzátok megyek, és nyelveken szólok, mit használok néktek, ha vagy kijelentésben, vagy ismeretben, vagy prófétálásban, vagy tanításban nem szólok hozzátok?


verse #7

Hiszen ha az élettelen hangszerek, akár fuvola, akár czitera, nem adnak megkülönböztethető hangokat, mimódon ismerjük meg, a mit fuvoláznak vagy cziteráznak?


verse #8

Mert ha a trombita bizonytalan zengést tészen, kicsoda készül a harczra?


verse #9

Azonképen ti is, ha érthető nyelven nem beszéltek, mimódon értik meg, a mit szóltok? Csak a levegőbe fogtok beszélni.


verse #10

Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen.


verse #11

Hogyha azért nem tudom a szónak értelmét, a beszélőnek idegen leszek, és a beszélő is idegen előttem.


verse #12

Azonképen ti is, minthogy lelki ajándékokat kívántok, a gyülekezet építésére igyekezzetek, hogy gyarapodjatok.


verse #13

Azért a ki nyelveken szól, imádkozzék, hogy megmagyarázza.


verse #14

Mert ha nyelvvel könyörgök, a lelkem könyörög, de értelmem gyümölcstelen.


verse #15

Hogy van hát? Imádkozom a lélekkel, de imádkozom az értelemmel is; énekelek a lélekkel, de énekelek az értelemmel is.


verse #16

Mert ha lélekkel mondasz áldást, az ott lévő avatatlan miképen fog a te hálaadásodra Áment mondani, mikor nem tudja, mit beszélsz?


verse #17

Mert jóllehet, te szépen mondasz áldást, de más nem épül abból.


verse #18

Hálát adok az én Istenemnek, hogy mindnyájatoknál inkább tudok nyelveken szólni;


verse #19

De a gyülekezetben inkább akarok öt szót szólani értelemmel, hogy egyebeket is tanítsak, hogy nem mint tízezer szót nyelveken.


verse #20

Atyámfiai, ne legyetek gyermekek, értelemben; hanem a gonoszságban legyetek gyermekek, értelemben pedig érettek legyetek.


verse #21

A törvényben meg van írva: Idegen nyelveken és idegen ajkakkal szólok e népnek, és így sem hallgatnak rám, azt mondja az Úr.


verse #22

A nyelvek tehát jelül vannak, nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek; a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek.


verse #23

Azért ha az egész gyülekezet egybegyűl és mindnyájan nyelveken szólnak, bemenvén az idegenek vagy hitetlenek, nem azt mondják-é, hogy őrjöngtök?


verse #24

De ha mindnyájan prófétálnak és bemegy egy hitetlen, vagy avatatlan, az mindenektől megfeddetik, mindenektől megítéltetik,


verse #25

És ilyen módon az ő szívének titkai nyilvánvalókká lesznek; és így arczra borulva imádja az Istent, hirdetvén, hogy bizonynyal az Isten lakik ti bennetek.


verse #26

Hogy van hát atyámfiai? Mikor egybegyűltök, mindeniteknek van zsoltára, tanítása, nyelve, kijelentése, magyarázata. Mindenek épülésre legyenek.


verse #27

Ha valaki nyelveken szól, kettő vagy legfeljebb három legyen, mégpedig egymás után; és egy magyarázza meg:


verse #28

Ha pedig nincsen magyarázó, hallgasson a gyülekezetben; hanem magának szóljon és az Istennek.


verse #29

A próféták pedig ketten vagy hárman beszéljenek; és a többiek ítéljék meg.


verse #30

De ha egy másik ott ülő vesz kijelentést, az első hallgasson.


verse #31

Mert egyenként mindnyájan prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon, és mindenki vígasztalást vegyen;


verse #32

És a prófétalelkek engednek a prófétáknak;


verse #33

Mert az Isten nem a visszavonásnak, hanem a békességnek Istene; miként a szentek minden gyülekezetében.


verse #34

A ti asszonyaitok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincsen megengedve nékik, hogy szóljanak; hanem engedelmesek legyenek, a mint a törvény is mondja.


verse #35

Hogyha pedig tanulni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon az ő férjüket; mert éktelen dolog asszonynak szólni a gyülekezetben.


verse #36

Avagy ti tőletek származott-é az Isten beszéde, avagy csak hozzátok jutott el?


verse #37

Ha valaki azt hiszi, hogy ő próféta, vagy lelki ajándék részese, vegye eszébe, hogy a miket néktek írok, az Úr rendeletei azok.


verse #38

A ki pedig tudatlan, legyen tudatlan.


verse #39

Azért atyámfiai törekedjetek prófétálásra, és a nyelveken szólást se tiltsátok.


verse #40

Mindenek ékesen és jó renddel legyenek.

Chapters:


Books