Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt első levele

14. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Kövessétek a szeretetet, kívánjátok a lelki ajándékokat, leginkább pedig, hogy prófétáljatok.


2. vers

Mert a ki nyelveken szól, nem embernek szól, hanem az Istennek; mert senki sem érti, hanem lélekben beszél titkos dolgokat.


3. vers

A ki pedig prófétál, embereknek beszél épülésére, intésre és vígasztalásra.


4. vers

A ki nyelveken szól, magát építi; de a ki prófétál, a gyülekezetet építi.


5. vers

Szeretném ugyanis, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de inkább, hogy prófétálnátok; mert nagyobb a próféta, mint nyelveken szóló, kivévén, ha megmagyarázza, hogy a gyülekezet épüljön.


6. vers

Ha már most, atyámfiai, hozzátok megyek, és nyelveken szólok, mit használok néktek, ha vagy kijelentésben, vagy ismeretben, vagy prófétálásban, vagy tanításban nem szólok hozzátok?


7. vers

Hiszen ha az élettelen hangszerek, akár fuvola, akár czitera, nem adnak megkülönböztethető hangokat, mimódon ismerjük meg, a mit fuvoláznak vagy cziteráznak?


8. vers

Mert ha a trombita bizonytalan zengést tészen, kicsoda készül a harczra?


9. vers

Azonképen ti is, ha érthető nyelven nem beszéltek, mimódon értik meg, a mit szóltok? Csak a levegőbe fogtok beszélni.


10. vers

Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen.


11. vers

Hogyha azért nem tudom a szónak értelmét, a beszélőnek idegen leszek, és a beszélő is idegen előttem.


12. vers

Azonképen ti is, minthogy lelki ajándékokat kívántok, a gyülekezet építésére igyekezzetek, hogy gyarapodjatok.


13. vers

Azért a ki nyelveken szól, imádkozzék, hogy megmagyarázza.


14. vers

Mert ha nyelvvel könyörgök, a lelkem könyörög, de értelmem gyümölcstelen.


15. vers

Hogy van hát? Imádkozom a lélekkel, de imádkozom az értelemmel is; énekelek a lélekkel, de énekelek az értelemmel is.


16. vers

Mert ha lélekkel mondasz áldást, az ott lévő avatatlan miképen fog a te hálaadásodra Áment mondani, mikor nem tudja, mit beszélsz?


17. vers

Mert jóllehet, te szépen mondasz áldást, de más nem épül abból.


18. vers

Hálát adok az én Istenemnek, hogy mindnyájatoknál inkább tudok nyelveken szólni;


19. vers

De a gyülekezetben inkább akarok öt szót szólani értelemmel, hogy egyebeket is tanítsak, hogy nem mint tízezer szót nyelveken.


20. vers

Atyámfiai, ne legyetek gyermekek, értelemben; hanem a gonoszságban legyetek gyermekek, értelemben pedig érettek legyetek.


21. vers

A törvényben meg van írva: Idegen nyelveken és idegen ajkakkal szólok e népnek, és így sem hallgatnak rám, azt mondja az Úr.


22. vers

A nyelvek tehát jelül vannak, nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek; a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek.


23. vers

Azért ha az egész gyülekezet egybegyűl és mindnyájan nyelveken szólnak, bemenvén az idegenek vagy hitetlenek, nem azt mondják-é, hogy őrjöngtök?


24. vers

De ha mindnyájan prófétálnak és bemegy egy hitetlen, vagy avatatlan, az mindenektől megfeddetik, mindenektől megítéltetik,


25. vers

És ilyen módon az ő szívének titkai nyilvánvalókká lesznek; és így arczra borulva imádja az Istent, hirdetvén, hogy bizonynyal az Isten lakik ti bennetek.


26. vers

Hogy van hát atyámfiai? Mikor egybegyűltök, mindeniteknek van zsoltára, tanítása, nyelve, kijelentése, magyarázata. Mindenek épülésre legyenek.


27. vers

Ha valaki nyelveken szól, kettő vagy legfeljebb három legyen, mégpedig egymás után; és egy magyarázza meg:


28. vers

Ha pedig nincsen magyarázó, hallgasson a gyülekezetben; hanem magának szóljon és az Istennek.


29. vers

A próféták pedig ketten vagy hárman beszéljenek; és a többiek ítéljék meg.


30. vers

De ha egy másik ott ülő vesz kijelentést, az első hallgasson.


31. vers

Mert egyenként mindnyájan prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon, és mindenki vígasztalást vegyen;


32. vers

És a prófétalelkek engednek a prófétáknak;


33. vers

Mert az Isten nem a visszavonásnak, hanem a békességnek Istene; miként a szentek minden gyülekezetében.


34. vers

A ti asszonyaitok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincsen megengedve nékik, hogy szóljanak; hanem engedelmesek legyenek, a mint a törvény is mondja.


35. vers

Hogyha pedig tanulni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon az ő férjüket; mert éktelen dolog asszonynak szólni a gyülekezetben.


36. vers

Avagy ti tőletek származott-é az Isten beszéde, avagy csak hozzátok jutott el?


37. vers

Ha valaki azt hiszi, hogy ő próféta, vagy lelki ajándék részese, vegye eszébe, hogy a miket néktek írok, az Úr rendeletei azok.


38. vers

A ki pedig tudatlan, legyen tudatlan.


39. vers

Azért atyámfiai törekedjetek prófétálásra, és a nyelveken szólást se tiltsátok.


40. vers

Mindenek ékesen és jó renddel legyenek.

Fejezetek:


Könyvek