Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt első levele
capítulo 14
verso 1
Kövessétek a szeretetet, kívánjátok a lelki ajándékokat, leginkább pedig, hogy prófétáljatok.
verso 2
Mert a ki nyelveken szól, nem embernek szól, hanem az Istennek; mert senki sem érti, hanem lélekben beszél titkos dolgokat.
verso 3
A ki pedig prófétál, embereknek beszél épülésére, intésre és vígasztalásra.
verso 4
A ki nyelveken szól, magát építi; de a ki prófétál, a gyülekezetet építi.
verso 5
Szeretném ugyanis, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de inkább, hogy prófétálnátok; mert nagyobb a próféta, mint nyelveken szóló, kivévén, ha megmagyarázza, hogy a gyülekezet épüljön.
verso 6
Ha már most, atyámfiai, hozzátok megyek, és nyelveken szólok, mit használok néktek, ha vagy kijelentésben, vagy ismeretben, vagy prófétálásban, vagy tanításban nem szólok hozzátok?
verso 7
Hiszen ha az élettelen hangszerek, akár fuvola, akár czitera, nem adnak megkülönböztethető hangokat, mimódon ismerjük meg, a mit fuvoláznak vagy cziteráznak?
verso 8
Mert ha a trombita bizonytalan zengést tészen, kicsoda készül a harczra?
verso 9
Azonképen ti is, ha érthető nyelven nem beszéltek, mimódon értik meg, a mit szóltok? Csak a levegőbe fogtok beszélni.
verso 10
Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen.
verso 11
Hogyha azért nem tudom a szónak értelmét, a beszélőnek idegen leszek, és a beszélő is idegen előttem.
verso 12
Azonképen ti is, minthogy lelki ajándékokat kívántok, a gyülekezet építésére igyekezzetek, hogy gyarapodjatok.
verso 13
Azért a ki nyelveken szól, imádkozzék, hogy megmagyarázza.
verso 14
Mert ha nyelvvel könyörgök, a lelkem könyörög, de értelmem gyümölcstelen.
verso 15
Hogy van hát? Imádkozom a lélekkel, de imádkozom az értelemmel is; énekelek a lélekkel, de énekelek az értelemmel is.
verso 16
Mert ha lélekkel mondasz áldást, az ott lévő avatatlan miképen fog a te hálaadásodra Áment mondani, mikor nem tudja, mit beszélsz?
verso 17
Mert jóllehet, te szépen mondasz áldást, de más nem épül abból.
verso 18
Hálát adok az én Istenemnek, hogy mindnyájatoknál inkább tudok nyelveken szólni;
verso 19
De a gyülekezetben inkább akarok öt szót szólani értelemmel, hogy egyebeket is tanítsak, hogy nem mint tízezer szót nyelveken.
verso 20
Atyámfiai, ne legyetek gyermekek, értelemben; hanem a gonoszságban legyetek gyermekek, értelemben pedig érettek legyetek.
verso 21
A törvényben meg van írva: Idegen nyelveken és idegen ajkakkal szólok e népnek, és így sem hallgatnak rám, azt mondja az Úr.
verso 22
A nyelvek tehát jelül vannak, nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek; a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek.
verso 23
Azért ha az egész gyülekezet egybegyűl és mindnyájan nyelveken szólnak, bemenvén az idegenek vagy hitetlenek, nem azt mondják-é, hogy őrjöngtök?
verso 24
De ha mindnyájan prófétálnak és bemegy egy hitetlen, vagy avatatlan, az mindenektől megfeddetik, mindenektől megítéltetik,
verso 25
És ilyen módon az ő szívének titkai nyilvánvalókká lesznek; és így arczra borulva imádja az Istent, hirdetvén, hogy bizonynyal az Isten lakik ti bennetek.
verso 26
Hogy van hát atyámfiai? Mikor egybegyűltök, mindeniteknek van zsoltára, tanítása, nyelve, kijelentése, magyarázata. Mindenek épülésre legyenek.
verso 27
Ha valaki nyelveken szól, kettő vagy legfeljebb három legyen, mégpedig egymás után; és egy magyarázza meg:
verso 28
Ha pedig nincsen magyarázó, hallgasson a gyülekezetben; hanem magának szóljon és az Istennek.
verso 29
A próféták pedig ketten vagy hárman beszéljenek; és a többiek ítéljék meg.
verso 30
De ha egy másik ott ülő vesz kijelentést, az első hallgasson.
verso 31
Mert egyenként mindnyájan prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon, és mindenki vígasztalást vegyen;
verso 32
És a prófétalelkek engednek a prófétáknak;
verso 33
Mert az Isten nem a visszavonásnak, hanem a békességnek Istene; miként a szentek minden gyülekezetében.
verso 34
A ti asszonyaitok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincsen megengedve nékik, hogy szóljanak; hanem engedelmesek legyenek, a mint a törvény is mondja.
verso 35
Hogyha pedig tanulni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon az ő férjüket; mert éktelen dolog asszonynak szólni a gyülekezetben.
verso 36
Avagy ti tőletek származott-é az Isten beszéde, avagy csak hozzátok jutott el?
verso 37
Ha valaki azt hiszi, hogy ő próféta, vagy lelki ajándék részese, vegye eszébe, hogy a miket néktek írok, az Úr rendeletei azok.
verso 38
A ki pedig tudatlan, legyen tudatlan.
verso 39
Azért atyámfiai törekedjetek prófétálásra, és a nyelveken szólást se tiltsátok.
verso 40
Mindenek ékesen és jó renddel legyenek.
Libros
