Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt első levele
capítulo 10
verso 1
Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által;
verso 2
És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben;
verso 3
És mindnyájan egy lelki eledelt ettek;
verso 4
És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, a mely követi vala őket, e kőszikla pedig Krisztus volt.
verso 5
De azoknak többségét nem kedvelé az Isten, mert elhullának a pusztában.
verso 6
Ezek pedig példáink lőnek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, a miképen azok kívántak.
verso 7
Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek, a mint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani.
verso 8
Se pedig ne paráználkodjunk mint azok közül paráználkodtak némelyek, és elestek egy napon huszonháromezeren.
verso 9
Se a Krisztust ne kísértsük, a mint közülök kísértették némelyek, és elveszének a kígyók miatt.
verso 10
Se pedig ne zúgolódjatok, miképen ő közülök zúgolódának némelyek, és elveszének a pusztító által.
verso 11
Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az időknek vége elérkezett.
verso 12
Azért a ki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.
verso 13
Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, a ki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.
verso 14
Azért szerelmeseim, kerüljétek a bálványimádást.
verso 15
Mint okosokhoz szólok, ítéljétek meg ti a mit mondok.
verso 16
A hálaadásnak pohara, a melyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-é? A kenyér, a melyet megszegünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-é?
verso 17
Mert egy a kenyér, egy test vagyunk sokan; mert mindnyájan az egy kenyérből részesedünk.
verso 18
Tekintsétek meg a test szerint való Izráelt! A kik az áldozatokat eszik, avagy nincsenek-é közösségben az oltárral?
verso 19
Mit mondok tehát? Hogy a bálvány valami, vagy hogy a bálványáldozat valami?
verso 20
Sőt, hogy a mit a pogányok áldoznak, ördögöknek áldozzák és nem Istennek; nem akarom pedig, hogy ti az ördögökkel legyetek közösségben.
verso 21
Nem ihatjátok az Úr poharát és az ördögök poharát; nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök asztalának részesei.
verso 22
Vagy haragra ingereljük az Urat? avagy erősebbek vagyunk-é nálánál?
verso 23
Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de nem minden épít.
verso 24
Senki ne keresse, a mi az övé, hanem kiki azt, a mi a másé.
verso 25
Mindent, a mit a mészárszékben árulnak, megegyetek, semmit sem tudakozódván a lelkiismeret miatt.
verso 26
Mert az Úré a föld és annak teljessége.
verso 27
Ha pedig valaki meghív titeket a hitetlenek közül és el akartok menni, mindent, a mit elétek hoznak, megegyetek, semmit sem tudakozódván a lelkiismeret miatt.
verso 28
De ha valaki ezt mondja néktek: Egy bálványáldozati hús, ne egyétek meg a miatt, a ki megjelentette, és a lelkiismeretért; mert az Úré a föld és annak teljessége.
verso 29
De nem a tulajdon lelkiismeretet értem, hanem a másikét. Mert miért kárhoztassa az én szabadságomat a más lelkiismerete?
verso 30
Ha pedig én hálaadással veszek részt, miért káromoltatom azért, a miért én hálákat adok?
verso 31
Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek.
verso 32
Meg ne botránkoztassátok se a zsidókat, se a görögöket, se az Isten gyülekezetét.
verso 33
Miképen én is mindenkinek mindenben kedvében járok, nem keresvén a magam hasznát, hanem a sokaságét, hogy megtartassanak.
Libros
