Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt első levele

capitolul 15


Capitole:


versetul 1

Eszetekbe juttatom továbbá, atyámfiai, az evangyéliomot, melyet hirdettem néktek, melyet be is vettetek, melyben állotok is,


versetul 2

A mely által üdvözültök is, ha megtartjátok, a minémű beszéddel hirdettem néktek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké.


versetul 3

Mert azt adtam előtökbe főképen, a mit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint;


versetul 4

És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint;


versetul 5

És hogy megjelent Kéfásnak; azután a tizenkettőnek;


versetul 6

Azután megjelent több mint ötszáz atyafinak egyszerre, kik közül a legtöbben mind máig élnek, némelyek azonban el is aludtak;


versetul 7

Azután megjelent Jakabnak; azután mind az apostoloknak;


versetul 8

Legutolszor pedig mindenek között, mint egy idétlennek, nékem is megjelent.


versetul 9

Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert háborgattam az Istennek anyaszentegyházát.


versetul 10

De Isten kegyelme által vagyok, a mi vagyok; és az ő hozzám való kegyelme nem lőn hiábavaló; sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme.


versetul 11

Akár én azért, akár azok, így prédikálunk, és így lettetek ti hívőkké.


versetul 12

Ha azért Krisztusról hirdettetik, hogy a halottak közül feltámadott, mimódon mondják némelyek ti köztetek, hogy nincsen halottak feltámadása?


versetul 13

Mert ha nincsen halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadott fel.


versetul 14

Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is.


versetul 15

Sőt az Isten hamis bizonyságtevőinek is találtatunk, mivelhogy az Isten felől bizonyságot tettünk, hogy feltámasztotta a Krisztust; a kit nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak.


versetul 16

Mert ha a halottak fel nem támadnak, a Krisztus sem támadott fel.


versetul 17

Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek; még bűneitekben vagytok.


versetul 18

A kik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek tehát.


versetul 19

Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.


versetul 20

Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak.


versetul 21

Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is.


versetul 22

Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.


versetul 23

Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus; azután a kik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor.


versetul 24

Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; a mikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt.


versetul 25

Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti.


versetul 26

Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.


versetul 27

Mert mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, a ki neki mindent alávetett.


versetul 28

Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, a ki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.


versetul 29

Különben mit cselekesznek azok, a kik a halottakért keresztelkednek meg, a halottak teljességgel nem támadnak fel? Miért is keresztelkednek meg a halottakért?


versetul 30

Mi is miért veszélyeztetjük magunkat minden pillanatban?


versetul 31

Naponként halál révén állok. A veletek való dicsekedésre mondom, mely van nékem a Krisztus Jézusban a mi Urunkban.


versetul 32

Ha csak emberi módon viaskodtam Efézusban a fenevadakkal, mi a hasznom abból, ha a halottak fel nem támadnak? Együnk és igyunk, holnap úgyis meghalunk!


versetul 33

Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok.


versetul 34

Serkenjetek fel igazán és ne vétkezzetek; mert némelyek nem ismerik Istent; megszégyenítéstekre mondom.


versetul 35

De mondhatná valaki: Mi módon támadnak fel a halottak? és minémű testtel jönnek ki?


versetul 36

Balgatag! a mit te vetsz, nem elevenedik meg, hanemha megrothadánd.


versetul 37

És abban, a mit elvetsz, nem azt a testet veted el, a mely majd kikél, hanem puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébet.


versetul 38

Az Isten pedig testet ád annak, a mint akarta, és pedig mindenféle magnak az ő saját testét.


versetul 39

Nem minden test azon egy test, hanem más az embernek teste, más a barmoknak teste, más a halaké, más a madaraké.


versetul 40

És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké.


versetul 41

Más a napnak dicsősége és más a holdnak dicsősége és más a csillagok dicsősége; mert csillag a csillagtól különbözik dicsőségre nézve.


versetul 42

Épenígy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban;


versetul 43

Elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtelenségben, feltámasztatik erőben.


versetul 44

Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is.


versetul 45

Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.


versetul 46

De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki.


versetul 47

Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való.


versetul 48

A milyen ama földi, olyanok a földiek is; és a milyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is.


versetul 49

És a miképen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is.


versetul 50

Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.


versetul 51

Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk.


versetul 52

Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.


versetul 53

Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.


versetul 54

Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva. Elnyeletett a halál diadalra.


versetul 55

Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?


versetul 56

A halál fullánkja pedig a bűn; a bűn ereje pedig a törvény.


versetul 57

De hála az Istennek, a ki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.


versetul 58

Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.

Capitole:


Cărți