⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
A rómaiaknak
8. fejezet
1. vers
Ezért azokat, akik egységben vannak Krisztus Jézussal, nem ítélik el.
2. vers
Mert annak a szellemnek a törvénye, amely Krisztus Jézussal egységben levő életet ad, megszabadított téged a bűn és a halál törvényétől.
3. vers
Amire a törvény képtelen volt, mert gyenge volt a test miatt, azt Isten megtette azáltal, hogy elküldte a saját Fiát bűnös testhez hasonló formában, hogy eltörölje a bűnt, és elítélje a testben lévő bűnt,
4. vers
hogy teljesítsük a törvény igazságos követelményeit azáltal, hogy nem a testi vágyakat követjük, hanem a szellem vezetését.
5. vers
Mert akik a testi vágyakat követik, azok testi dolgokra összpontosítanak, de akik a szellem vezetését követik, azok szellemi dolgokra.
6. vers
Mert a testi gondolkodás halált jelent, a szellemi gondolkodás viszont életet és békét.
7. vers
A testi gondolkodás ellenségeskedés Istennel, mivel a test nem engedelmeskedik Isten törvényének, és valójában nem is tud.
8. vers
Így azok, akik a testi vágyakat követik, nem lehetnek Isten kedvére.
9. vers
Ti azonban nem a testi vágyakat követitek, hanem a szellem vezetését, ha Isten szelleme valóban bennetek lakik. De ha valaki nem úgy gondolkodik, mint Krisztus, az nem tartozik őhozzá.
10. vers
Ám ha egységben vagytok Krisztussal, a test ugyan halott a bűn miatt, de a szellem életet ad az igazságosság miatt.
11. vers
Ha pedig annak a szelleme, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, bennetek lakik, akkor aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halottak közül, a ti halandó testeteket is életre fogja kelteni a bennetek lakó szelleme által.
12. vers
Így tehát, testvérek, nem vagyunk kötelesek a testi vágyakat követni,
13. vers
mert ha a testi vágyakat követitek, biztos, hogy meghaltok, de ha megölitek a test cselekedeteit a szellem által, élni fogtok.
14. vers
Mert akiket Isten szelleme vezet, azok valóban Isten fiai.
15. vers
Mert Isten szelleme nem tesz minket rabszolgákká, hogy újra féljünk, hanem örökbe fogadott fiak vagyunk a szellem által, és arra késztet, hogy ezt kiáltsuk: „Abba, Atyám!”
16. vers
Maga a szellem tanúskodik a mi szellemünkkel együtt arról, hogy Isten gyermekei vagyunk.
17. vers
Ha tehát gyermekek vagyunk, akkor örökösök is, igen, örökösei Istennek, és társörökösök Krisztussal, feltéve, hogy vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt magasztaljanak is fel minket.
18. vers
Ezért hát úgy vélekedem, hogy a jelenlegi időszak szenvedései semmik ahhoz a dicsőséghez viszonyítva, amely nyilvánvaló lesz rajtunk.
19. vers
Mert a teremtés sóvár várakozással várja, hogy Isten fiainak a dicsősége nyilvánvalóvá váljon.
20. vers
A teremtés ugyanis hiábavalóságnak lett alávetve, nem a maga akaratából, hanem annak az akaratából, aki alávetette, mégpedig azzal a reménnyel,
21. vers
hogy maga a teremtés is meg fog szabadulni a romlottság rabszolgaságából, és élvezi Isten gyermekeinek a dicsőséges szabadságát.
22. vers
Mert tudjuk, hogy az egész teremtés szüntelenül együtt nyög és kínlódik mostanáig.
23. vers
És mi magunk is, akik megkaptuk a jutalmunk első részét, vagyis a szellemet, igen, mi is nyögünk magunkban, miközben várva várjuk, hogy örökbe fogadjanak mint fiakat, és megszabaduljunk a testünkből a váltság által.
24. vers
Mert ebben a reményben menekültünk meg. Az, amit látunk, nem reménység, mert ha lát valamit az ember, azt vajon reméli?
25. vers
De ha azt reméljük, amit nem látunk, továbbra is lelkesen és kitartóan várjuk.
26. vers
Hasonlóképpen a szellem is a segítségünkre siet, amikor gyengék vagyunk. Mert az a baj, hogy nem tudjuk, miért kellene imádkoznunk, pedig imádkoznunk kell, de a szellem könyörög értünk, amikor magunkban sóhajtozunk.
27. vers
Aki pedig a szíveket kutatja, tudja, mire irányul a szellem, mert ez Istennel összhangban emel szót a szentekért.
28. vers
Tudjuk, hogy Isten minden tettét úgy hangolja össze, hogy azoknak a javára legyen, akik szeretik őt, és akiket a szándékával összhangban elhívott,
29. vers
mivel előre meghatározta, hogy azok, akikre elsőként fordított figyelmet, olyanokká legyenek formálva, mint amilyen a Fia, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között.
30. vers
Ezenkívül, akik felől ezt előre meghatározta, azokat hívta el, és akiket elhívott, azokat nyilvánította igazságosnak. Végezetül, akiket igazságosnak nyilvánított, azokat dicsőítette meg.
31. vers
Mit mondjunk hát ezekről? Ha Isten mellettünk van, ki lesz ellenünk?
32. vers
Ha még a saját Fiát sem kímélte, hanem odaadta értünk, mindnyájunkért, vajon ne adna nekünk kedvesen minden mást is vele együtt?
33. vers
Ki fogja megvádolni Isten választottait? Hisz Isten az, aki igazságosnak nyilvánítja őket.
34. vers
Ki fogja elítélni őket? Hisz Krisztus Jézus az, aki meghalt, sőt, aki feltámadt, aki Isten jobbján van, és aki szót is emel az érdekünkben.
35. vers
Ki fog elválasztani minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság vagy gyötrelem vagy üldözés vagy éhség vagy meztelenség vagy veszély vagy kard?
36. vers
Mint ahogy meg van írva: „Miattad vagyunk életveszélyben egész nap; vágójuhoknak számítunk.”
37. vers
Ellenkezőleg, mindezekből teljesen győztesen kerülünk ki az által, aki szeretett minket.
38. vers
Mert meg vagyok győződve róla, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem kormányzatok, sem a jelenlegi, sem a jövőben történő dolgok, sem hatalmak,
39. vers
sem magasság, sem mélység, sem semmi más a teremtésből nem lesz képes elválasztani minket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézus, a mi Urunk által mutatkozik meg.
Könyvek
