⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.

A rómaiaknak

4. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Mivel ez így van, mit mondjunk Ábrahámról, a vér szerinti ősapánkról?


2. vers

Ha például Ábrahámot a tettei alapján nyilvánították volna igazságosnak, lett volna oka a dicsekvésre, csakhogy nem Isten előtt.


3. vers

De mit mond az írás? „Ábrahám hitt Jehovában, és ezért igazságosnak tartották őt.”


4. vers

Aki dolgozik, annak a fizetése nem ki nem érdemelt kedvesség, hanem jár neki.


5. vers

Másfelől, aki nem a saját tetteiben bízik, hanem abban a valakiben hisz, aki igazságosnak nyilvánítja az istentelent, azt a hite miatt tartják igazságosnak.


6. vers

Mint ahogy Dávid is beszél az olyan emberről, aki boldog, mert Isten igazságosnak tartja, bár nem a tettei alapján:


7. vers

„Boldogok, akiknek megbocsátották a törvénytelen tetteiket, és akiknek eltörölték a bűneiket.


8. vers

Boldog ember az, akinek a bűnét Jehova semmiképpen sem fogja számításba venni.”


9. vers

Akkor most csak a körülmetéltek boldogok emiatt, vagy a körülmetéletlenek is? Mert ezt mondjuk: „Ábrahámot a hite miatt tartották igazságosnak.”


10. vers

De mégis mikor tartották igazságosnak? Amikor már körülmetélt volt, vagy amikor még körülmetéletlen? Már akkor, amikor még nem volt körülmetélt, hanem körülmetéletlen.


11. vers

És kapott egy jelet, a körülmetélkedést, ami biztosíték arra, hogy igazságosnak tartották, mivel már akkor hitt, amikor még nem volt körülmetélve. Ezzel az atyjává válhatott azoknak, akik hisznek, de nincsenek körülmetélve, hogy őket is igazságosnak tartsák.


12. vers

És ősapjává válhatott a körülmetélt utódoknak is, nemcsak azoknak, akik ragaszkodnak a körülmetélkedéshez, hanem azoknak is, akiknek az életéből látszódik, hogy ugyanolyan hitük van, mint az ősapánknak, Ábrahámnak volt, amikor még nem volt körülmetélve.


13. vers

Mert Ábrahám vagy az utódai nem törvény alapján kapták azt az ígéretet, hogy Ábrahám egy világ örököse lesz, hanem azért, mert igazságosnak tartották a hite miatt.


14. vers

Mert ha azok, akik ragaszkodnak a törvényhez, örökösök, akkor hasztalan a hit, és semmis az ígéret.


15. vers

A törvény a valóságban haragot szül, de ahol nincsen törvény, ott törvényszegés sincs.


16. vers

Ezért van ez hit által, hogy ki nem érdemelt kedvességen alapuljon, és így biztos legyen az ígéret minden utódjának, nemcsak azoknak, akik a törvényhez ragaszkodnak, hanem azoknak is, akik Ábrahám hitéhez ragaszkodnak, aki mindnyájunknak az atyja.


17. vers

(Mint ahogy meg van írva: „Sok nemzet ősapjává neveztelek ki téged.”) Biztos volt, hogy megvalósul Istennek az ígérete, akiben Ábrahám hitt, aki életre kelti a halottakat, és úgy hívja a nem létezőket, mintha léteznének.


18. vers

Bár túl volt a reményen, mégis reménység alapján hitt abban, hogy sok nemzet ősapjává lesz, összhangban azzal, amit megmondtak: „Így lesz a te utódaiddal is.”


19. vers

És bár nem gyengült meg a hite, úgy tekintett a saját testére, mintha nem lenne benne élet (ugyanis körülbelül 100 éves volt), és így tekintett Sára meddő méhére is.


20. vers

De Isten ígérete miatt nem ingott meg a hitében, hanem erős lett a hite által, dicsőséget adott Istennek,


21. vers

és teljesen meg volt róla győződve, hogy amit Isten megígért, meg is tudja tenni.


22. vers

Ezért „igazságosnak tartották őt”.


23. vers

Azokat a szavakat azonban, hogy „igazságosnak tartották őt”, nem csupán őérte írták le,


24. vers

hanem értünk is, akiket igazságosnak fognak tartani, mert hiszünk abban, aki feltámasztotta Jézust, az Urunkat a halottak közül.


25. vers

Őt kiszolgáltatták a vétkeink miatt, és feltámasztották, hogy igazságosnak nyilvánítsanak minket.

Fejezetek:


Könyvek