⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
A rómaiaknak
11. fejezet
1. vers
Azt kérdem hát: csak nem vetette el Isten a népét? Semmiképpen sem! Mert én is izraelita vagyok, Ábrahám utódai közül, Benjámin törzséből való.
2. vers
Isten nem vetette el a népét, amelyre elsőként figyelmet fordított. Hát nem tudjátok, mit mond Illés az írás szerint, amikor szót emel Izrael ellen Istennél?
3. vers
„Jehova, a prófétáidat megölték, oltáraidat kiásták, és egyedül én maradtam meg, most pedig engem akarnak megölni.”
4. vers
De mit válaszol neki Isten? „Meghagytam magamnak 7000 embert, akik nem borultak térdre Baál előtt.”
5. vers
Ugyanígy a jelenlegi időszakban is van egy maradék, melyet Isten ki nem érdemelt kedvességből választott ki.
6. vers
Ha pedig ki nem érdemelt kedvességből van, akkor már nem tettek által van, különben a ki nem érdemelt kedvesség már nem számít ki nem érdemelt kedvességnek.
7. vers
Hogy is van hát? Amire Izrael komoly igyekezettel törekedett, nem érte el, de a kiválasztottak elérték. A többiek érzékei eltompultak,
8. vers
mint ahogy meg van írva: „Isten mély álmot bocsátott rájuk, olyan szemet adott nekik, amely nem lát, és olyan fület, amely nem hall, egészen mostanáig.”
9. vers
Dávid is azt mondja: „Legyen az asztaluk a csapdájukká, kelepcéjükké, büntetésükké és olyasmivé, ami a botlásukat okozza!
10. vers
Sötétüljön el a szemük, hogy ne lássanak, és add, hogy mindig görnyedt legyen a hátuk!”
11. vers
Azt kérdem tehát: vajon úgy botlottak meg és úgy estek el, hogy fel sem tudnak kelni? Semmiképpen sem! Hanem a hibás lépésük által a nemzetekből való emberek is megmenekülhetnek, hogy a zsidók irigyek legyenek rájuk.
12. vers
Ha pedig a hibás lépésük áldást jelent a világnak és a megfogyatkozásuk áldást jelent a nemzetekből valóknak, mennyivel nagyobb lesz az áldás, ha teljes lesz a számuk!
13. vers
Most hozzátok szólok, akik a nemzetekből valók vagytok. Mivel a nemzetek apostola vagyok, dicsőítem a szolgálatomat,
14. vers
hátha valahogy féltékennyé teszem a saját népemet, és megmentek közülük néhányakat.
15. vers
Mert ha az, hogy elvetették őket, azt jelenti a világnak, hogy megbékélhet Istennel, akkor az, hogy elfogadják őket, mi mást jelent, ha nem életet a halálból?
16. vers
Továbbá, ha a tészta elsőként felajánlott része szent, akkor az egész tészta is az, és ha a gyökér szent, az ágak is azok.
17. vers
Ha azonban némely ágat letörtek, téged pedig vadolajfa létedre beoltottak közéjük, és részesültél az olajfa gyökerének a tápláló nedvéből,
18. vers
ne legyél fölényes az ágakkal. Ha mégis fölényes lennél velük, ne felejtsd el, hogy nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.
19. vers
Erre majd azt mondod: „Ágakat törtek le, hogy engem beoltsanak.”
20. vers
Ez igaz! A hitetlenségükért törték le őket, te pedig hit által állsz. Ne legyél büszke, hanem félj!
21. vers
Mert ha Isten nem kímélte az eredeti ágakat, téged sem fog kímélni.
22. vers
Gondolkodj el tehát Isten kedvességén és szigorúságán. Szigorú azokkal, akik elestek, veled viszont kedves, feltéve, hogy továbbra is méltó maradsz a kedvességére, különben téged is lenyesnek.
23. vers
Őket is beoltják majd, ha nem maradnak hitetlenek, mert Isten be tudja oltani őket, hogy ismét a saját olajfájukon legyenek.
24. vers
Mert ha téged kivágtak a vadolajfából, és beoltottak a nemes olajfába, noha ez nem természetes dolog, mennyivel inkább beoltják majd ezeket az eredeti ágakat, hogy ismét a saját olajfájukon legyenek.
25. vers
Mert nem akarom, testvérek, hogy ne tudjatok erről a szent titokról, nehogy bölcsek legyetek a saját szemetekben: Izrael egy részének az érzékei eltompultak. Ez addig marad így, amíg meg nem lesz a nemzetekből valók teljes száma,
26. vers
és ezáltal egész Izrael megmentésben részesül. Mint ahogy meg van írva: „Eljön Sionból a szabadító, és tesz azért, hogy Jákob utódai felhagyjanak az istentelen szokásaikkal.
27. vers
És ez a velük kötött szövetségem, amikor elveszem bűneiket.”
28. vers
Igaz, ha a jó hírt vesszük, ellenségek, ami a hasznotokra van. Ha viszont azt vesszük, hogy Isten kiket választott ki, akkor kedveltek az ősapáik miatt.
29. vers
Mert Isten nem fogja sajnálni, hogy ajándékot ad valakinek, vagy hogy elhív valakit.
30. vers
Ti egykor nem engedelmeskedtetek Istennek, de most irgalmas veletek az ő engedetlenségük miatt.
31. vers
Vagyis azért irgalmas veletek, mert ők engedetlenek, de ennek következtében velük is irgalmas tud lenni.
32. vers
Isten ugyanis hagyta, hogy mindannyian az engedetlenség rabjai legyenek, hogy mindnyájukkal irgalmas lehessen.
33. vers
Ó, mennyire nagyszerűek Isten áldásai, és milyen mélységes a bölcsessége és az ismerete! Mily kikutathatatlanok az ítéletei, és kinyomozhatatlanok az útjai!
34. vers
Mert „ki ismerte meg Jehova gondolkodását, vagy ki lett a tanácsadója”?
35. vers
Vagy: „Ki adott neki előbb, hogy viszonoznia kellene?”
36. vers
Mert őtőle, őáltala és őérte van minden. Övé legyen a dicsőség örökké! Ámen.
Könyvek
