⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.

János jelenései

18. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Ezután láttam egy másik angyalt leszállni az égből nagy hatalommal, és dicsősége bevilágította a földet.


2. vers

És erős hangon így kiáltott: „Elesett! Elesett Nagy Babilon, és démonok lakóhelye lett, minden tisztátalan szellem és minden tisztátalan, gyűlölt madár rejtekhelye!


3. vers

Mert az összes nemzet áldozatul esett a szenvedélye borának, a szexuális erkölcstelensége borának. A föld királyai pedig erkölcstelenséget követtek el vele, és a föld kereskedői meggazdagodtak a szégyentelen fényűzésének köszönhetően.”


4. vers

És hallottam, hogy egy másik hang ezt mondja az égből: „Menjetek ki belőle, népem, ha nem akartok a bűntársai lenni, és nem akartok kapni a csapásaiból!


5. vers

Mert bűnei egészen az égig halmozódtak, és igazságtalan tetteiről nem feledkezett meg Isten.


6. vers

Bánjatok vele úgy, ahogy ő bánt másokkal. Kétszeresen fizessétek vissza neki, amit tett. A pohárba, melybe ő töltött kevert italt, kétszer annyit töltsetek neki.


7. vers

Annyi kínt és kesergést okozzatok neki, amennyire dicsőítette magát, és amilyen szégyentelen fényűzésben élt. Mert folyton ezt mondja magában: »Királynőként ülök, és nem vagyok özvegy, és soha nem fogok keseregni.«


8. vers

Ezért érik egyetlen napon a csapások: halál, kesergés és éhínség, és teljesen elégetik őt, mert erős Jehova Isten, aki megítélte őt.


9. vers

A föld királyai pedig, akik szexuális erkölcstelenséget követtek el vele, és szégyentelen fényűzésben éltek vele, sírni fognak, és verni fogják magukat bánatukban, amikor látják a füstjét a tűznek, amelyben ég.


10. vers

Mivel félnek, hogy nekik is ilyen kínokat kell elszenvedniük, távol állnak tőle, és ezt mondják: »Milyen kár, milyen kár, te nagy város, Babilon, te erős város, mert egyetlen óra alatt végrehajtották rajtad az ítéletet!«


11. vers

A föld kereskedői is sírnak és keseregnek miatta, mert senki sincs már, aki megvegye teljes árukészletüket,


12. vers

az arany, ezüst, drágakő, gyöngy, finom lenvászon, selyem, bíbor- és skarlátszínű szövet teljes árukészletét, és mindent, ami illatos fából van, és mindenféle elefántcsontból, értékes fából, rézből, vasból és márványból készült tárgyat,


13. vers

továbbá fahéjat, indiai fűszert, füstölőszert, illatos olajat, tömjént, bort, olívaolajat, finomlisztet, búzát, marhákat, juhokat, lovakat, kocsikat, rabszolgákat és embereket.


14. vers

Igen, a jó gyümölcs, melyet kívántál, már nem a tiéd, és minden finomság és fényűzés szertefoszlott, soha többé nem találják meg.


15. vers

Az ilyen árucikkekkel kereskedők, akik őbelőle gazdagodtak meg, félnek, hogy nekik is olyan kínokat kell elszenvedniük, mint neki, ezért távol állnak majd, sírnak, keseregnek,


16. vers

és így szólnak: »Milyen kár! Milyen kár a nagy városért, mely finom lenvászonba, bíborba és skarlátba volt öltözve, és gazdagon fel volt ékesítve aranydíszekkel, drágakővel és gyönggyel!


17. vers

Egyetlen óra alatt elpusztult ez a nagy gazdagság!«

És minden hajóskapitány, hajós, tengerész és mindazok, akiknek a tenger biztosítja a megélhetését, távol álltak,


18. vers

és amikor látták a füstjét a tűznek, amelyben égett, így kiáltottak: »Melyik város olyan, mint a nagy város?«


19. vers

Port hintettek a fejükre, kiáltoztak sírva és keseregve, és ezt mondták: »Milyen kár! Milyen kár a nagy városért, ahol a vagyonának köszönhetően meggazdagodtak mindazok, akiknek hajóik vannak a tengeren. Egyetlen óra alatt elpusztult!«


20. vers

Örülj miatta, ó, ég, ti szentek, ti apostolok, és ti próféták is, mert Isten ítélte meg őt a ti érdeketekben!”


21. vers

Egy erős angyal pedig felemelt egy nagy malomkőhöz hasonló követ, a tengerbe dobta, és ezt mondta: „Így fogják lehajítani Babilont, a nagy várost, egy hirtelen mozdulattal, és soha többé nem találják meg.


22. vers

Nem hallatszik benned többé hárfás énekesek hangja, zenészek, fuvolások és trombitások hangja. Egyetlen mesterség kézművesét sem találják benned soha többé, és malomkő hangja sem hallatszik benned már soha.


23. vers

Többé nem világít benned lámpafény, és vőlegény és menyasszony hangja sem hallatszik benned soha többé, mert kereskedőid a föld főrangú emberei voltak, és mert azzal, hogy spiritizmussal foglalkoztál, félrevezetted az összes nemzetet.


24. vers

Igen, próféták és szentek vérét találták benne, és mindazokét, akiket legyilkoltak a földön.”

Fejezetek:


Könyvek