⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
János jelenései
16. fejezet
1. vers
Hallottam, hogy egy hang a szentélyből ezt mondja hangosan a hét angyalnak: „Menjetek, és öntsétek ki Isten haragjának a hét csészéjét a földre!”
2. vers
Elment az első, és kiöntötte csészéjét a földre. Ekkor fájdalmas és rosszindulatú fekély lett azokon az embereken, akiken rajta volt a vadállat jele, és akik imádták a képmását.
3. vers
A második kiöntötte csészéjét a tengerbe. Az pedig vérré vált, mint amilyen a halott vére, és a tengerben minden élőlény meghalt.
4. vers
A harmadik kiöntötte csészéjét a folyókba és a vizek forrásaiba. Azok pedig vérré váltak.
5. vers
Hallottam, hogy a vizek fölött levő angyal ezt mondja: „Te, aki vagy, és aki voltál, hűséges Istenünk, te igazságos vagy, mert ilyen ítéleteket hoztál,
6. vers
hiszen szentek és próféták vérét ontották ki, te pedig vért adtál nekik inni. Megérdemlik.”
7. vers
És hallottam, hogy az oltár ezt mondja: „Igen, Jehova Isten, aki a Mindenható vagy, megbízhatók és igazságosak az ítéleteid.”
8. vers
A negyedik kiöntötte csészéjét a napra, és a nap hatalmat kapott, hogy tűzzel perzselje az embereket.
9. vers
És nagy hőség perzselte az embereket, mégis káromolták Isten nevét, akinek hatalma van e csapások fölött. Nem bánták meg a bűneiket, és nem dicsőítették őt.
10. vers
Az ötödik kiöntötte csészéjét a vadállat trónjára. Erre elsötétült a királysága, és az emberek a nyelvüket kezdték harapdálni fájdalmukban,
11. vers
mégis káromolták az ég Istenét fájdalmaik és fekélyeik miatt, és nem bánták meg, amit tettek.
12. vers
A hatodik kiöntötte csészéjét az Eufráteszre, a nagy folyóra, és kiszáradt annak vize, hogy elő legyen készítve az út a keletről jövő királyoknak.
13. vers
És láttam, hogy a sárkány, a vadállat és a hamis próféta szájából három tisztátalan ihletett kijelentés jön ki, melyek úgy néztek ki, mint a békák.
14. vers
Ezek valójában démonoktól ihletett kijelentések, amelyek jeleket tesznek, és elmennek az egész lakott föld királyaihoz, hogy egybegyűjtsék őket a mindenható Isten nagy napjának háborújára.
15. vers
„Vigyázzatok! Eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki ébren marad, és megőrzi felsőruháit, hogy ne járjon meztelenül, és ne lássák a szégyenét.”
16. vers
És egybegyűjtötték őket arra a helyre, melyet héberül Armageddonnak neveznek.
17. vers
A hetedik kiöntötte csészéjét a levegőre. Erre egy hang hallatszott a szentélyből, a trón felől, és hangosan ezt mondta: „Meglett!”
18. vers
Ekkor villámlott, mennydörgött, hangok hallatszottak, és olyan nagy földrengés lett, amilyen még nem volt, amióta emberek vannak a földön. Igen, hatalmas volt a földrengés.
19. vers
A nagy város három részre szakadt, és a nemzetek városai elestek. És Isten nem feledkezett meg Nagy Babilonról, hanem neki adta dühödt haragja borának a poharát.
20. vers
Továbbá minden sziget elmenekült, és a hegyeket nem találták.
21. vers
Ezután nagy jégdarabok estek az égből az emberekre, mindegyik úgy egy talentum súlyú volt, és az emberek káromolták Istent a jégeső miatt, mert szokatlanul nagy volt a csapás.
Könyvek
