⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
A hébereknek
9. fejezet
1. vers
A korábbi szövetségnek tehát voltak jogi előírásai a szent szolgálattal kapcsolatban, és volt egy szent helye a földön.
2. vers
Mert készítettek egy első sátorrészt, melyben a lámpatartó meg az asztal volt, és itt rakták ki az Istennek bemutatott kenyereket. Ezt hívják szenthelynek.
3. vers
A második függöny mögött pedig az a sátorrész volt, amelyet a szentek szentjének hívnak.
4. vers
Ebben volt egy aranyfüstölő; a szövetségláda teljesen bevonva arannyal, benne az aranykorsó a mannával, meg Áron kihajtott vesszeje és a szövetség táblái;
5. vers
fölötte pedig a dicsőséges kerubok voltak, amelyek árnyékba borították az engesztelési fedelet. De most nem annak van itt az ideje, hogy részletesen beszéljünk ezekről.
6. vers
Azóta, hogy ezek így elkészültek, a papok rendszeresen bemennek az első sátorrészbe, hogy elvégezzék a szent szolgálat teendőit.
7. vers
A második sátorrészbe viszont egyedül a főpap megy be, évente egyszer, és nem úgy, hogy ne lenne nála vér, amelyet felajánl önmagáért és a nép tudatlanságból elkövetett bűneiért.
8. vers
A szent szellem így világossá teszi, hogy míg állt az első sátor, a szent helyre vezető út nem nyílt meg.
9. vers
Ez a sátor szemléltetés napjainkra, és ennek megfelelően ajándékokat is, és áldozatokat is felajánlanak. Mindenesetre ezek nem képesek tökéletessé tenni a szent szolgálatot végző ember lelkiismeretét,
10. vers
hanem csak ételeket, italokat és különféle szertartásos mosakodásokat foglalnak magukban. Ezek a jogi előírások a testre vonatkoztak, és addig voltak érvényben, amíg el nem jött az ideje, hogy minden a helyére kerüljön.
11. vers
Amikor azonban Krisztus eljött mint azoknak a jó dolgoknak a főpapja, amelyek már megtörténtek, bement a nagyobb és tökéletesebb sátorba, amely nem kézzel készült, azaz nem ebből a teremtésből való.
12. vers
Nem kecskék és fiatal bikák vérével, hanem a saját vérével lépett be a szent helyre egyszer s mindenkorra, és örökre megszabadított bennünket.
13. vers
Mert ha a kecskék és bikák vére, meg az üsző hamva a beszennyezettekre hintve megszentel annyira, hogy a test tiszta lesz,
14. vers
akkor Krisztus vére, aki örök szellem által önmagát ajánlotta fel beszennyezetlenül Istennek, mennyivel inkább meg fogja tisztítani a lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szent szolgálatot végezhessünk az élő Istennek!
15. vers
Ezért ő egy új szövetség közvetítője, hogy az elhívottak megkaphassák az örökkévaló örökség ígéretét, mivel ő meghalt, hogy váltság által megszabaduljanak a törvényszegésektől, amelyeket a korábbi szövetség alatt követtek el.
16. vers
Mert ahol szövetség van, az emberi szövetségkötőnek meg kell halnia.
17. vers
Egy szövetség ugyanis halállal lesz érvényes, mivel addig nincs hatályban, míg él az emberi szövetségkötő.
18. vers
Éppen ezért a korábbi szövetséget sem érvényesítették vér nélkül.
19. vers
Mert amikor Mózes a törvény minden parancsát elmondta az egész népnek, vette a fiatal bikák és a kecskék vérét vízzel, skarlátvörös gyapjúval és izsóppal együtt, meghintette a könyvet és az egész népet,
20. vers
és így szólt: „Ez annak a szövetségnek a vére, amelyről Isten megparancsolta, hogy meg kell tartanotok.”
21. vers
A vérrel meghintette a sátrat és a szent szolgálatban használt valamennyi edényt is.
22. vers
Igen, a törvény szerint csaknem mindent vérrel tisztítanak meg, és vér kiontása nélkül nincsen megbocsátás.
23. vers
Szükséges volt tehát, hogy az égi dolgok másolatát ezek által tisztítsák meg, de az égi dolgok sokkal jobb áldozatokat igényelnek.
24. vers
Mert Krisztus nem kézzel készített szent helyre lépett be, amely másolata a valóságnak, hanem magába az égbe, hogy most megjelenjen Isten előtt értünk.
25. vers
Nem azért volt ez, hogy gyakran ajánlja fel magát, mint ahogy a főpap évről évre belép a szent helyre olyan vérrel, amely nem a sajátja.
26. vers
Különben gyakran kellett volna szenvednie a világ megalapítása óta. De most egyszer s mindenkorra nyilvánvalóvá tette magát a világrendszerek befejezésekor, hogy önmaga feláldozásával eltávolítsa a bűnt.
27. vers
És ahogy az embereknek fenn van tartva, hogy egyszer s mindenkorra meghaljanak, azután pedig ítélet vár rájuk,
28. vers
úgy Krisztus is egyszer s mindenkorra felajánlotta magát, hogy sokak bűnét hordozza. Amikor másodszor jelenik meg, nem a bűn miatt teszi, és látni fogják őt azok, akik várva várják, hogy megmentse őket.
Könyvek
