Náhum

Fejezetek:

1 2 3

1. vers

Jaj a vérontás városának!
Telis-tele van csalással és rablással.
Sosincs zsákmány híján!

2. vers

Ostorcsattogás, kerékdübörgés,
vágtató ló, száguldó szekér!

3. vers

Lóra szállt lovas, szikrázó kard, villogó lándzsa,
levágottak sokasága, tetemek tömege –
végtelenül sok holttest.
Botladoznak a holttestek között.

4. vers

Ez a prostituált temérdek szajhálkodása miatt van,
aki vonzó és elragadó, a varázslás mestere,
aki csapdába ejti a nemzeteket szajhálkodásával és a családokat varázslásával.

5. vers

„Én szembeszállok veled – ez a seregek Jehovájának kijelentése. –

Arcodig feltakarom ruhádat,
megmutatom a nemzeteknek meztelenségedet
és a királyságoknak gyalázatodat.

6. vers

Szennyet borítok rád,
gyalázatossá teszlek,
és látványosságul állítalak.

7. vers

Mindenki menekül majd tőled, aki lát téged, és ezt mondják:
»Ninivét elpusztították!
Ki sajnálja őt?«
Hol találok majd vigasztalókat neked?

8. vers

Vajon jobb vagy-e Nó-Ámonnál, mely a Nílus csatornái mellett feküdt?

Víz vette körül,
a tenger volt gazdagsága, és a tenger volt fala.

9. vers

Etiópia és Egyiptom volt határtalan erejének forrása.
Pút és a líbiaiak voltak a segítőid.

10. vers

De még ő is száműzetésbe került,
fogságba ment.

Gyermekeit összezúzták minden utcasarkon,
nagyra becsült embereire sorsot vetettek,
nagyjait mind bilincsbe verték.

11. vers

Te is lerészegedsz,
elrejtőzöl.
Menedéket keresel majd az ellenség elől.

12. vers

Erődítményeid mind olyanok, mint a fügefák első érett gyümölcsükkel:
ha lerázzák azokat, a szájába esnek annak, aki felfalja.

13. vers

Csapataid olyanok benned, mint az asszonyok.
Földed kapui szélesre tárulnak ellenségeid előtt.
Tűz emészti meg kapuid reteszeit.

14. vers

Meríts vizet az ostromhoz!
Erődítményeidet szilárdítsd meg!

Menj bele a sárba, taposs az agyagban,
ragadd meg a téglakészítő eszközt!

15. vers

Ott fog megemészteni a tűz,
kard vág le téged.
Megemészt, mint a fiatal sáskák.
Sokasodj, mint a fiatal sáskák!
Igen, sokasodj, mint a sáskák!

16. vers

Kereskedőidet számosabbá tetted az ég csillagainál.
A fiatal sáska leveti bőrét, és tovaszáll.

17. vers

Őreid olyanok, mint a sáskák,
tisztjeid pedig, mint a sáskaraj.

A hideg napokon kőakolban tanyáznak,
de amikor kisüt a nap, elrepülnek,
és senki sem tudja, hol vannak.

18. vers

Pásztoraid álmosak, ó, Asszíria királya;
előkelőid lakhelyeiken időznek.

Néped szétszóródott a hegyeken,
és nincs, aki összegyűjtse őket.

19. vers

Nincs szabadulás szerencsétlenségedből,
sebed gyógyíthatatlan.

Aki hallja a hírt rólad, az mind összecsapja a kezét,
mert ki ne szenvedett volna szörnyű kegyetlenséged miatt?”

Fejezetek:

1 2 3