⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Eszter
8. fejezet
1. vers
Azon a napon Ahasvérus király Eszter királynénak adta Hámánnak, a zsidók ellenségének javait. Márdokeus pedig bejött a király elé, mert Eszter elmondta, hogy milyen rokonságban áll vele.
2. vers
A király ekkor lehúzta a pecsétgyűrűjét, amelyet Hámántól vett el, és Márdokeusnak adta. Eszter pedig Márdokeusra bízta Hámán javait.
3. vers
Azután Eszter ismét beszélt a királlyal. A lábai elé borult, sírt, és könyörgött neki, hogy tegye jóvá az agágita Hámán által okozott kárt, és hiúsítsa meg a zsidók elleni cselszövését.
4. vers
A király akkor kinyújtotta az aranyjogart Eszter felé. Eszter erre fölkelt, és megállt a király előtt.
5. vers
Majd ezt mondta: „Ha jónak látja a király, ha elnyertem a jóindulatát, és ha helyénvalónak látja a király, én pedig kedves vagyok neki, akkor írjanak egy rendeletet arról, hogy hatálytalanítják az okiratokat, melyeket a cselszövő Hámán, az agágita Hammedáta fia azért írt, hogy elpusztítsa a zsidókat a király összes tartományában.
6. vers
Hisz hogyan viselhetném el, hogy látom a népemet érő csapást, és hogyan viselhetném el, hogy végig kell néznem rokonaim halálát?”
7. vers
Ahasvérus király ezért ezt mondta Eszter királynénak és a zsidó Márdokeusnak: „Hámán javait Eszternek adtam, Hámánt pedig oszlopra akasztattam, amiért azt tervezte, hogy elpusztítja a zsidókat.
8. vers
Ti pedig a király nevében írjátok le, amit a zsidók érdekében jónak láttok, és pecsételjétek le a király pecsétgyűrűjével. Mert nem lehet visszavonni azt a rendeletet, amelyet a király nevében írtak, és amelyet a király pecsétgyűrűjével pecsételtek le.”
9. vers
Hívatták hát a király titkárait a 3., vagyis sziván hónap 23. napján, és leírták mindazt, amit Márdokeus parancsolt a zsidóknak, valamint a satrapáknak, kormányzóknak és fejedelmeknek a tartományokban, Indiától Etiópiáig 127 tartományban, minden egyes tartománynak a saját írása szerint, és minden népnek a saját nyelvén, a zsidóknak is a saját írásuk szerint és a saját nyelvükön.
10. vers
Márdokeus Ahasvérus király nevében írt, és a király pecsétgyűrűjével pecsételte le az okiratokat, melyeket aztán lovas futárokkal küldött szét, akik a király szolgálatára tenyésztett, gyors postalovakon vágtattak.
11. vers
Ezekben az okiratokban a király megengedte a zsidóknak, hogy minden városban egybegyűljenek, és megvédjék magukat, valamint hogy megsemmisítsék, megöljék és elpusztítsák bármelyik népnek és tartománynak a seregét, amely megtámadja őket – az asszonyokat és a gyermekeket is beleértve –, és hogy elvegyék a javaikat.
12. vers
Ennek Ahasvérus király minden tartományában egyetlen napon kellett megtörténnie, a 12., vagyis adár hónap 13. napján.
13. vers
Az okirat szövegét törvényként kellett kiadni minden tartományban. Ki kellett hirdetni minden népnek, hogy a zsidók készen álljanak arra a napra, és bosszút álljanak ellenségeiken.
14. vers
A király szolgálatára használt postalovakon vágtató futárok késedelem nélkül, gyorsan mentek ki a király parancsára. A törvényt egyébként Susán fellegvárában hozták.
15. vers
Márdokeus kék és fehér királyi öltözetben, finom szövésű gyapjúból készült, bíborszínű köntösben és nagy aranykoronával ment ki a királytól. Susán városa pedig örömkiáltásban tört ki.
16. vers
A zsidók megszabadultak. Örültek, ujjongtak, és kivívták mások tiszteletét.
17. vers
Minden tartományban és minden városban, ahová a király rendelete és törvénye eljutott, a zsidók örültek és ujjongtak, lakomát tartottak, és ünnepeltek. Az ország népei közül pedig sokan zsidónak vallották magukat, mert félni kezdtek a zsidóktól.
Könyvek
