⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Eszter
2. fejezet
1. vers
Mindezek után, amikor Ahasvérus király haragja lecsillapodott, eszébe jutott, hogy mit tett Vásti, és mit határoztak ellene.
2. vers
Akkor azok, akik a király személyes szolgálatában álltak, ezt mondták: „Keressenek szép, fiatal szüzeket a királynak.
3. vers
És jelöljön ki a király megbízottakat birodalmának minden tartományában, hogy hozzanak minden szép, fiatal szüzet Susán fellegvárába, az asszonyok házába. Bízzák őket Hégainak, a király eunuchjának és az asszonyok őrzőjének gondjaira, és kapjanak szépítő kezeléseket.
4. vers
És amelyik lány a legjobban tetszik a királynak, az legyen a királyné Vásti helyett.” A javaslat tetszett a királynak, és úgy is tett.
5. vers
Volt egy zsidó férfi Susán fellegvárában, név szerint Márdokeus, Jáir fia, aki Simeinek, a benjáminita Kís fiának a fia volt.
6. vers
Jeruzsálemből vitték őt száműzetésbe a néppel, amelyet Jekóniással, Júda királyával együtt hurcolt el Nabukodonozor, Babilon királya.
7. vers
Ő volt a gyámja unokatestvérének, Hadassának, vagyis Eszternek, mert annak nem élt már sem az apja, sem az anyja. A lánynak szép alakja és vonzó külseje volt. Apja és anyja halálakor Márdokeus a saját lányává fogadta őt.
8. vers
Amikor kihirdették a király szavát és törvényét, sok lányt hoztak Susán fellegvárába, és Hégainak, az asszonyok őrzőjének gondjaira bízták őket. Eszter is egyike volt azoknak a nőknek, akiket a király házába vittek.
9. vers
Hégainak tetszett a lány, és az elnyerte a jóindulatát. Gyorsan intézkedett, hogy Eszter szépítő kezeléseket kapjon, és különleges étrendről gondoskodott a számára, valamint hét kiválasztott lányt jelölt ki mellé a király házából. Továbbá áthelyezte őt meg a szolgálólányait az asszonyok házának legjobb részébe.
10. vers
Eszter azonban nem beszélt a népéről és a rokonairól, mivel Márdokeus a lelkére kötötte, hogy ne beszéljen róluk.
11. vers
Márdokeus pedig nap mint nap az asszonyok házának udvara előtt járt-kelt, hogy megtudja, jól van-e Eszter, és hogy mi történik vele.
12. vers
Minden egyes lány sorban bement Ahasvérus királyhoz, miután letelt a nőknek előírt 12 hónapos kezelés, ugyanis ilyen szépítő kezelést kellett kapniuk: 6 hónapig mirhaolajjal, 6 hónapig balzsamolajjal és különböző krémekkel kezelték őket.
13. vers
Ezután a lány készen állt arra, hogy bemenjen a királyhoz. Mindent megadtak neki, amit csak kért, hogy úgy menjen az asszonyok házából a király házába.
14. vers
Este ment be oda, és reggel tért vissza az asszonyok második házába, amelyre Saásgaz, a király eunuchja, a másodfeleségek őrzője felügyelt. Nem ment be többé a királyhoz, hacsak különösen a kedvére nem volt a királynak, és név szerint nem hívatta.
15. vers
Idővel Abihail lányára, Márdokeus unokatestvérére, Eszterre került a sor (akit Márdokeus a saját lányává fogadott), hogy bemenjen a királyhoz. Ő nem kért semmit azon kívül, amit Hégai, a király eunuchja, az asszonyok őrzője tanácsolt neki. (Mindeközben Eszter elnyerte mindazok jóindulatát, akik látták őt.)
16. vers
Esztert ekkor Ahasvérus királyhoz vitték, a királyi házba, a 10., vagyis tébet hónapban, a király uralkodásának 7. évében.
17. vers
A király az összes többi lánynál jobban megszerette Esztert, és az összes szűz közül leginkább ő nyerte el a jóindulatát, és őt kedvelte meg a legjobban. Fejére tette hát a királyi fejdíszt, és őt tette királynévá Vásti helyett.
18. vers
A király nagy lakomát rendezett Eszter tiszteletére minden fejedelmének és szolgájának. Közkegyelmet hirdetett a tartományokban, és olyan bőkezűséggel osztogatott ajándékokat, amilyet csak egy király engedhet meg magának.
19. vers
Mikor a szüzeket másodszor is egybegyűjtötték, Márdokeus a király kapujában ült.
20. vers
Eszter nem beszélt a rokonairól és a népéről, mivel ezt Márdokeus a lelkére kötötte. Továbbra is azt tette, amire Márdokeus kérte, éppen úgy, mint amikor még ő viselte gondját.
21. vers
Azokban a napokban, mikor Márdokeus a király kapujában ült, Bigtán és Teres, a király két udvari tisztviselője, akik kapuőrök voltak, megharagudtak, és összeesküvést szőttek, hogy megöljék Ahasvérus királyt.
22. vers
Ám ez Márdokeus tudomására jutott, és azonnal elmondta Eszter királynénak. Eszter pedig beszélt a királlyal Márdokeus nevében.
23. vers
Megvizsgálták az ügyet, és végül igaznak találták. Így hát mindkét férfit oszlopra akasztották. Majd a király jelenlétében leírták mindezt a történelmi feljegyzések könyvébe.
Könyvek
