⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.

Mózes ötödik könyve

1. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Mózes beszélt az izraelitákkal a Jordán vidékén a pusztában, a kietlen síkságon Szúf előtt, Párán, Tófel, Lábán, Hacerót és Dizaháb között.


2. vers

Az út 11 napig tart a Hórebtől Kádes-Barneáig a Szeir-hegyhez vezető úton.


3. vers

A 40. évben, a 11. hónap 1. napján Mózes mindent elmondott az izraelitáknak, amire Jehova utasította.


4. vers

Ez azután volt, hogy legyőzte Szihont, az amoriták királyát, aki Hesbonban lakott, és Ógot, Básán királyát, aki Astarótban, Edreiben lakott.


5. vers

Mózes elkezdte magyarázni a törvényt a Jordán vidékén, Moáb földjén, és így szólt:


6. vers

„Jehova, a mi Istenünk ezt mondta nekünk a Hórebnél: »Elég sokáig laktatok már ezen a hegyvidéken.


7. vers

Forduljatok meg, induljatok el, és menjetek az amoriták hegyvidékére és a környékére: az Arabára, a hegyvidékre, a Sefélára, a Negebbe és a tengerpartra. Menjetek a kánaániták földjére. Menjetek el egészen a Libanonig és a nagy folyóig, az Eufráteszig.


8. vers

Nézzétek, nektek adom ezt a földet. Menjetek be, vegyétek birtokba a földet, amely felől megesküdött Jehova az ősapáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nekik és az utódaiknak adja.«


9. vers

Én pedig abban az időben megmondtam nektek: »Nem vagyok képes egyedül vezetni benneteket.


10. vers

Jehova, a ti Istenetek sok utódot adott nektek, és ma már annyian vagytok, mint csillag az égen.


11. vers

Adjon nektek még több utódot Jehova, a ti ősapáitok Istene, legyetek ezerszer többen, mint most vagytok, és áldjon meg benneteket, ahogy megígérte nektek!


12. vers

Egymagam hogyan hordozhatnám el a terheiteket, hogyan küzdhetnék meg a bajaitokkal, és hogyan viselhetném el a veszekedéseiteket?


13. vers

Válasszatok ki a törzseitekből bölcs, értelmes és tapasztalt férfiakat, és kinevezem őket, hogy a vezetőitek legyenek.«


14. vers

Ekkor így feleltetek nekem: »Jó az, amit kértél tőlünk.«


15. vers

Kineveztem hát a törzsfőiteket, bölcs és tapasztalt férfiakat, hogy irányítsanak titeket, és legyenek ezrek, százak, ötvenek, tízek vezetői és a törzseitek tisztviselői.


16. vers

És abban az időben erre utasítottam a bíráitokat: »Amikor meghallgatjátok a testvéreiteket, igazságosan ítéljétek mindenki ügyét, akár izraelitával, akár bevándorlóval van peres ügye.


17. vers

Ne ítéljetek részrehajlóan. Az alacsony rangú embert ugyanúgy hallgassátok meg, mint a befolyásos embert. Ne félemlítsenek meg titeket emberek, mert amikor ítéltek, Istent képviselitek. Ha pedig egy ügyet túl nehéznek találtok, tárjátok elém, és én meghallgatom.«


18. vers

Abban az időben elmondtam nektek mindazt, amit tennetek kell.


19. vers

Azután, ahogy Jehova, a mi Istenünk parancsolta nekünk, útnak indultunk a Hórebtől, és bejártuk azt az egész hatalmas és félelmetes pusztát, amelyet láttatok az amoriták hegyvidéke felé vezető úton, és végül megérkeztünk Kádes-Barneába.


20. vers

Akkor ezt mondtam nektek: »Megérkeztetek az amoriták hegyvidékére, amelyet Jehova, a mi Istenünk nekünk ad.


21. vers

Nézzétek, Jehova, a ti Istenetek nektek adta ezt a földet. Menjetek fel, vegyétek birtokba, ahogy Jehova, ősapáitok Istene mondta nektek. Ne féljetek, és ne rettegjetek!«


22. vers

De ti mind hozzám jöttetek, és ezt mondtátok: »Küldjünk ki magunk előtt férfiakat, hogy kémleljék ki nekünk a földet, és hozzanak hírt arról, hogy melyik úton menjünk, és hogy milyen városok vannak ott.«


23. vers

Ezt jó javaslatnak találtam, ezért kiválasztottam közületek 12 férfit, mindegyik törzsből egyet.


24. vers

Akkor ők felmentek a hegyekbe, eljutottak egészen Eskol völgyéig, és kikémlelték azt a földet.


25. vers

Szedtek annak a földnek a gyümölcséből, hoztak nekünk belőle, és ezt mondták: »Jó az a föld, melyet Jehova, a mi Istenünk ad nekünk.«


26. vers

De ti nem akartatok felmenni, hanem fellázadtatok Jehova, a ti Istenetek utasítása ellen.


27. vers

Morgolódtatok a sátraitokban, és ezt mondtátok: »Jehova gyűlöl minket. Azért hozott ki Egyiptom földjéről, hogy kiszolgáltasson bennünket az amoritáknak, és megsemmisítsenek minket.


28. vers

Milyen lesz az a hely, ahova menni fogunk? Testvéreink elbátortalanítottak minket, mert ezt mondták: ’Az emberek ott erősebbek és magasabbak, mint mi. A városaik hatalmasak, az egekig meg vannak erősítve, és még az anákok fiait is láttuk ott.’«


29. vers

Ezért ezt mondtam nektek: »Ne rettenjetek meg, és ne féljetek tőlük!


30. vers

Jehova, a ti Istenetek megy előttetek. Ő harcol értetek, ahogyan Egyiptomban is tette a szemetek láttára.


31. vers

És a pusztában is láttátok, hogy Jehova, a ti Istenetek úgy hordozott titeket az úton mindvégig, míg el nem jutottatok erre a helyre, ahogyan egy apa hordozza a fiát.«


32. vers

De mindezek ellenére sem hittetek Jehovában, a ti Istenetekben,


33. vers

aki előttetek ment az úton, hogy kikémlelje, hol táborozhattok le. Éjjel tűzben, nappal pedig felhőben jelent meg, hogy mutassa nektek az utat.


34. vers

Jehova mindvégig hallotta, miről beszéltek. Meg is haragudott, és ünnepélyesen megesküdött:


35. vers

»Ebből a gonosz nemzedékből egyetlen ember sem fogja meglátni azt a jó földet, mely felől megesküdtem, hogy az ősapáitoknak adom,


36. vers

kivéve Kálebet, Jefunné fiát. Ő meglátja majd, és neki meg a fiainak adom azt a földet, ahol járt, mivel ő teljes szívvel követte Jehovát.


37. vers

(Még rám is megharagudott Jehova miattatok, és ezt mondta: ’Te sem fogsz bemenni oda.


38. vers

Józsué, Nún fia, a szolgád viszont bemegy. Erősítsd meg őt, mert az ő segítségével fogja Izrael birtokba venni az örökségét.’)


39. vers

A gyermekeitek pedig, akikről azt mondtátok, hogy zsákmányul esnek, és a fiaitok, akik ma még nem tudják, mi a jó és mi a rossz, be fognak menni arra a földre, és nekik adom azt.


40. vers

Ti pedig forduljatok meg, és induljatok el a pusztába a Vörös-tenger útján.«


41. vers

Ekkor így feleltetek nekem: »Vétkeztünk Jehova ellen. De most felmegyünk, és harcolunk, úgy, ahogy Jehova, a mi Istenünk parancsolta nekünk!« És mindannyian felkötöttétek a fegyvereiteket, és azt gondoltátok, könnyű lesz felmennetek a hegyre.


42. vers

Jehova azonban így szólt hozzám: »Mondd meg nekik: ’Ne menjetek fel, és ne harcoljatok, mert nem vagyok veletek! Ha mégis felmentek, az ellenségeitek legyőznek titeket.’«


43. vers

Én elmondtam ezt nektek, de ti nem hallgattatok rám, hanem fellázadtatok Jehova utasítása ellen, és elbizakodottan megpróbáltatok felmenni a hegyre.


44. vers

Akkor az amoriták, akik azon a hegyen laktak, kijöttek ellenetek, elűztek titeket, mint ahogyan a méhek teszik, és szétszórtak benneteket a Szeiren, egészen Hormáig.


45. vers

Azután visszatértetek, és sírtatok Jehova előtt, de Jehova nem hallgatott meg titeket, és nem figyelt rátok.


46. vers

Ezért laktatok Kádesben olyan sokáig.

Fejezetek:


Könyvek