Exodus
9. fejezet
1. vers
És szólott az Örökkévaló Mózeshez: Menj be Fáraóhoz és szólt hozzá: Így szól az Örökkévaló, a héberek Istene, bocsásd szabadon népemet, hogy szolgáljanak engem!
2. vers
Mert ha tovább vonakodol őket szabadonbocsátani és még mindig hatalmadban tartod őket,
3. vers
íme, az Örökkévaló keze nehezedik a te jószágodra, mely a mezőn van, a lovakra, a szamarakra, a tevékre, a szarvasmarhákra és a juhokra nagyon súlyos dögvészben.
4. vers
És megkülönböztetést tesz az Örökkévaló Izráel jószága és Egyiptom jószága között és nem pusztul el semmi mindabból, ami Izráel fiaié.
5. vers
És határnapot tűzött ki az Örökkévaló, mondván, holnap viszi végbe az Örökkévaló ezt a dolgot az országban.
6. vers
És megcselekedte az Örökkévaló ezt a dolgot másodnapra és elpusztult Egyiptom minden jószága és Izráel fiainak jószágából nem hullott el egy sem.
7. vers
És elküldött Fáraó és íme, Izráel jószágából nem pusztult el még csak egy sem, de Fáraó szíve ismét makacs lett és nem bocsátotta szabadon a népet.
8. vers
És szólt az Örökkévaló Mózeshez és Áronhoz: Vegyetek teli marokkal kormot a tűzhelyről és szórja azt Mózes az ég felé Fáraó szeme előtt.
9. vers
És váljék porfelhővé egész Egyiptom országa fölött és legyen az emberen és állaton fakadó hólyagos fekéllyé Egyiptom egész országában.
10. vers
És vették a tűzhely kormát és megállottak Fáraó előtt és Mózes felszórta azt az ég felé és lett fakadó hólyagos fekéllyé emberen, állaton.
11. vers
És nem tudtak az írástudók helytállani Mózes előtt a fekély miatt, mert fekély volt az írástudókon és egész Egyiptomon.
12. vers
És az Örökkévaló megkeményítette Fáraó szívét és nem hallgatott rájuk, amint megmondta az Örökkévaló Mózesnek.
13. vers
És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Kelj fel korán, kora virradatkor és állj meg Fáraó előtt és mondd meg néki, így szól az Örökkévaló, a héberek Istene: Bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak engem!
14. vers
Mert most minden sujtó csapásomat szívedre küldöm és szolgáidra és népedre, hogy megismerd: nincs hozzám fogható hatalom az egész földön.
15. vers
Bizonnyal, ha most kinyujtanám karomat és sujtanálak téged és népedet halálvésszel, kipusztulnál a földről.
16. vers
Azonban megtartottalak azért, hogy megmutassam neked hatalmamat és hogy hangoztassák Nevemet az egész földön.
17. vers
Még mindig zsarnokoskodol népem fölött, és nem bocsátod el őket!
18. vers
Azért, íme, hullatok holnap ilyen időtájban igen nehéz jégesőt, amilyen nem volt Egyiptomban alapításának napja óta mostanig.
19. vers
Azért küldj ki most embereket és tereltesd be jószágodat és mindazt, amid van a mezőn; minden ember és állat, amit a mezőn találnak és nem vitték be a házba, azokra leszakad a jégeső és elpusztulnak.
20. vers
Aki félte az Örökkévaló szavát Fáraó szolgái közül, az beterelte gyorsan szolgáit és jószágát a házakba.
21. vers
Aki pedig nem vetett ügyet szívében az Örökkévaló szavára, az künn hagyta szolgáit és jószágát a mezőn.
22. vers
És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Nyujtsd ki karodat az ég felé és támadjon jégeső Egyiptom egész országában emberre és állatra és a mező minden füvére Egyiptom országában.
23. vers
És kinyujtotta Mózes botját az ég felé és az Örökkévaló adott mennydörgést és jégesőt és tűz cikázott a földre és hullatott az Örökkévaló jégesőt Egyiptom országára.
24. vers
És volt jégeső és villanó tűz a jégesőben, fölötte súlyos, amilyen még nem volt Egyiptom egész országában, mióta nemzetté lett.
25. vers
És elvert a jégeső Egyiptom országában mindent, ami a mezőn volt, embert és állatot és a mező minden füvét sujtotta a jég és a mező minden fáját összetörte.
26. vers
Csak Gósen földjén, ahol Izráel fiai voltak, nem volt jégeső.
27. vers
És elküldött Fáraó és hivatta Mózest és Áront és mondta nékik: Én most vétkeztem, az Örökkévaló igaz, én és népem pedig bűnösök vagyunk.
28. vers
Könyörögjetek az Örökkévalóhoz, legyen már elég Istennek mennydörgéséből és a jégesőből és én el foglak bocsátani titeket és nem fogok többé itten késlekedni.
29. vers
És mondta neki Mózes: Midőn kimegyek a városból, kiterjesztem kezemet az Örökkévaló felé; a mennydörgések meg fognak szünni és nem lesz tovább jégeső, hogy megtudd: az Örökkévalóé a föld!
30. vers
Te pedig és szolgáid – jól tudom – még mindig nem féltek az Örökkévaló Istentől.
31. vers
És a len és az árpa letört a jégveréstől, mert az árpa kalászban, a len pedig bimbózásban állt.
32. vers
De a búzát és a tönkölyt azért nem verte el a jégeső, mert későn érők.
33. vers
És eltávozott Mózes Fáraó mellől a városból és kiterjesztette kezét az Örökkévaló felé és megszüntek a mennydörgések és a jégeső és a záporeső nem szakadt többé a földre.
34. vers
És látta Fáraó, hogy elállt az eső és a jég és a mennydörgés és tovább vétkezett s megkeményítette szívét ő is, szolgái is.
35. vers
És dacos volt Fáraó szíve és nem bocsátotta el Izráel gyermekeit, amint hirdette az Örökkévaló Mózes által.
Könyvek
