Exodus
3. fejezet
1. vers
Mózes pedig legeltette apósának, Jitrónak, Midján papjának juhait és terelte a nyájat a pusztaságon túl és elérkezett Isten hegyéhez, Hórébhez.
2. vers
És megjelent neki az Örökkévaló angyala tűzlángban a csipkebokor közepéből és látta, hogy íme a tüskebokor tűzben ég és a tüskebokor el nem hamvad.
3. vers
És szólt Mózes: Hadd menjek oda, hogy szemléljem ezt a nagy látványt, miért nem ég el a tüskebokor?
4. vers
És látta az Örökkévaló, hogy odatér megnézni és kiáltott feléje Isten a csipkebokor közepéből és szólt: Mózes! Mózes! Ő pedig felelt: Itt vagyok.
5. vers
És szólt: Ne közeledj ide, vesd le sarudat lábadról, mert szent föld az a hely, amelyen állsz.
6. vers
És szólt tovább: Én vagyok atyád Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene! És Mózes eltakarta arcát, mert félt Isten felé tekinteni.
7. vers
És szólt az Örökkévaló: Látva láttam népem szenvedését, amely Egyiptomban van és hallottam jajkiáltásukat gyötrőik miatt, mert ismerem fájdalmaikat.
8. vers
És leszállottam, hogy kiszabadítsam őket Egyiptom kezéből és felhozzam abból az országból egy jó és tágas országba, egy tejjel-mézzel folyó országba, a Kanaáni, a Hitti, az Emóri, a Perizzi, a Hivvi és a Jebúszi helyére.
9. vers
És most, íme Izráel fiainak jajkiáltása elérkezett hozzám és láttam a kínzást, amellyel az egyiptomiak kínozzák őket.
10. vers
Most tehát jöjj, hogy elküldjelek Fáraóhoz és vezesd ki népemet, Izráel gyermekeit Egyiptomból.
11. vers
És szólt Mózes az Istenhez: Ki vagyok én, hogy elmenjek Fáraóhoz és hogy kivezessem Izráel gyermekeit Egyiptomból?
12. vers
És szólt Isten: Bizonnyal veled leszek és ez legyen számodra a jel, hogy Én küldöttelek: mikor már kihoztad a népet Egyiptomból, ezen a hegyen fogjátok szolgálni Istent.
13. vers
És szólt Mózes Istennek: Íme, ha én elmegyek Izráel gyermekeihez és azt mondom nékik, Atyáitok Istene küldött engem tihozzátok és ők azt mondják nekem: Mi a neve? – mit feleljek nékik?
14. vers
És szólt Isten Mózeshez: Ehje aser ehje – Én vagyok, aki a Lét vagyok – és mondta: Így szólj Izráel fiaihoz: Ehje, Ki a lét vagyok, az küldött tihozzátok.
15. vers
És újra szólott Isten Mózeshez: Ekképpen szólj Izráel fiaihoz: Az Örökkévaló, Atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene küldött tihozzátok; amaz az én Nevem örökre és ez az én emlékeztető nevem nemzedékről nemzedékre!
16. vers
Menj és gyüjtsd össze Izráel véneit és mondd meg nékik: az Örökkévaló, Atyáitok Istene megjelent nékem, Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, szólván: Megemlékeztem rólatok és arról, amit veletek művelnek Egyiptomban.
17. vers
És elhatároztam: kihozlak benneteket Egyiptom nyomorúságából, a Kanaáni, a Hitti, az Emóri, a Perizzi, a Hivvi és a Jebúszi országába, a tejjel-mézzel folyó országba.
18. vers
És ők majd hallgatnak szavadra és akkor menjetek te és Izráel vénei Egyiptom királyához és mondjátok neki: Az Örökkévaló, a héberek Istene megjelent nekünk, most tehát hadd menjünk háromnapi útra a sivatagba, hogy áldozzunk az Örökkévalónak, a mi Istenünknek.
19. vers
De én tudom, hogy Egyiptom királya nem enged benneteket távozni, hacsak nem erős kar hatalma alatt.
20. vers
És én kinyujtom karomat és sújtani fogom Egyiptomot minden csodatételemmel, amelyeket végrehajtok benne és majd azután elbocsát titeket.
21. vers
És akkor kedvessé teszem ezt a népet az egyiptomiak szemében és amikor távoztok, nem fogtok távozni üresen.
22. vers
Hanem minden asszony kérni fog szomszédasszonyától és házában lakó nőtársától ezüsttárgyakat és aranytárgyakat és ruhákat és fiaitokra és leányaitokra rakjátok azokat és így vegyetek sarcot Egyiptomon.
Könyvek
