Exodus
14. fejezet
1. vers
És szólott az Örökkévaló Mózeshez következőképpen:
2. vers
Szólj Izráel fiaihoz, forduljanak vissza és táborozzanak Pi-Háhirot előtt, Migdól és a tenger között; Báal Cefón előtt üssetek tábort, vele szemben a tenger mellett.
3. vers
És Fáraó így fog szólani Izráel fiairól: Eltévedtek ők ebben az országban, bezárult rájuk a sivatag.
4. vers
És én megkeményítem Fáraó szívét és űzőbe veszi őket és dicsőséget szerzek Fáraón és egész seregén és megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Örökkévaló; – és így is cselekedtek.
5. vers
És hírül hozták Egyiptom királyának, hogy elmenekült a nép és megváltozott Fáraónak és szolgáinak szíve a nép iránt és szóltak: Mit cselekedtünk, hogy elbocsátottuk Izráelt a mi szolgálatunkból?
6. vers
És befogatta szekerét és hadinépét magával vitte.
7. vers
És vett hatszáz válogatott hadiszekeret és Egyiptom egész szekérhadát és válogatott vitézek voltak mindegyiken.
8. vers
És az Örökkévaló megkeményítette Fáraó, Egyiptom királyának szívét és üldözőbe vette Izráel fiait, mert Izráel fiai kivonultak magasra emelt kézzel.
9. vers
És üldözték őket az egyiptomiak Fáraónak minden lova, szekérhada, lovasai és serege és utól is érték őket, amint táboroztak a tengernél, Pi-Háhirotnál, Báal Cefón előtt.
10. vers
És midőn Fáraó közeledett, Izráel fiai fölemelték szemüket és íme az egyiptomiak nyomulnak utánuk és féltek nagyon és fölkiáltottak Izráel fiai az Örökkévalóhoz.
11. vers
És szóltak Mózeshez: Talán mert nincs elég sírhely Egyiptomban, azért hoztál ki bennünket, hogy meghaljunk a sivatagban? – Mit tettél velünk, hogy kivezettél Egyiptomból?
12. vers
Nem azt mondottuk-e neked Egyiptomban, szólván: hagyj minket, hadd szolgáljuk az egyiptomiakat? Mert jobb nekünk az egyiptomiakat szolgálni, mint elveszni a sivatagban.
13. vers
És szólott Mózes a néphez: Ne féljetek, álljatok nyugodtan és nézzétek az Örökkévaló segítségét, amit ma értetek cselekszik, mert amint ama láttátok az egyiptomiakat, nem fogjátok többé őket látni ezentúl soha!
14. vers
Az Örökkévaló harcol érettetek, ti pedig hallgassatok!
15. vers
És szólott az Örökkévaló Mózeshez: Miért kiáltasz hozzám? – Szólt Izráel fiaihoz és induljanak!
16. vers
Te pedig emeld fel botodat és nyujtsd ki karodat a tenger fölé és hasítsd ketté és Izráel fiai menjenek be a tengerbe száraz földön.
17. vers
És én íme megkeményítem az egyiptomiak szívét és utánuk nyomulnak és dicsőséget szerzek Fáraón és egész seregén, szekérhadán és lovasain.
18. vers
És megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Örökkévaló, midőn dicsőséget szerzek Fáraón, szekérhadán és lovasain.
19. vers
És elvonult Isten angyala, aki előbb Izráel tábora előtt haladt és ment mögöttük és elvonult a felhőoszlop előlük és megállott nyomukban.
20. vers
És Egyiptom tábora és Izráel tábora közé került és ott volt a felhő és a sötétség; és az bevilágította az éjszakát és nem közeledett egyik tábor a másikhoz egész éjjel.
21. vers
És kinyujtotta Mózes karját a tenger fölé és az Örökkévaló hatalmas keleti szélviharral megindította a tengert egész éjjel és szárazzá tette a tengert és meghasadtak a vizek.
22. vers
És Izráel fiai bementek a tenger közepébe száraz földön és a vizek falként álltak mellettük jobbkezük felől és balkezük felől.
23. vers
És az egyiptomiak üldözőbe vették őket és utánuk nyomultak Fáraó minden lova, szekérhada és lovasa, a tenger közepébe.
24. vers
És történt reggeli őrváltás idején, hogy letekintett az Örökkévaló Egyiptom táborára tűz- és felhőoszlopban és összezavarta Egyiptom táborát.
25. vers
És lehullatta hadiszekereinek kerekeit és nehézséggel vonszoltatta; és szólottak az egyiptomiak: meneküljünk Izráel elől, mert az Örökkévaló harcol értük az egyiptomiakkal.
26. vers
És szólott az Örökkévaló Mózeshez: Nyujtsd ki karodat a tenger fölé és térjenek vissza a vizek az egyiptomiakra, szekérhadukra és lovasaikra.
27. vers
És kinyujtotta Mózes karját a tenger fölé és visszatért a tenger reggeltájban állandó helyére, az egyiptomiak pedig futottak feléje és az Örökkévaló az egyiptomiakat belesodorta a tenger közepébe.
28. vers
És visszatértek a vizek és elborították a szekérhadat és a lovasokat Fáraó egész seregével, amely utánuk nyomult a tengerbe; nem maradt meg közülök egy sem.
29. vers
De Izráel fiai szárazföldön vonultak át a tenger közepében és a víz falként állott mellettük jobbfelől és balfelől.
30. vers
És megmentette az nap az Örökkévaló Izráelt az egyiptomiak kezéből és Izráel látta az egyiptomiakat holtan a tenger partján.
31. vers
És meglátta Izráel a hatalmas kezet, amellyel cselekedett az Örökkévaló az egyiptomiakon és félte a nép az Örökkévalót és hitt az Örökkévalóban és Mózesben, az ő szolgájában.
Könyvek
