Exodus
8. fejezet
1. vers
És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Mondd meg Áronnak: Nyujtsd ki kezedet botoddal a folyók, folyamok és tavak fölé és hozd fel a békákat Egyiptom országára.
2. vers
És kinyujtotta Áron kezét Egyiptom vizei fölé és följöttek a békák és elborították Egyiptom országát.
3. vers
Mire az írástudók hasonlókép cselekedtek bűvészetükkel és szintén felidézték a békákat Egyiptom országára.
4. vers
Erre Fáraó hivatta Mózest és Áront és szólott hozzájuk: Könyörögjetek az Örökkévalóhoz, hogy távolítsa el a békákat rólam és népemről és akkor el fogom bocsátani a népet, hogy áldozzanak az Örökkévalónak.
5. vers
És szólt Mózes Fáraóhoz: Legyen meg ez a fennhéjázásod fölöttem! Mikorra könyörögjek számodra, szolgáidnak és népednek javára, hogy kipusztuljanak rólad és házaidról a békák és csak a folyamban maradjanak?
6. vers
És felelt Fáraó: Holnapra! És szólt Mózes: Szavaid szerint legyen, hogy megtudd, nincs senki hasonló a mi Örökkévaló Istenünkhöz!
7. vers
És el fognak távozni a békák rólad, házaidból és szolgáidtól és népedtől, csak a folyamban maradnak.
8. vers
És elment Mózes és Áron Fáraótól és fölkiáltott Mózes az Örökkévalóhoz a békák miatt, amelyeket Fáraóra hozott.
9. vers
És az Örökkévaló Mózes szava szerint cselekedett és kipusztultak a békák a házakból, az udvarokról és a rétekről.
10. vers
És összegyüjtötték őket halmokba és bűzlött az ország.
11. vers
Mikor pedig látta Fáraó, hogy megkönnyebbülés állott be, megkeményítette szívét és nem hallgatott reájuk; amint az Örökkévaló megmondotta.
12. vers
És szólott az Örökkévaló Mózeshez, mondd meg Áronnak: Nyujtsd ki botodat és sujtsd meg a föld porát és változzék férgekké egész Egyiptom országában.
13. vers
És így cselekedtek és kinyujtotta Áron karját botjával és megsujtotta a föld porát és lett féreg emberen és állaton: a föld minden porából féreg lett egész Egyiptom országában.
14. vers
És hasonlókép cselekedtek az írástudók bűvészetükkel, hogy előhozzák a férgeket, de nem bírták; azonban a féreg már rajta volt emberen és állaton.
15. vers
És szólottak az írástudók Fáraóhoz: Isten ujja ez! De Fáraó szíve megkeményedett és nem hallgatott rájuk, amint megmondta az Örökkévaló.
16. vers
És szólt az Örökkévaló Mózesnek: Kelj fel kora reggel és állj meg Fáraó előtt, amikor kijön a víz mellé és mondd meg néki: Így szól az Örökkévaló; bocsásd szabadon népemet, hogy szolgáljanak engem.
17. vers
Mert ha nem bocsátod szabadon népemet, íme, én rád szabadítom és szolgáidra és népedre és házaidra a gyülevész rovarokat és megtelnek Egyiptom házai a gyülevész rovarokkal és a föld is, amelyen élnek.
18. vers
És különválasztom azon a napon Gósen földjét, amelyen népem él, hogy ne legyen rajta gyülevész rovar és megtudod: Én vagyok az Örökkévaló e föld közepén.
19. vers
És védelmet teszek népem és néped közé és holnap teljesül e jel.
20. vers
És így cselekedett az Örökkévaló és behatolt a temérdek gyülevész rovar Fáraó házába és szolgái házába és Egyiptom egész országába és pusztult az ország a gyülevész rovar miatt.
21. vers
És hivatta Fáraó Mózest és Áront és mondta: Menjetek, áldozzatok a ti Isteneteknek az ország belsejében.
22. vers
És felelt Mózes: Nem helyes így cselekedni, mert mi Egyiptom bálványait áldozzuk az Örökkévalónak, a mi Istenünknek; íme, ha mi áldozzuk Egyiptom bálványait szemük láttára, vajjon nem fognak-e bennünket megkövezni?
23. vers
Háromnapi járóútat akarunk menni a sivatagban és áldozni fogunk Örökkévaló Istenünknek, amint meghagyja nékünk.
24. vers
És szólt Fáraó: Én elbocsátalak titeket és áldozzatok az Örökkévaló Isteneteknek a sivatagban, csak ne menjetek nagyon messzire; imádkozzatok értem!
25. vers
És szólt Mózes: Íme én eltávozom tőled és könyörögni fogok az Örökkévalóhoz, hogy elvonuljon a gyülevész rovar Fáraóról, szolgáiról és népéről holnap; csak ne űzzön játékot többé Fáraó, nem bocsátva el a népet, hogy áldozzon az Örökkévalónak.
26. vers
És eltávozott Mózes Fáraó elől és könyörgött az Örökkévalóhoz.
27. vers
És az Örökkévaló Mózes szava szerint cselekedett és eltávolította a gyülevész rovarokat Fáraóról, szolgáiról és népéről; nem maradt egy sem.
28. vers
És megkeményítette Fáraó az ő szívét ez alkalommal is és nem bocsátotta el a népet.
Könyvek
