7. fejezet
És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Nézd, íme Isten helyébe tettelek Fáraó számára és Áron, a te testvéred lesz a te prófétád.
Te add elő mindazt, amit meghagyok neked, Áron, a te testvéred pedig beszéljen Fáraóhoz, hogy bocsássa szabadon Izráel fiait országából.
Én pedig keménnyé teszem Fáraó szívét és megsokasítom jeleimet és csodáimat Egyiptom országában.
És meg fogja tudni Egyiptom, hogy én vagyok az Örökkévaló, amikor kinyujtom kezemet Egyiptomra és kivezetem Izráel fiait közülük.
És így tett Mózes és Áron; amint az Örökkévaló megparancsolta nékik, akként cselekedtek.
És Mózes nyolcvan éves volt, Áron meg nyolcvanhárom éves, midőn szólottak Fáraóhoz.
És szólt az Örökkévaló Mózeshez és Áronhoz, mondván:
Ha így szólna hozzátok Fáraó: „Mutassatok magatok mellett csodajelet”, akkor szólj Áronhoz; vedd botodat és dobd Fáraó elé, változzék kígyóvá.
És ment Mózes és Áron Fáraó elé és akként cselekedtek, amint meghagyta az Örökkévaló és Áron ledobta botját Fáraó elé és szolgái elé és a bot kígyóvá változott.
Erre előhivatta Fáraó a bölcseket és varázslókat és ők is, Egyiptom írástudói hasonlóképpen cselekedtek az ő titkos bűvészetükkel.
Mindegyik ledobta botját és azok kigyókká változtak, de Áron botja elnyelte az övéiket.
És megkeményedett Fáraó szíve és nem hallgatott reájuk, amint előre megmondta az Örökkévaló.
És szólt az Örökkévaló Mózeshez: konok Fáraónak a szíve, nem akarja elbocsátani a népet.
Menj Fáraóhoz reggel, midőn lemegy a vízhez, te állj meg vele szemben a folyam szélén és a botot, amely kígyóvá változott, vedd kezedbe.
És szólj hozzá: az Örökkévaló, a héberek Istene küldött tehozzád, mondván, bocsásd szabadon népemet, hogy szolgáljanak engem a sivatagban, és íme, te nem hallgattál erre mindeddig!
Így szól az Örökkévaló: Erről fogod megtudni, hogy én vagyok az Örökkévaló; íme én lesujtok a bottal, amely kezemben van, a vízre, amely a folyamban van és az vérré változik.
És a hal, amely a folyamban van, elpusztul és bűzössé válik a folyam és irtóznak az egyiptomiak, hogy vizet igyanak a folyamból.
És szólott az Örökkévaló Mózesnek: Mondd Áronnak: Vedd botodat és nyujtsd ki kezedet Egyiptom vizei fölé, folyóik, folyamaik, tavaik és összes vízmedencéik fölé és változzanak vérré és vér legyen Egyiptom egész országában, még a fákon és a köveken is.
És így cselekedtek Mózes és Áron, amint meghagyta az Örökkévaló; és ő fölemelte botját és megsujtotta a vizet, amely a folyamban volt, Fáraónak és szolgáinak szeme előtt és mind a víz, ami a folyamban volt, vérré változott.
És a hal, amely a folyamban volt, elpusztult és bűzössé vált a folyam és az egyiptomiak nem ihattak vizet a folyamból és vér volt Egyiptom egész országában.
És hasonlókép cselekedtek Egyiptom írástudói titkos bűvészetükkel, mire megkeményedett Fáraó szíve és nem hallgatott reájuk, amint megmondta az Örökkévaló.
És megfordult Fáraó és bement házába és nem vetett ügyet szívében erre sem.
És egész Egyiptom ásott a folyam környékén ivóvíz után, mert nem tudtak inni a folyam vizéből.
És eltelt hét nap azután, hogy megverte az Örökkévaló a folyamot.
És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Menj be a Fáraóhoz és mondd meg néki; így szól az Örökkévaló: Bocsásd szabadon az én népemet, hogy szolgáljanak engem!
Ha pedig vonakodol elbocsátani, akkor én megverem egész határodat békákkal.
És nyüzsögni fog a folyam békáktól és feljönnek és behatolnak házadba és hálókamrádba és ágyadra és szolgáid házába és néped közé és sütőkemencéidbe és dagasztó-teknőidbe.
És tereád és népedre és összes szolgáidra feljönnek a békák.
Azonban Fáraó nem fog rátok hallgatni és én kezemet bocsátom Egyiptomra és kivezetem seregeimet, az én népemet, Izráel gyermekeit Egyiptom országából nagy ítéletekkel.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40