Exodus
15. fejezet
1. vers
Akkor énekelte Mózes Izráel fiaival ezt a dalt az Örökkévalónak és szóltak, mondván: Hadd énekeljek az Örökkévalónak, mivel oly fönségesen fönséges ő, ki a lovat és lovasát a tengerbe temette.
2. vers
Az Örökkévaló az én erőm és én énekem és ő volt az én segítségem; ez az én Istenem, akit dicsőítek, atyám Istene, hadd magasztalom őt!
3. vers
Az Örökkévaló a háború ura, Örökkévaló az ő neve!
4. vers
Fáraó hadiszekereit és seregét a tengerbe döntötte, harcosainak színe-java a Sástengerbe fulladt.
5. vers
A hullámok elborították őket, leszálltak a mélységekbe, mint a kő.
6. vers
A te jobbkarod, ó Örökkévaló, fönséges az erőben, a te jobbkarod, ó Örökkévaló, darabokra zúzza az ellenséget.
7. vers
A te fönséged nagyságában ledöntöd az ellened támadókat, szabadon engeded haragodat és elemészti őket, mint a polyvát.
8. vers
Indulatod viharától felduzzadnak a vizek, megállanak, mint a gát, az ömlő hullámok, megdermednek a forgatagok a tenger szívében.
9. vers
Így szól az ellenség: Űzőbe veszem őket, utólérem, zsákmányt osztok, betelik rajtuk a lelkem, kirántom kardomat és megsemmisíti őket karom.
10. vers
Te azonban fuvallatoddal leheltél és elborította őket a tengerár, elsüllyedtek, mint az ólom a rengeteg vizekben.
11. vers
Ki olyan, mint te, a hatalmasok között, ó Örökkévaló? Ki hozzád fogható, szentségben magasztos, dicsőségben félelmetes, csodaművelő?
12. vers
Kinyujtottad jobbodat, elnyelte őket a föld.
13. vers
Vezérelted kegyelmeddel ezt a népet, amelyet megváltottál; hatalmaddal terelted szentséged hajléka felé.
14. vers
Hallották a népek és megrendülnek, remegés fogja el Peleset lakóit.
15. vers
Akkor megriadtak Edóm törzsfői, Móáb hatalmasait iszonyat ragadja meg, elcsüggednek Kánaán minden lakosai.
16. vers
Rájuk szakad rettegés és félelem, karod hatalma alatt elnémulnak, mint a kő, míg átvonul a te néped, ó Örökkévaló, míg átvonul ez a nép, amelyet magadnak szereztél.
17. vers
Elviszed őket és elhelyezed őket örök birtokod hegyén, székhelyedre, melyet hajlékodul alkottál, ó Örökkévaló, a szentélybe Uram, amelyet emeltek kezeid.
18. vers
Az Örökkévaló uralkodni fog mindörökké!
19. vers
Mert Fáraó lovassága, szekérhadával és lovasaival behatolt a tengerbe és az Örökkévaló visszaterelte rájuk a tenger vizét, de Izráel fiai átmentek száraz földön a tenger közepén.
20. vers
És kezébe vette Mirjám, a prófétanő, Áron nőtestvére a dobot és kimentek utána mind a nők dobokkal és körtáncokkal.
21. vers
És dalba kezdett előttük Mirjám: Énekeljetek az Örökkévalónak, mert fönségesen fönséges ő, a lovat és lovasát a tenger mélyébe döntötte!
22. vers
És útnak indította Mózes Izráelt a Sástengertől és elmentek Súr sivatagja felé és meneteltek három napon át a sivatagban és nem találtak vizet.
23. vers
Majd elérkeztek Márába, de nem ihattak vizet Márában, mert keserű volt, ezért is nevezték a helyet Márának [Keserű].
24. vers
És zúgolódott a nép Mózes ellen, mondván: mit igyunk?
25. vers
És fölkiáltott ő az Örökkévalóhoz és az Örökkévaló mutatott neki egy fát és azt a vízbe dobta és édessé vált a víz; ott adott számára törvényt és rendelkezést és ugyanott próbára tette őket.
26. vers
És szólott: Ha hallgatva hallgatsz Örökkévaló Istened hangjára és azt cselekszed, ami egyenes az ő szemei előtt és figyelsz parancsolataira és megőrzöd törvényeit mind, nem hozom reád a sok betegséget, melyekkel az egyiptomiakat sujtottam, mert én, az Örökkévaló vagyok a te gyógyítód.
27. vers
És elérkeztek Élimbe, és ott volt tizenkét forrás és hetven pálma és ott tábort ütöttek a víz mellett.
Könyvek
