Exodus
4. fejezet
1. vers
És szót emelt Mózes és mondta: De ők nem fognak hinni nekem és nem fognak hallgatni hangomra, hanem azt fogják mondani: Nem jelent meg néked az Örökkévaló!
2. vers
És szólt hozzá az Örökkévaló: Mi ez a kezedben? És felelt: Pásztorbot.
3. vers
És szólt Isten: Dobd a földre. Erre a földre dobta és kígyóvá változott és Mózes menekült előle.
4. vers
És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Nyujtsd ki kezedet és ragadd meg farkát, és ő kinyujtotta kezét és megragadta és újra bottá változott kezében.
5. vers
Azért, hogy higgyék el, hogy megjelent néked az Örökkévaló, őseik Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene!
6. vers
És szólt újra az Örökkévaló hozzá: Rejtsd kezedet kebledbe! – És kezét keblébe rejtette és mikor kihúzta onnan, íme keze poklossággal volt belepve, fehér volt, mint a hó.
7. vers
És szólt: Tedd vissza kezedet kebledbe! – És visszatette kezét keblébe és kihúzta és íme ismét olyanná lett, mint a teste.
8. vers
És úgy lészen, ha nem hisznek neked és nem hallgatnak az első jel hangjára, majd hisznek az utóbbi jel hangjára.
9. vers
De ha nem hinnének e két jelnek sem és nem hallgatnának hangodra, akkor végy a folyam vizéből és öntsd a szárazföldre és a víz, amelyet a folyamból veszel, vérré változik a száraz földön.
10. vers
És szólt Mózes az Örökkévalóhoz: Kérlek, Uram, nem vagyok én a szónak embere, sem tegnap, sem tegnapelőtt, sem amióta először szóltál szolgádnak, hanem nehézajkú és nehézbeszédű vagyok én.
11. vers
És szólt hozzá az Örökkévaló: Ki az, aki szájat alkotott az embernek avagy ki teheti némává, vagy süketté, látóvá vagy pedig világtalanná? Nemde én, az Örökkévaló?
12. vers
Most tehát menj és én a te szájaddal leszek és tanítalak arra, hogy mit beszélj!
13. vers
És felelt Mózes: Kérlek, Uram, küldj üzenetet bárki mással, akit küldeni akarsz!
14. vers
És föllobbant az Örökkévaló haragja Mózes ellen és szólt: Hiszen ott van Áron, a te Testvéred, a lévita? Tudom, hogy ő jól tud beszélni. Ő máris elébed indul és midőn meglát téged, örvendeni fog szívében.
15. vers
Beszélj őhozzá és helyezd a szavakat szájába, én a te száddal leszek és az övével és tanítalak benneteket, hogy mit műveljetek.
16. vers
És szóljon ő helyetted a néphez és ő legyen neked a szájad helyett, te pedig légy neki Isten helyében.
17. vers
Ezt a pásztorbotot pedig vedd a kezedbe, amellyel művelni fogod a csodajeleket.
18. vers
És ment Mózes és visszatért apósához, Jeterhez és szólott hozzá: Hadd menjek, kérlek, hadd térjek vissza testvéreimhez, akik Egyiptomban vannak, hadd lássam, élnek-e még? És szólt Jitró Mózeshez: Menj békével!
19. vers
És szólt az Örökkévaló Mózeshez Midjánban: Menj, térj vissza Egyiptomba, mert meghaltak azok az emberek mind, akik életedre törtek.
20. vers
És vette Mózes feleségét és fiait és szamárhátra ültette őket és visszatért Egyiptom országába és kezébe vette Mózes Istennek botját.
21. vers
És szólt az Örökkévaló Mózeshez? Amidőn mégy, hogy visszatérj Egyiptomba, nézd, hogy végrehajtsad Fáraó előtt mindama csodákat, amelyeket kezedbe tettem; de én megkeményítem az ő szívét és nem fogja elbocsátani a népet.
22. vers
És akkor mondd meg Fáraónak, így szólt az Örökkévaló: Izráel az én elsőszülött fiam.
23. vers
És én megmondtam neked, bocsásd szabadon fiamat, hogy szolgáljon engem; te pedig vonakodtál szabadon bocsátani őt, ezért íme én megölöm a te elsőszülött fiadat!…
24. vers
Ezután történt útközben, a szállóhelyen, Istennek küldötte elérte őt és meg akarta ölni.
25. vers
De Cippóra éles kovakövet vett elő és körülmetélte fiát és megérintve őt lábainál, szólott: véren szerzett jegyesem vagy nékem!
26. vers
És midőn megszűnt a veszély, mondta: A körülmetélés vérén szerzett jegyesem ő nekem!
27. vers
És szólt az Örökkévaló Áronhoz: Menj Mózes elébe a sivatagba; és Áron ment és találkozott vele Isten hegyénél és megcsókolta.
28. vers
És Mózes közölte Áronnal az Örökkévalónak minden szavát, amellyel őt küldte és a jeleket mind, amelyek felől parancsot adott neki.
29. vers
És mentek Mózes és Áron és összegyüjtötték Izráel gyermekeinek összes véneit.
30. vers
És előadta Áron mindazokat a szavakat, amelyeket az Örökkévaló Mózesnek mondott és elvégezte mind a csodajeleket a nép szeme előtt.
31. vers
És a nép hitt; és midőn hallották, hogy az Örökkévaló megemlékezett Izráel fiairól és látta az ő szenvedésüket, meghajoltak és a földre borultak…
Könyvek
