Exodus

22. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Ha betörésnél tetten érik a tolvajt és megütik úgy, hogy meghal, nincs miatta vérbűn.


2. vers

De ha feljött már a nap, vérbűn van miatta; de fizetni tartozik a tettes a kárért és ha nincs semmije, adassék el tolvajlása fejében.


3. vers

Ha kezében találják a lopott dolgot, ökröt, szamarat vagy bárányt élő állapotban, kétszeresen fizessen.


4. vers

Hogyha valaki lelegelteti a mezőt vagy szőllőkertet, vagyis szabadjára bocsátja legelő jószágát és másnak a mezején legeltet, kártérítést fizessen mezejének legjavából és szőllőjének legjavából.


5. vers

Ha tűz támad és tövisbozótba kap és azután felemészt egy asztagot, lábon álló termést vagy rétet, kártérítést fizessen az, aki meggyujtotta a tüzet.


6. vers

Ha valaki őrizetbe ad felebarátjához pénzt vagy edényeket és ellopták annak a férfiúnak a házából, ha megtalálják a tolvajt, az fizessen kétszereset.


7. vers

Ha pedig nem találják meg a tolvajt, akkor lépjen a ház gazdája a bíró elé, hogy nem nyujtotta ki kezét felebarátjának tulajdona után.


8. vers

Minden hűtlenségi ügyben, akár ökörről, akár szamárról, juhról vagy ruházatról van szó, akár elveszett tárgyról, amelyről kijelenti, hogy ez az, a bíró elé kerüljön kettejük ügye; akit elítél a bíró, kétszereset fizessen felebarátjának.


9. vers

Hogyha valaki felebarátjához szamarat, vagy ökröt vagy juhot vagy bármilyen barmot ad megőrzésre és az elpusztult vagy megsérült, vagy elhajtották és nincs senki, aki látta az esetet,


10. vers

az Örökkévalóra tett eskü legyen kettejük között, hogy nem nyujtotta ki kezét felebarátja tulajdonára és annak gazdája fogadja ezt el és ne legyen kártérítés.


11. vers

De ha ellopták tőle, akkor fizessen a tulajdonosnak.


12. vers

Ha vadállat tépte szét, mutassa be bizonyításra; a széttépetért ne fizessen.


13. vers

És ha kölcsönkér valaki felebarátjától és az állat megsérül vagy elhull, midőn gazdája nincs vele, a kölcsönvevő fizesse meg a kárt.


14. vers

Ha a gazdája vele van, nem tartozik fizetni; ha bérben van, ki van egyenlítve bérdíjával.


15. vers

Ha egy férfi elcsábít egy hajadont, aki még nincs eljegyezve és él vele, mátkabérrel tartozik azt feleségül venni.


16. vers

Ha azonban leány atyja vonakodik hozzáadni, ezüstöt mérjen le a hajadonok mátkabére szerint.


17. vers

Varázslónőt ne hagyj élni.


18. vers

Aki barommal hál, halállal haljon.


19. vers

Aki akármilyen istennek áldoz az Örökkévalón kívül, irtassék ki.


20. vers

Idegent ne gyötörj és ne zaklass, mert idegenek voltatok Egyiptom országában.


21. vers

Özvegyet és árvát ne sanyargass.


22. vers

Ha sanyargatod őt, bizony, midőn fölkiált hozzám, meghallgatom kiáltását.


23. vers

És fellángol haragom és elpusztítalak karddal titeket és feleségeitek özvegyek lesznek és gyermekeitek árvák.


24. vers

Midőn pénzt adsz kölcsön az én népem közül valakinek, aki szegény, ne légy vele szemben mint hitelező, ne terheld őt kamattal.


25. vers

Ha zálogként lefoglalod felebarátod ruháját, mielőtt leszáll a nap, add vissza néki,


26. vers

mert ez az ő egyedüli leple, testének takarója; mibe burkolódzzék fekvőhelyén? És lesz, hogy midőn fölkiált hozzám, én meghallgatom, mert én könyörületes vagyok.


27. vers

Bírót ne szidalmazz és népedben fejedelmet ne átkozz!


28. vers

Gazdag aratásod és szőllőszüreted áldozatát ne halaszd; fiaid elsőszülöttjét szenteld nékem.


29. vers

Így cselekedj barmoddal, juhoddal; hét napig legyen anyjával, a nyolcadik napon szenteld nékem.


30. vers

És szent emberek legyetek nekem; és a mezőn talált szétmarcangolt húst ne egyétek, az ebnek vessétek oda!

Fejezetek:


Könyvek