Exodus

20. fejezet


Fejezetek:


1. vers

És kihirdette Isten ezeket az igéket következőképpen:


2. vers

Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, aki kivezettelek Egyiptom országából, a szolgaság házából.


3. vers

Ne legyenek neked idegen isteneid színem előtt.


4. vers

Ne készíts magadnak faragott képet vagy bármely alakot arról, ami az égben fönt, a földön alant és a vízben a föld alatt van.


5. vers

Ne borulj le előttük és ne szolgáld őket, mert én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, a féltve őrködő Isten, aki megemlékszik az atyák bűnéről a fiakon harmadiziglen és negyediziglen azokon, akik engem gyűlölnek.


6. vers

És kegyelmet gyakorlok ezrediziglen azokon, akik engem szeretnek és parancsolataimat megtartják.


7. vers

Ne vedd az Örökkévalónak, a te Istenednek Nevét álságra, mert nem hagyja büntetlenül az Örökkévaló azt, aki álságra veszi az ő Nevét.


8. vers

Emlékezzél meg a szombat napjáról, hogy megszenteljed.


9. vers

Hat napon át dolgozzál és végezd el minden munkádat.


10. vers

A hetedik nap azonban szombat az Örökkévalónak, a te Istenednek; ne végezz semmi munkát, sem te, sem fiad, sem leányod, sem szolgád, sem szolgálónőd, sem barmod, sem az idegen, aki kapuidon belül van.


11. vers

Mert hat napon alkotta az Örökkévaló az eget és a földet, a tengert és mind ami benne van és megpihent a hetedik napon; azért áldotta meg az Örökkévaló a szombat napját és megszentelte azt.


12. vers

Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú életű légy a földön, melyet az Örökkévaló, a te Istened neked ad.


13. vers

Ne ölj. Ne légy házasságtörő. Ne lopj. Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúságot.


14. vers

Ne kívánd felebarátod házát. Ne kívánd felebarátod feleségét, szolgáját, szolgálónőjét, sem ökrét, sem szamarát, semmit, ami felebarátodé!


15. vers

És mind a nép látta a mennydörgést és a villanó lángokat, a harsona hangját és a füstölgő hegyet. És látta a nép és megrendült és megállott a távolban.


16. vers

És szólottak Mózeshez: Beszélj hozzánk te és meg fogjuk hallgatni; és ne szóljon hozzánk Isten, nehogy meghaljunk.


17. vers

És szólott Mózes a néphez: Ne féljetek, mert azért jött Isten, hogy próbára tegyen titeket és hogy az Ő félelme legyen arcotokon és ne vétkezzetek.


18. vers

És megállott a nép távolabb és Mózes odalépett a felleghez, ahol Isten volt.


19. vers

És szólott az Örökkévaló Mózeshez: Így beszélj Izráel fiaihoz: Ti láttátok, hogy az égből szólottam hozzátok.


20. vers

Ne készítsetek mellettem ezüstisteneket és aranyisteneket ne készítsetek magatoknak.


21. vers

Földből oltárt készíts nekem, azon áldozd égő- és békeáldozataidat, juhodat és szarvasmarhádat; mindazokon a helyeken, ahol nevemet említeni engedem, eljövök hozzád és megáldalak.


22. vers

Ha pedig kőoltárt készítesz nekem, ne építsd faragott kövekből, mert kardodat emelted reá és ezzel megszentségtelenítetted azt.


23. vers

És ne menj fel lépcsőkön oltáromra, nehogy pőreséged fel legyen fedve rajta.

Fejezetek:


Könyvek