Exodus
capítulo 9
verso 1
És szólott az Örökkévaló Mózeshez: Menj be Fáraóhoz és szólt hozzá: Így szól az Örökkévaló, a héberek Istene, bocsásd szabadon népemet, hogy szolgáljanak engem!
verso 2
Mert ha tovább vonakodol őket szabadonbocsátani és még mindig hatalmadban tartod őket,
verso 3
íme, az Örökkévaló keze nehezedik a te jószágodra, mely a mezőn van, a lovakra, a szamarakra, a tevékre, a szarvasmarhákra és a juhokra nagyon súlyos dögvészben.
verso 4
És megkülönböztetést tesz az Örökkévaló Izráel jószága és Egyiptom jószága között és nem pusztul el semmi mindabból, ami Izráel fiaié.
verso 5
És határnapot tűzött ki az Örökkévaló, mondván, holnap viszi végbe az Örökkévaló ezt a dolgot az országban.
verso 6
És megcselekedte az Örökkévaló ezt a dolgot másodnapra és elpusztult Egyiptom minden jószága és Izráel fiainak jószágából nem hullott el egy sem.
verso 7
És elküldött Fáraó és íme, Izráel jószágából nem pusztult el még csak egy sem, de Fáraó szíve ismét makacs lett és nem bocsátotta szabadon a népet.
verso 8
És szólt az Örökkévaló Mózeshez és Áronhoz: Vegyetek teli marokkal kormot a tűzhelyről és szórja azt Mózes az ég felé Fáraó szeme előtt.
verso 9
És váljék porfelhővé egész Egyiptom országa fölött és legyen az emberen és állaton fakadó hólyagos fekéllyé Egyiptom egész országában.
verso 10
És vették a tűzhely kormát és megállottak Fáraó előtt és Mózes felszórta azt az ég felé és lett fakadó hólyagos fekéllyé emberen, állaton.
verso 11
És nem tudtak az írástudók helytállani Mózes előtt a fekély miatt, mert fekély volt az írástudókon és egész Egyiptomon.
verso 12
És az Örökkévaló megkeményítette Fáraó szívét és nem hallgatott rájuk, amint megmondta az Örökkévaló Mózesnek.
verso 13
És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Kelj fel korán, kora virradatkor és állj meg Fáraó előtt és mondd meg néki, így szól az Örökkévaló, a héberek Istene: Bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak engem!
verso 14
Mert most minden sujtó csapásomat szívedre küldöm és szolgáidra és népedre, hogy megismerd: nincs hozzám fogható hatalom az egész földön.
verso 15
Bizonnyal, ha most kinyujtanám karomat és sujtanálak téged és népedet halálvésszel, kipusztulnál a földről.
verso 16
Azonban megtartottalak azért, hogy megmutassam neked hatalmamat és hogy hangoztassák Nevemet az egész földön.
verso 17
Még mindig zsarnokoskodol népem fölött, és nem bocsátod el őket!
verso 18
Azért, íme, hullatok holnap ilyen időtájban igen nehéz jégesőt, amilyen nem volt Egyiptomban alapításának napja óta mostanig.
verso 19
Azért küldj ki most embereket és tereltesd be jószágodat és mindazt, amid van a mezőn; minden ember és állat, amit a mezőn találnak és nem vitték be a házba, azokra leszakad a jégeső és elpusztulnak.
verso 20
Aki félte az Örökkévaló szavát Fáraó szolgái közül, az beterelte gyorsan szolgáit és jószágát a házakba.
verso 21
Aki pedig nem vetett ügyet szívében az Örökkévaló szavára, az künn hagyta szolgáit és jószágát a mezőn.
verso 22
És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Nyujtsd ki karodat az ég felé és támadjon jégeső Egyiptom egész országában emberre és állatra és a mező minden füvére Egyiptom országában.
verso 23
És kinyujtotta Mózes botját az ég felé és az Örökkévaló adott mennydörgést és jégesőt és tűz cikázott a földre és hullatott az Örökkévaló jégesőt Egyiptom országára.
verso 24
És volt jégeső és villanó tűz a jégesőben, fölötte súlyos, amilyen még nem volt Egyiptom egész országában, mióta nemzetté lett.
verso 25
És elvert a jégeső Egyiptom országában mindent, ami a mezőn volt, embert és állatot és a mező minden füvét sujtotta a jég és a mező minden fáját összetörte.
verso 26
Csak Gósen földjén, ahol Izráel fiai voltak, nem volt jégeső.
verso 27
És elküldött Fáraó és hivatta Mózest és Áront és mondta nékik: Én most vétkeztem, az Örökkévaló igaz, én és népem pedig bűnösök vagyunk.
verso 28
Könyörögjetek az Örökkévalóhoz, legyen már elég Istennek mennydörgéséből és a jégesőből és én el foglak bocsátani titeket és nem fogok többé itten késlekedni.
verso 29
És mondta neki Mózes: Midőn kimegyek a városból, kiterjesztem kezemet az Örökkévaló felé; a mennydörgések meg fognak szünni és nem lesz tovább jégeső, hogy megtudd: az Örökkévalóé a föld!
verso 30
Te pedig és szolgáid – jól tudom – még mindig nem féltek az Örökkévaló Istentől.
verso 31
És a len és az árpa letört a jégveréstől, mert az árpa kalászban, a len pedig bimbózásban állt.
verso 32
De a búzát és a tönkölyt azért nem verte el a jégeső, mert későn érők.
verso 33
És eltávozott Mózes Fáraó mellől a városból és kiterjesztette kezét az Örökkévaló felé és megszüntek a mennydörgések és a jégeső és a záporeső nem szakadt többé a földre.
verso 34
És látta Fáraó, hogy elállt az eső és a jég és a mennydörgés és tovább vétkezett s megkeményítette szívét ő is, szolgái is.
verso 35
És dacos volt Fáraó szíve és nem bocsátotta el Izráel gyermekeit, amint hirdette az Örökkévaló Mózes által.
Libros
