Exodus
capítulo 12
verso 1
És szólt az Örökkévaló Mózeshez és Áronhoz Egyiptom országában, mondván:
verso 2
Ez a hónap legyen számotokra a hónapok kezdete, első legyen nektek az év hónapjai között.
verso 3
Szóljatok Izráel egész gyülekezetéhez, mondván: E hó tizedik napján vegyen magához minden férfi egy bárányt családi házak szerint, minden házra egy bárányt.
verso 4
Ha azonban kevesebb a ház lakossága annál, semhogy egy bárány kellene, akkor ő és szomszédja, aki közel van házához, vegyen egy bárányt a lelkek száma szerint, minden egyesnek táplálékához mérten ejtsetek számítást a bárány felől.
verso 5
Hibátlan, ép bárány, egyéves hím legyen az számotokra; akár a juhok, akár a kecskék közül vehetitek.
verso 6
És őrizzétek azt a hónap tizennegyedik napjáig, akkor vágja le Izráel egész gyülekezete esti szürkület idején.
verso 7
És vegyenek a vérből és tegyenek belőle a két ajtófélfára és a szemöldökfára azokon a házakon, ahol elfogyasztják.
verso 8
És egyék a húst azon az estén tűzön sütve; kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel egyék.
verso 9
Ne egyetek belőle nyersen vagy vízben főzve, hanem tűzön sütve egészben fejével, lábszáraival és belső részeivel.
verso 10
És ne hagyjatok meg belőle semmit reggelig; ami pedig megmaradna belőle reggelig, tűzön hamvasszátok el.
verso 11
És ily módon egyétek azt: Derekatok fölövezve, saruitok lábatokon és vándorbototok kezetekben és egyétek azt sietve: Az Örökkévaló elkerülési ünnepe az.
verso 12
És én bejárom Egyiptom országát ez éjszaka és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom országában, embert és állatot és Egyiptom minden bálványán ítéletet teszek, én az Örökkévaló.
verso 13
És legyen a vér számotokra jel a házakon, ahol ti vagytok és látva a vért, elkerüllek benneteket és nem lesz a sujtó csapás pusztító közöttetek, amidőn megverem Egyiptom országát.
verso 14
És legyen ez a nap számotokra emlékezetül és ünnepeljétek azt, mint az Örökkévalónak szentelt ünnepet, nemzedékeiteken át, örök törvényként ünnepeljétek azt.
verso 15
Hét napon át kovásztalan kenyeret egyetek, de már az első napra takarítsatok ki minden kovászt házatokból, mert bárki kovászosat eszik az első naptól a hetedik napig, legyen kiirtva az a lélek Izráelből.
verso 16
És az első napon szent gyülekezet legyen számotokra és a hetedik napon is szent gyülekezet, semmiféle munkát ne végezzetek azokon a napokon, csak ami élelem szükséges minden embernek, egyedül az készüljön számotokra.
verso 17
És tartsátok meg a kovásztalan kenyér ünnepét, mert ezen a napon vezéreltem ki seregeiteket Egyiptom országából és tartsátok meg ezt a napot nemzedékeiteken át örök törvényül.
verso 18
Az első hónapban a hónap tizennegyedik napjának estéjétől egyetek kovásztalan kenyeret a hónap huszonegyedik napjáig, napestig.
verso 19
Hét napon át kovász ne legyen található házaitokban, mert aki kovászosat eszik, legyen kiirtva az a lélek Izráel gyülekezetéből, akár idegen, akár honos az országban.
verso 20
Semminemű kovászosat ne egyetek, minden lakóhelyeteken kovásztalan kenyeret egyetek.
verso 21
És összehívta Mózes Izráel összes véneit és szólott hozzájuk: Vezessetek elő és vegyetek magatoknak juhokat családjaitok szerint és vágjátok le a Peszach áldozatát.
verso 22
És szerezzetek magatoknak izsópköteget és mártsátok a vérbe, mely az edényben van és érintsétek meg a szemöldökfát és a két ajtófélfát az edényben levő vérrel; közületek pedig ne menjen ki senki háza ajtajából, míg föl nem virrad a reggel.
verso 23
És átvonul az Örökkévaló, hogy sujtsa Egyiptomot és ha látja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélfán, elkerüli az Örökkévaló az ajtót és nem engedi a pusztítót bemenni házaitokba, hogy titeket sujtson.
verso 24
És őrizzétek meg ezt a dolgot törvényül neked és fiaidnak mindörökké.
verso 25
És történni fog, midőn bementek abba az országba, amelyet az Örökkévaló nektek ad, amint hirdette, akkor tartsátok meg ezt a szolgálatot.
verso 26
És ha majdan szólni fognak hozzátok fiaitok: Mit jelent ez a szolgálat számotokra?
verso 27
Feleljetek nekik: Peszach áldozat ez az Örökkévalónak, aki elkerülte Izráel fiainak házait Egyiptomban, midőn sujtotta Egyiptomot, a mi házainkat pedig megmentette. És a nép meghajolt és leborult.
verso 28
És mentek és megtették Izráel fiai; amint az Örökkévaló meghagyta Mózesnek és Áronnak, úgy cselekedtek.
verso 29
És történt éjfélkor, az Örökkévaló sujtotta mind az elsőszülötteket Egyiptom országában, a trónján ülő Fáraó elsőszülöttjétől a fogolynak elsőszülöttjéig, aki a börtönveremben volt és minden állat elsőszülöttjét is.
verso 30
És fölkelt Fáraó azon éjjel, ő maga és összes szolgái és egész Egyiptom és lett nagy jajkiáltás Egyiptomban, mert nem volt ház, ahol nem lett volna halott.
verso 31
És hivatta Mózest és Áront éjnek idején és szólt: Kerekedjetek föl, távozzatok népem köréből, ti magatok és Izráel gyermekei is és menjetek, szolgáljátok az Örökkévalót, amint mondottátok.
verso 32
Juhaitokat is, szarvasmarháitokat is vigyétek, amint mondottátok és menjetek és áldjatok meg engem is.
verso 33
És sürgették az egyiptomiak a népet, hogy mennél gyorsabban menjenek el az országból, mert azt mondották, mindnyájan meghalunk!
verso 34
És fölszedte a nép tésztáját, mielőtt megkelt volna, sütőteknőit bekötve ruháikba vállaikon.
verso 35
És Izráel fiai cselekedtek Mózes szava szerint és kértek az egyiptomiaktól ezüstedényeket és aranyedényeket és ruhákat.
verso 36
És az Örökkévaló kedvessé tette a népet az egyiptomiak szemében és odaadták nekik, amit kértek és így vettek sarcot Egyiptomon.
verso 37
És vonultak Izráel gyermekei Ráamszésztől Szukkótba, mintegy hatszázezer gyalogos férfiú, a gyermekeken kívül.
verso 38
És nagy gyülevész tömeg is vonult velük és juhnyáj meg szarvasmarha, igen nagy tömege a jószágnak.
verso 39
És megsütötték a tésztát, amelyet kihoztak Egyiptomból, kovásztalan lepényekké, mert nem kelhetett meg, mivel kiűzték őket Egyiptomból és nem késlekedhettek és utieleséget sem készíthettek maguknak.
verso 40
És volt Izráel fiainak tartózkodása, ameddig laktak Egyiptomban, négyszázharminc év.
verso 41
És történt négyszázharminc év elteltével, éppen ezen a napon kivonultak az Örökkévalónak összes seregei Egyiptom országából.
verso 42
Őrködés éjszakája volt ez az Örökkévaló előtt, hogy kivezesse őket Egyiptom országából; ez az éjszaka az, mely az Örökkévalónak van szentelve, amelyet meg kell őrizni Izráel összes gyermekeinek nemzedékeiken át.
verso 43
És szólt az Örökkévaló Mózesnek és Áronnak: Ez a Peszach áldozat törvénye: Senki idegen ne egyék belőle.
verso 44
De mindenkinek pénzen szerzett szolgája, miután körülmetélted őt, ehetik belőle.
verso 45
Zsellér és bérszolga nem ehet belőle.
verso 46
Egy házban fogyasszák el; ne vigyenek ki a húsból a házon kívül és csontot ne törjetek el belőle.
verso 47
Izráel egész gyülekezetének minden tagja tartsa meg azt.
verso 48
És ha tanyázik köztetek idegen és végezni akarja a Peszach áldozatot az Örökkévalónak: minden férfiszemély, aki hozzá tartozik, metéltessék körül s akkor közeledhet, hogy elvégezze és olyanná válik, mint az országban honos; de körülmetéletlen ne egyék belőle.
verso 49
Egy törvény legyen a honos számára és az idegen számára, aki körödben tartózkodik.
verso 50
És cselekedtek Izráel fiai valamennyien úgy, amint meghagyta az Örökkévaló Mózesnek és Áronnak, akként cselekedtek.
verso 51
És azon a napon kivezérelte az Örökkévaló Izráel gyermekeit Egyiptom országából seregeik szerint.
Libros
