Exodus
capítulo 16
verso 1
És tovább vonultak Élimből és elérkezett egész Izráel gyülekezete Szin sivatagához, amely Élim és Szinaj között van, a második hónap tizenötödik napján Egyiptomból való kivonulásuk után.
verso 2
És zúgolódott Izráel egész gyülekezete Mózes és Áron ellen a sivatagban.
verso 3
És szólottak hozzájuk Izráel fiai: Bár meghaltunk volna az Örökkévaló keze által Egyiptom országában, mikor ültünk a húsosfazék mellett, mikor kenyeret ehettünk jóllakásig, mert kihoztatok bennünket ebbe a sivatagba, hogy megöljétek ezt a nagy gyülekezetet éhhalállal.
verso 4
És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Íme, én mint esőt hullatok nektek kenyeret az égből és ki fog menni a nép és szedni fog mindennap arra a napra valót, hogy ezzel próbára tegyem, vajjon fog-e járni az én törvényemben vagy nem?
verso 5
És ha jön a hatodik nap, tartsák készletben, amit bevisznek és lesz az kétszerese annak, amit naponta szednek.
verso 6
És szólott Mózes és Áron Izráel fiaihoz: Este meg fogjátok tudni, hogy az Örökkévaló vezetett ki benneteket Egyiptom országából.
verso 7
És reggel meg fogjátok látni az Örökkévaló dicsőségét, amidőn meghallja zugolódástokat az Örökkévaló ellen, mert mik vagyunk mi, hogy ellenünk zúgolódtok?
verso 8
És megmondta Mózes: Ez lesz majd, ha ad az Örökkévaló nektek este húst, hogy egyétek és reggel kenyeret, hogy jóllakjatok, amikor hallja az Örökkévaló a ti zúgolódástokat, amellyel ti ellene zúgolódtok, mert mik vagyunk mi? – Nem ellenünk van a ti zúgolódástok, hanem az Örökkévaló ellen.
verso 9
És mondta Mózes Áronnak: Szólj Izráel fiainak egész gyülekezetéhez: közeledjetek az Örökkévaló színe elé, mert meghallotta zúgolódástokat!
verso 10
És történt, midőn Áron szólt Izráel egész gyülekezetéhez: megfordultak a sivatag felé és íme az Örökkévaló dicsősége megjelent a borulatban.
verso 11
És szólt az Örökkévaló Mózeshez következőképpen:
verso 12
Hallottam Izráel fiainak zúgolódását; hirdesd nekik, mondván: szürkület idején húst fogtok enni és reggel jóllakhattok kenyérrel, és megtudjátok, hogy én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek!
verso 13
És történt este; fölszálltak a fürjek és elborították a táborhelyet, reggel pedig volt a harmat lerakódása a tábor körül.
verso 14
És fölszállt a harmat lerakódása, íme a sivatag felületén valami finom pikkelyszerű volt, finom mint a zuzmara a földön.
verso 15
És látták azt Izráel fiai és szólott egyik a másikhoz: Mi ez? – mert nem tudták mi az. És mondá nekik Mózes; ez a kenyér, melyet az Örökkévaló adott nektek eledelül.
verso 16
Ez az, amiről Isten meghagyta, szedegessetek belőle, kiki étke szerint, fejenként egy ómerrel, a lelkek száma szerint vigyen mindenki azoknak, akik sátrában vannak.
verso 17
És így cselekedtek Izráel fiai és szedegettek, egyik többet, a másik kevesebbet.
verso 18
És megmérték ómerrel és nem volt többje annak, aki többet szedett és nem volt kevesebbje annak, aki kevesebbet szedett, mindenki annyit szedett, amennyit elfogyaszthat.
verso 19
És szólott hozzájuk Mózes: senki se hagyjon belőle reggelre.
verso 20
De nem hallgattak Mózesre és néhányan meghagytak belőle reggelre és férgessé vált és elbűzhödött; és megneheztelt rájuk Mózes.
verso 21
És azután szedték azt reggelente, minden reggel kiki étke szerint; mikor pedig a nap melegen sütött, elolvadt.
verso 22
És történt a hatodik napon, kétannyi kenyeret szedtek, két ómert egy személyre és eljöttek a gyülekezet fejedelmei mind és elmondták Mózesnek.
verso 23
Ő pedig szólt hozzájuk: ez az, amit meghagyott az Örökkévaló; pihenő ünnep, szentséges szombat lesz holnap az Örökkévalónak; amit megsüttök, süssétek, amit megfőztök, főzzétek, ami fölös pedig megmarad, tegyétek el magatoknak megőrzésre reggelig.
verso 24
És félretették reggelig, amint megparancsolta Mózes és nem romlott el és féreg nem volt rajta.
verso 25
És szólott Mózes: fogyasszátok el ma, mert szombat a mai nap az Örökkévaló tiszteletére; a mai napon nem találhatjátok a mezőn.
verso 26
Hat napon át szedhetitek, de a hetedik nap szombat, azon nem lesz.
verso 27
És történt a hetedik napon, kimentek néhányan szedegetni, de nem találtak.
verso 28
És szólott az Örökkévaló Mózeshez: Meddig vonakodtok megtartani parancsolataimat és tanításaimat?
verso 29
Látjátok, hogy az Örökkévaló adta nektek a szombatot, azért ad ő nektek két napi kenyeret a hatodik napon; maradjon mindenki a maga helyén és ne menjen ki senki helyéről a hetedik napon!
verso 30
És erre pihenést tartott a nép a hetedik napon.
verso 31
És elnevezte azt Izráel háza mannának, és az olyan volt, mint a koriandrum magva, fehér, az íze pedig olyan, mint a mézes lepényé.
verso 32
És szólott Mózes: ez az, amit a Örökkévaló elrendelt:egy teli ómerrel legyen belőle megőrzésre következő nemzedékeitek számára, hogy lássák a kenyeret, amelyet enni adtam nektek a sivatagban, midőn kivezettelek titeket Egyiptom országából.
verso 33
És szólott Mózes Áronhoz: Végy egy üvegedényt és tégy abba egy ómer mannát és helyezd el azt az Örökkévaló előtt megőrzésre késő nemzedékeitek számára.
verso 34
Amint megparancsolta az Örökkévaló Mózesnek, úgy helyezte azt el Áron a bizonyság helye előtt megőrzésre.
verso 35
Izráel gyermekei pedig negyven éven át ették a mannát, amíg elérkeztek a lakott földre; a mannát ették, amíg elérkeztek Kanaán országának határához.
verso 36
Egy ómer pedig az éfának tizedrésze volt.
Libros
