capítulo 4
Az utolsó napokban az Úr házának hegye
szilárdan áll a hegyek fölött,
kiemelkedik a halmok közül,
és népek özönlenek hozzá.
Sok nép megy oda, és azt mondják:
Gyertek, menjünk föl az Úr hegyére,
Jákób Istenének házához,
hogy tanítson minket útjaira,
és az ő ösvényein járhassunk!
Mert Sionból jön a tanítás,
és az Úr beszéde Jeruzsálemből.
És sok nép fölött ítélkezik,
és megfeddi a távoli, erős nemzeteket is.
Kardjaikat kapává kovácsolják,
dárdáikat pedig metszőkésekké.
Nép népre fegyvert nem emel,
hadakozást többé nem tanul.
Mindenki szőlője és fügefája alatt ülhet,
és senki sem rettenti meg őket,
mert a Seregek Urának szája szólt.
Mert ha minden nép
a maga istenének nevében jár is,
mi az Úrnak, Istenünknek nevében járunk
örökkön örökké.
Azon a napon, azt mondja az Úr,
összegyűjtöm a sántákat,
és összeszedem az elszéledteket,
akiket megsanyargattam.
A sántát maradékká,
az elszéledteket pedig erős nemzetté teszem,
és az Úr uralkodik fölöttük a Sion hegyén
mostantól fogva mindörökké.
És te, Sion leányának vára, a nyáj őrtornya!
Eljön hozzád és elérkezik az egykori hatalom,
Jeruzsálem leányának királysága.
Miért kiáltasz hát annyira?
Nincsen közötted király?
Elveszett a tanácsadód,
hogy úgy elfogott a fájdalom,
mint a vajúdó asszonyt?
Gyötrődj és kínlódj, Sion leánya,
mint a vajúdó asszony!
Mert íme, kimész a városból,
a mezőn tanyázol,
és egészen Bábelig kell menned.
Ott szabadulsz meg,
ott vált ki az Úr ellenséged kezéből.
Mert íme, sok nemzet gyűlt össze ellened,
akik azt mondják: Legyen tisztátalanná!
Legeltessük szemünket a Sionon!
De ők nem ismerik az Úr gondolatait,
és nem értik szándékát,
hogy ő gyűjti össze őket,
mint a kévéket a szérűre.
Kelj föl és csépelj, Sion leánya!
Mert vassá teszem szarvaidat,
patáidat pedig érccé teszem,
és sok népet összetörsz.
Rablott kincseiket az Úrnak áldozod,
javaikat pedig az egész föld Urának.