Hóseás próféta könyve
capítulo 13
verso 1
Ha Efraim megszólalt, rettegés támadt.
Naggyá lett Izráelben,
de vétkezett a Baallal, és meghalt.
verso 2
Most is gyarapítják vétkeiket,
és öntött szobrot csinálnak maguknak
ezüstjükből: bálványokat
a maguk esze szerint.
Mesteremberek műve mindez,
akik ezt mondják róluk:
az emberek, akik áldoznak,
hadd csókolgassák a borjúkat!*
verso 3
Azért olyanná lesznek, mint a reggeli felhő,
és mint a harmat, amely korán eltűnik;
mint a szérűről elsodort polyva,
és mint a kémény füstje.
verso 4
Mert én vagyok az Úr, a te Istened
Egyiptom földjétől fogva.
Nem ismerhetsz más Istent rajtam kívül,
és rajtam kívül nincs más szabadító!
verso 5
Én gondoskodtam rólad
a pusztában, a kiszikkadt földön.
verso 6
Ha legelhettek, elteltek.
Elteltek, és szívük fölfuvalkodott,
ezért felejtkeztek el rólam.
verso 7
De olyan leszek hozzájuk, mint az oroszlán,
mint a párduc, úgy leselkedem rájuk az úton.
verso 8
Rájuk rontok,
mint a kölykétől megfosztott medve,
föltépem mellkasukat, és fölfalom ott őket,
mint egy nőstény oroszlán.
Mezei vad szaggatja szét őket!
verso 9
Romlásodra lett, Izráel,
hogy ellenem törekedtél, a te segítőd ellen.
verso 10
Hol van hát királyod,
hogy megszabadítsa minden városodat?
És bíráid, akikről azt mondtad:
Adj nekem királyt és fejedelmeket!
verso 11
Adok neked királyt haragomban,
de el is veszem fölindulásomban.
verso 12
Össze van gyűjtve Efraim álnoksága,
el van téve a vétke!
verso 13
A szülés kínjai lepik meg őt.
Oktalan fiú ő,
mert nem jön ki a kellő időben
anyja méhéből.
verso 14
Megváltom őket a Seol hatalmából!
Megváltom őket a haláltól!
Hol van a tövised, ó, halál?
Hol a fullánkod, Seol?
A részvét rejtve van előlem.
verso 15
/ Mert bár ő a legvirágzóbb a testvérek közt,/ />
feljön majd a keleti szél,
az Úr szele föltámad a pusztából:
kiszárad a kútja, elapad a forrása,
kincstárának minden drágaságát kirabolja.
Libros
