Ezsdrás könyve
capítulo 3
verso 1
Amikor eljött a hetedik hónap, és Izráel fiai már városaikban laktak, egy emberként összegyűlt a nép Jeruzsálemben.
verso 2
Ekkor nekikezdtek Jésúa, Jócádák fia és testvérei, a papok és Zerubbábel, Sealtiél fia és testvérei, hogy fölépítsék Izráel Istenének az oltárát, hogy égőáldozatokat áldozhassanak rajta, amint meg van írva Mózesnek, Isten emberének a törvényében.
verso 3
Bár féltek a föld népétől, fölállították az oltárt a régi alapjain, és égőáldozatokat áldoztak rajta az Úrnak, reggeli és esti égőáldozatokat.*
verso 4
Megülték a sátrak ünnepét, ahogy meg van írva, és bemutatták az égőáldozatot napról napra, megfelelő számban és annak rendje szerint, mindegyiket a maga napján.
verso 5
Azután bemutatták az állandó napi égőáldozatot, továbbá a hónapok első napjaira és az Úr minden szent ünnepnapjára rendelt égőáldozatot és azok áldozatát, akik önkéntes adományt hoztak az Úrnak.
verso 6
Tehát a hetedik hónap első napján kezdtek égőáldozatot áldozni az Úrnak, bár az Úr templomának alapkövét még nem tették le.
verso 7
Pénzt adtak a kőfaragóknak, az ácsoknak és a mesterembereknek, és ételt, italt és olajat a szidóniaknak és a tírusziaknak, hogy Círus perzsa király nekik adott engedélyével cédrusfákat hozzanak a Libánonról Jáfóba a tengeren.
verso 8
A második évben, azután, hogy fölmentek Isten házához Jeruzsálembe, a második hónapban kezdte meg az építést Zerubbábel, Sealtiél fia, Jésúa, Jócádák fia és a többi testvérük, a papok, a léviták és valamennyien, akik a fogságból visszatértek Jeruzsálembe. A húszesztendős vagy annál idősebb lévitákat az Úr háza építésének vezetésére rendelték.
verso 9
Jésúa a fiaival és testvéreivel, Kadmiél és fiai, Júda fiai, továbbá Hénádád fiai a fiaikkal és testvéreikkel – akik mind léviták voltak – egy emberként előálltak, hogy vezetői legyenek az Isten házát építő munkásoknak.
verso 10
És amikor az építők letették az Úr templomának alapkövét, odaállították a papokat papi öltözetükben kürtökkel, valamint a lévitákat, Ászáf fiait cintányérokkal, hogy dicsérjék az Urat Izráel királyának, Dávidnak a rendelkezése szerint.
verso 11
Énekeltek, dicsérték az Urat, és hálát adtak neki, mert jó, mert mindörökké tart irgalma Izráelen. És az egész nép fennhangon kiáltott, és dicsérte az Urat, hogy az Úr házának alapkövét immáron lerakhatták.
verso 12
A papok, a léviták és a családfők közül nagyon sokan, az öregek, akik még látták az első templomot, hangosan sírtak, amikor most szemük láttára vetettek alapot e háznak, sokan pedig örömükben fennhangon ujjongtak.
verso 13
Úgyhogy a nép nem tudta megkülönböztetni az örömujjongás hangját a sírástól, mert a nép nagyon hangosan ujjongott, és szavuk messze földre elhallatszott.
Libros
