Pál első levele Timóteushoz

capítulo 5


Capítulos:

1 2 3 4 5 6


Rendelkezések a gyülekezetben


verso 1

Az idősebb embert ne dorgáld meg, hanem figyelmeztesd mint apádat, az ifjabbakat mint testvéredet,


verso 2

az idősebb asszonyokat mint anyádat, az ifjabbakat mint nőtestvéredet, teljes tisztasággal.


verso 3

Az özvegyasszonyokat, akik valóban özvegyek, tiszteld.


verso 4

Ha pedig egy özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái vannak, ezek tanulják meg, hogy elsősorban a saját házuk népét tiszteljék, és róják le hálájukat szüleik iránt, mert ez kedves Isten előtt.


verso 5

A valóban özvegy és magára maradt asszony pedig reménységét Istenbe veti, és kitart a könyörgésben és imádságban éjjel és nappal.


verso 6

A kicsapongó életet élő pedig élve meghalt.


verso 7

Ezeket hirdesd, hogy feddhetetlenek legyenek.


verso 8

Ha pedig valaki az övéinek és főleg háza népének nem viseli gondját, az megtagadta a hitet, és rosszabb a hitetlennél.


verso 9

Az özvegyasszonyok közé csak olyan hatvan év felettit szabad bejegyezni, aki egy férfi felesége volt,


verso 10

és aki mellett jó cselekedetei tanúskodnak, ha gyermeket nevelt, ha vendégszerető volt, ha a szentek lábát mosta, ha a nyomorultakon segített, ha mindenféle jó cselekedetből kivette a részét.


verso 11

A fiatalabb özvegyeket pedig ne jegyezd be, mert ha Krisztus ellenére feltámad bennük a vágy, férjhez akarnak menni.


verso 12

Ezek ítélet alá esnek, mert első fogadalmukat megszegték.


verso 13

Dologtalanok lévén megtanulják a házról házra járást, és nemcsak dologtalanok, hanem fecsegők is, sőt más dolgába avatkozók, és olyanokat mondanak, amiket nem kellene.


verso 14

Azt tanácsolom tehát, hogy a fiatalabbak menjenek férjhez, szüljenek gyermekeket, vezessenek háztartást, és semmilyen alkalmat ne adjanak az ellenségnek a rágalmazásra.


verso 15

Mert egyesek már a Sátánhoz hajoltak.


verso 16

Ha egy hívő nőnek özvegy hozzátartozói vannak, segítse őket, és ne terheljék meg a gyülekezetet, hogy az a valóban özvegyeket segíthesse.


verso 17

A vezetésben jól bevált presbiterek kettős megbecsülést érdemelnek, főleg azok, akik az igehirdetésben és a tanításban fáradoznak.


verso 18

Mert azt mondja az Írás: „A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját”, és hogy „méltó a munkás a maga bérére”.


verso 19

Presbiter ellen ne fogadj el vádat, csak két vagy három tanú szavára.


verso 20

A vétkeseket mindenki előtt fedd meg, hogy a többiekben is félelem támadjon.


verso 21

Kérve kérlek Istenre és Krisztus Jézusra és a kiválasztott angyalokra, hogy tartsd meg ezeket előítélet nélkül, és semmit se tégy részrehajlásból.


verso 22

A kézrátételt ne siesd el senkinél! Ne légy részes mások bűneiben, tisztán őrizd meg magad!


verso 23

Ne légy tovább vízivó, hanem – gyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való tekintettel – élj egy kevés borral.


verso 24

Némely ember bűnei nyilvánvalók, előtte mennek az ítéletre, másokat pedig követnek.


verso 25

Hasonlóképpen nyilvánvalók a jó cselekedetek is, és amelyekkel másképp áll a dolog, azok sem rejthetők el.

Capítulos:


Libros