Az Szent Pál apostolnak második levele, melyet az korintusbelieknek írt

chapter 5


Chapters:


verse #1

mert tudjuk, hogyha ez mi hajlékunknak földből való házacskája eltörettetendik, ép házunk vagyon az Istentől az mennyben, nem kézzel rakattatott, hanem örökkévaló.


verse #2

mert ezért fohászkodunk, hogy kívánkozunk felöltöztetni az mi házacskánkban, mely mennyországból vagyon,


verse #3

úgyhogy ha felöltöztetvén találtatunk, és nem mezítelen.


verse #4

mert kik ez hajlékban vagyunk, nagyon fohászkodunk megnehezíttetvén annak okáért, hogy nem akarnók, hogy levetkeztessenek, hanem hogy felöltöztessenek, hogy az halandó természetét az élet benyelje.


verse #5

az Isten kediglen az, ki minket erre szerze, és ugyanazon adá minekünk az ő lelkének jegyajándékát.


verse #6

annak okáért mindenkoron bátor szívvel vagyunk, és tudjuk, hogy mikoron az testben házunknál vagyunk, az Istentől távol járunk,


verse #7

mert hitnek általa járunk, nem színnek általa.


verse #8

bátor szívvel vagyunk kediglen, és jobbnak ítéljük ezt, hogy inkább távol legyünk az testtől, és jelen legyünk az Istennél.


verse #9

annak okáért ezen erőlködünk, hogy őneki kellemetesek legyünk, akár házunknál jelen legyünk, és akár kívül vidékben éljünk.


verse #10

mert mind minekünk az Krisztusnak ítélőszékének előtte jelen kell lennünk, hogy minden jutalmat vegyen azokról, amelyek az testnek általa lesznek aszerint, amint cselekedett, akár jót, és akár gonoszt.


verse #11

annak okáért mikoron tudjuk az Úristennek amaz rettenetességét, azon igyekezünk, hogy embereknek kellemetesek legyünk, az Istennél kedig nyilván vagyunk. hiszem kediglen, hogy mi az ti lelkiismeretetekben is nyilván vagyunk.


verse #12

mert nem ajánljuk mi magunkat tinektek ismét, hanem alkalmatosságot adunk tinektek, hogy mirólunk dicsekedhessetek, hogy legyen tinektek valami azoknak ellene, kik színekben dicsekednek, és nem szívükben.


verse #13

mert akár esztelenek vagyunk, az Istennek vagyunk esztelenek, és akár eszesek vagyunk, tinektek vagyunk eszesek.


verse #14

mert az Istennek szerelme megszorít minket, kik ez ítéletben vagyunk, hogyha egyedül mindenekért halt meg, tehát mindenek halálra voltanak kötelesek.


verse #15

és mindenekért meghalt, hogy akik élnek, ennek utána ne ő maguknak éljenek, hanem annak, aki őértük meghalt, és feltámadott.


verse #16

annak okáért mi ennek utána senkit nem ismerünk test szerint. ha igaz, ismerjük is az Krisztust test szerint, de immáron továbbá nem ismerjük.


verse #17

annak okáért ha ki az Krisztusban vagyon, új teremtett állat az. az régi dolgok elmúltanak, íme mindenek újonnan szereztetének.


verse #18

mindenek az Istentől vannak kediglen, ki megengesztele minket ő magának az Jézus Krisztusnak általa, és minekünk adá az megengesztelésnek szolgálatját.


verse #19

mert az Isten az Krisztusban vala, ki ez világot magának megengesztelé, és bűnné nem veté őnekik az ő bűnüket, és ki az megengesztelésnek beszédét mibennünk helyhezteté.


verse #20

annak okáért az Krisztus nevébe követséget viselünk, mintha az Isten kérjen titeket miáltalunk. kérünk az Krisztusért, békéljetek meg az Istennel!


verse #21

mert aki nem tudá, mi legyen az bűn, azt miértünk bűnné tevé, hogy mi őáltala az Istennél igazak lennénk.

Chapters:


Books