Az Szent Pál apostolnak második levele, melyet az korintusbelieknek írt
capítulo 5
verso 1
mert tudjuk, hogyha ez mi hajlékunknak földből való házacskája eltörettetendik, ép házunk vagyon az Istentől az mennyben, nem kézzel rakattatott, hanem örökkévaló.
verso 2
mert ezért fohászkodunk, hogy kívánkozunk felöltöztetni az mi házacskánkban, mely mennyországból vagyon,
verso 3
úgyhogy ha felöltöztetvén találtatunk, és nem mezítelen.
verso 4
mert kik ez hajlékban vagyunk, nagyon fohászkodunk megnehezíttetvén annak okáért, hogy nem akarnók, hogy levetkeztessenek, hanem hogy felöltöztessenek, hogy az halandó természetét az élet benyelje.
verso 5
az Isten kediglen az, ki minket erre szerze, és ugyanazon adá minekünk az ő lelkének jegyajándékát.
verso 6
annak okáért mindenkoron bátor szívvel vagyunk, és tudjuk, hogy mikoron az testben házunknál vagyunk, az Istentől távol járunk,
verso 7
mert hitnek általa járunk, nem színnek általa.
verso 8
bátor szívvel vagyunk kediglen, és jobbnak ítéljük ezt, hogy inkább távol legyünk az testtől, és jelen legyünk az Istennél.
verso 9
annak okáért ezen erőlködünk, hogy őneki kellemetesek legyünk, akár házunknál jelen legyünk, és akár kívül vidékben éljünk.
verso 10
mert mind minekünk az Krisztusnak ítélőszékének előtte jelen kell lennünk, hogy minden jutalmat vegyen azokról, amelyek az testnek általa lesznek aszerint, amint cselekedett, akár jót, és akár gonoszt.
verso 11
annak okáért mikoron tudjuk az Úristennek amaz rettenetességét, azon igyekezünk, hogy embereknek kellemetesek legyünk, az Istennél kedig nyilván vagyunk. hiszem kediglen, hogy mi az ti lelkiismeretetekben is nyilván vagyunk.
verso 12
mert nem ajánljuk mi magunkat tinektek ismét, hanem alkalmatosságot adunk tinektek, hogy mirólunk dicsekedhessetek, hogy legyen tinektek valami azoknak ellene, kik színekben dicsekednek, és nem szívükben.
verso 13
mert akár esztelenek vagyunk, az Istennek vagyunk esztelenek, és akár eszesek vagyunk, tinektek vagyunk eszesek.
verso 14
mert az Istennek szerelme megszorít minket, kik ez ítéletben vagyunk, hogyha egyedül mindenekért halt meg, tehát mindenek halálra voltanak kötelesek.
verso 15
és mindenekért meghalt, hogy akik élnek, ennek utána ne ő maguknak éljenek, hanem annak, aki őértük meghalt, és feltámadott.
verso 16
annak okáért mi ennek utána senkit nem ismerünk test szerint. ha igaz, ismerjük is az Krisztust test szerint, de immáron továbbá nem ismerjük.
verso 17
annak okáért ha ki az Krisztusban vagyon, új teremtett állat az. az régi dolgok elmúltanak, íme mindenek újonnan szereztetének.
verso 18
mindenek az Istentől vannak kediglen, ki megengesztele minket ő magának az Jézus Krisztusnak általa, és minekünk adá az megengesztelésnek szolgálatját.
verso 19
mert az Isten az Krisztusban vala, ki ez világot magának megengesztelé, és bűnné nem veté őnekik az ő bűnüket, és ki az megengesztelésnek beszédét mibennünk helyhezteté.
verso 20
annak okáért az Krisztus nevébe követséget viselünk, mintha az Isten kérjen titeket miáltalunk. kérünk az Krisztusért, békéljetek meg az Istennel!
verso 21
mert aki nem tudá, mi legyen az bűn, azt miértünk bűnné tevé, hogy mi őáltala az Istennél igazak lennénk.
Libros
